2Sám 9 és Mt 25,31–46
(ŐSZ) „Mefíbóset pedig az én asztalomnál fog étkezni, akár egy herceg! – mondta Dávid" (11). Ennek a történetnek az előzménye az a szövetség, amelyet Dávid egykor – mint üldözött, de jövendőbeli király – kötött Jónátánnal, az őt üldöző Saul király fiával. Dávid megígérte neki, hogy amikor eljön az ideje, irgalmasan bánik majd családjával. Erre emlékezve cselekszik most jót Dávid Mefibósettel, Jónátán fiával. Ő, aki mindkét lábára nyomorék, a teljes méltatlanság megtestesítője. Ilyenek vagyunk mi is. Eszünkbe juthat az ismert jézusi példázat a királyi menyegzőről a sok sántával, koldussal, akik csak úgy odatelepedhettek az asztalhoz. Mirajtunk is Isten oly különös szeretettel könyörült! Szó sem lehet semmilyen érdemről. Csak Krisztusért van kegyelem és bűnök bocsánata. Csupán pironkodni lehet, hogy ennek a szerető, kegyelmes Istennek mi sokszor mégis mivel felelünk...
Fohász: Hálát adok, Uram, hogy kegyelmesen hordozol engem is sokféle méltatlanságom ellenére. Köszönöm, hogy napról napra kínálod asztalod javait, áldásait, a felülről való erőt, reménységet, Lelked jelenlétét. Köszönöm, hogy a mennyei dicsőség örömének ígérete már most az enyém lehet! Dicsőség Neked ezért! Ámen.