2Sám 15,1–12 és Mt 28,1–10
(ÚSZ) „Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Menjetek el, adjátok hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem" (10). Húsvét van, a feltámadás napja. Hitünk alapja, hogy számunkra nem a halál jön az élet után, hanem az Élet jön a halál után. Ha ezt nem hisszük, a lényeg hiányzik, mert „ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk" (1Kor 15,19). Húsvétkor a sírhoz mennek a csüggedt asszonyok, de a Feltámadottal találkoznak. A félelmet, bizonytalanságot öröm váltja fel! Semminek nincs vége, Jézus él! Mi hogyan tekintünk előre, elköltözésünk napjára? Félelemmel, vagy reménységgel? Boldog az, aki őszintén hiszi és vallja, hogy „Isten, aki feltámasztotta az Úr Jézus Krisztust, általa minket is feltámaszt a halálból és halandó testünket halhatatlanságba öltöztetvén általvisz az ő örök dicsőségébe".
Fohász: „Csak vezess, Uram végig és fogd kezem, míg boldogan a célhoz elérkezem, mert nélküled az én erőm oly kevés, de hol te jársz előttem, nincs rettegés" (RÉ 462). Ámen.