2Sám 11,1–13 és Mt 26,17–29
(ÓSZ) „Akkor követeket küldött Dávid, és magához vitette őt" (4). Noé csúnyán lerészegedett egyszer. Ábrahám kétszer is letagadta feleségét, hogy jól járjon. Jákób átverte saját apját és testvérét. Mózes meggyilkolt egy egyiptomit. És most még Dávid is? Ez a nagyszerű ember, az áldott király, aki alázatosan tűrte a jogtalan üldözést, aki megmentette népét a filiszteus óriástól, aki zsoltárok szerzője, Isten kedves választottja? Hogy vetemedhetett erre? Úgy, hogy ő is csak egy ember. Mint az összes bibliai hős és szent. Esendő, bukásra hajlamos ember, aki valóban el is bukik. A Biblia nem a hősöket magasztalja, hanem a rajtuk könyörülő, őket esendőségük ellenére is szerető Istent. Aki rajtam és Rajtad is könyörülni akar. Nem számít honnan indultál, milyen voltál – esendőn, törékenyen, tökéletlenül is lehetsz Isten gyermeke. Jézus emel minket erre a méltóságra (Jn 1,12). Élj a lehetőséggel, élj vele!
Fohász: Uram, áldalak kegyelmedért. Köszönöm, hogy Krisztus váltsága tökéletes volt, és köszönöm, hogy az az enyém is lehet. Áldalak, mert bár a Bibliában nem szerepelek, az élet könyvébe beírtad nevem. Ámen.