2Sám 7,8–17 és Mt 24,45–51
(ÓSZ) „Ezt mondja a Seregek URa: Én hoztalak el a legelőről, a juhnyáj mellől, hogy fejedelme légy népemnek, Izráelnek" (8). A prófétán keresztül emlékezteti Dávid királyt Isten, hogy amije van, azt kegyelemből ő ajándékozta neki. Olvasva az igét akaratlanul is eszembe jutott, hogy ez akár nekem is szólhatna. Én, aki egyszerű falusi gyerekként házi készítésű nyílpuskával verebekre és macskákra vadásztam, sok csínytevésben benne voltam, sokáig káromkodtam, ma három gyülekezet lelkésze vagyok, és úgy szólítanak, hogy nagytiszteletű úr. Jó dolog mindig emlékezni, hogy honnan jöttünk, és milyen úton vezetett minket az Úr odáig, ahol tartunk. Jó dolog mindig mindenért hálát adni, ami jó az életünkben és amivel ő ajándékozott meg minket. A hálaadó élet mindig boldogabb. Te miért vagy hálás?
Fohász: Köszönöm, Uram, hogy ez a mai ige engem is emlékeztethet, hogy honnan hová emeltél fel engem. Köszönöm, hogy mind ez ideig érdemem felett gondot viseltél rólam, és jóban-rosszban is mellettem voltál és vagy! Dicsőség Neked mindenért! Ámen.