2Sám 15,13–23 és Mt 28,11–20
(ÚSZ) „Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (20). A feltámadt Jézus ígérete ez a tanítványoknak, mindenkori egyháznak. Velünk van az Úr! Szeretjük ezt magunkra érteni és másoknak vigasztalásul, bátorításul mondani. Jó lenne azonban nem elfeledkezni azokról a szavakról sem, amelyek az ígéret előtt olvashatók és – merem mondani – szinte feltételei az ígéret megvalósulásának. Egyrészt: a tanítványok ott vannak, ahová Jézus rendelte őket, nem a saját akaratuk szerint várták az Úr megjelenését. Másrészt: leborultak előtte, mint Uruk előtt. Nem istenkének meg jézuskának becézik őt. Harmadrészt: nem boldog-boldogtalan megkeresztelésére kaptak parancsot, hanem a tanítvánnyá tételre! A tanítvány pedig figyel a mesterére, mert olyan akar lenni, mint ő. A tanítvány tanítható, formálható és engedelmes. Csak ezután hangzik el az ígéret...
Fohász: Uram, köszönöm, hogy ez az ígéret az enyém is lehet, és tudhatom, hogy amíg ráhagyatkozom a Te akaratodra, és aszerint igyekszem élni, Te velem vagy életem jó és rossz napjaiban is! Ma is legyen így! Ámen.