2Sám 16,1–4 és Róm 1,16–32
(ÓSZ) „A király ezt mondta Cíbának: Legyen minden a tied, ami Mefíbóseté volt" (4)! Ebben a történetben egy szolga nagy jutalmat kap. A menekülő Dávid elé gazdagon megrakodott szamarakkal megy, hogy így fejezze ki hűségét a király iránt. A képet árnyalja, hogy gazdáját becsapva hazudik Dávidnak, besározza őt a király előtt, mire Dávid neki adja urának minden vagyonát. Sokan pont így rontják el Istennel való kapcsolatukat. Mindenféle adományokkal akarják helyettesíteni azt, hogy a szívük nem az Úré. De becsapják magukat, mert amit Dávid nem tudott, azt az Úr tudja. Meg van írva: „Nem maradhat házamban, aki álnokságot művel. Aki hazugságot beszél, nem állhat meg színem előtt" (Zsolt 101,7). Az Újszövetségben olvashatjuk Anániás és Szafira elrettentő példáját (ApCsel 5,1-11). Előbb magadat add az Úrnak igazán és utána vidd neki adományodat.
Fohász: Uram, őrizz meg az eltévelyedéstől, hogy én is azok között legyek, akik csak ajkukkal tisztelnek, de a szívük távol van Tőled. Mutass rá lelki életem képmutatásaira, hogy megbánva elhagyhassak mindent, ami nem tetszik Neked! Ámen.