1Móz 3 és 1Kor 2,6–16
(ÚSZ) „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek" (9). Pálnak a Korinthusba vezető úton az erőtlenség, a félelem és a rettegés volt az útitársa. Mégis mennie kellett, szólnia kellett, mert csontjaiba rekesztett tűz volt Isten rá bízott üzenete, mint ószövetségi elődjének, Jeremiás prófétának (Jer 20,9). Beszéde sem az emberi bölcsességre támaszkodott, hanem a Lélek erejére. Csendben maradnunk nekünk sem szabad ilyen drága üzenettel a bensőnkben! Kifogásunk ne legyen bátortalanságunk, dadogó beszédünk, erőtlenségünk, megterheltségünk. Mindezeket az Úr felhasználja arra, hogy az Ige célba érjen, szívig jusson. Pál nagy erőtlenségein keresztül bizonyította az Úr az apostolt hallgatók előtt, hogy mire képes az ő szeretete, hűsége, gyógyító, talpra állító ereje. Ami Neked gyengeség, az az Úrnak lehetőség, hogy eszközévé légy az elveszettek megmentésében.
Fohász: Csak Veled dicsekedhetem, Uram! Minden bölcsességem, erőm, gazdagságom Tőled van, csak Neked köszönhetem. Kérlek, minden gyengeségemmel, hibámmal együtt használj engem evangéliumod terjedésben. Ámen.