2Sám 18,1–18 és Róm 3,21–31
(ÚSZ) „Mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét" (23). Kedves emlék jutott eszembe az ige kapcsán. Karácsony esti istentiszteleten voltunk együtt a balogi templomban, ami legalább ilyenkor szépen megtelik. A prédikációba belehevülve – miután hirdettem, hogy Krisztus váltságára mindenkinek szüksége van – feltettem a költői kérdést, hogy: hát még a tiszteletes úr is bűnös? Nem vártam persze választ, de egy kis hatéves belekiáltott a nagy csendbe, hogy: Nem! Nem volt idő megdöbbeni, mert nevetni kezdtek a kisfiún, aki zavarba is jött ettől, úgyhogy gyorsan válaszoltam neki, hogy: De igen! Még a tiszteletes úrnak is szüksége van bűnei bocsánatára, mert tényleg nincs különbség. Jó lenne alázattal forgolódni egymás között – lelkészeknek, presbitereknek, magukat hívőnek tartó embereknek. „Aki pedig dicsekszik, az Úrral dicsekedjék" (2Kor 10,17), és szolgálja őt alázatos szívvel és buzgón.
Fohász: „Aki értem megnyíltál, rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, melyet ontál a bűnér' gyógyír légyen lelkemnek, bűntől s vádtól mentsen meg! Törvényednek eleget bűnös ember nem tehet; buzgóságom égne bár, s folyna könnyem, mint az ár: elégtételt az nem ad, csak te válthatsz meg magad" (RÉ 458). Ámen.