2Sám 14,21–33 és Mt 27,62–66
(ÚSZ) „Ők pedig elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel őriztették a sírt" (66). A sír csak maradjon zárva. Ki ne jöjjön onnan Jézus. Majd mi megakadályozzuk a feltámadást. Mennyire szánalmas próbálkozás ez! Pedig a főpapokról és a nép lelki vezetőiről olvassuk ezeket, nem hitetlenekről. Szomorú, de a mai egyház is tele van hitetlen hívőkkel. Ezért olyan erőtlen sok helyen a gyülekezeti élet. Nem kell templomba járni, nem kell Bibliát olvasni, mert hiszünk mi a magunk módján egy valamilyen jóistenben. És mint a tűz, amelyre nem rakunk fát, úgy alszik ki szépen lassan az élő hit sok emberszívben. Szépen kijárunk a temetőkbe az eltávozott szülőhöz, testvérhez, gyermekhez, mintha csak látogatóba mennénk, mintha tényleg ott lennének. Mert sokan csak azt látják, hogy a sír le van zárva és nincs tovább. Pedig van feltámadás és van örök élet (1Thessz 4,13-14)!
Fohász: Uram, erősíts meg, kérlek, hogy igazán és hittel tudjam megvallani és énekelni: „Nincs már szívem félelmére nézni sírom fenekére, mert látom Jézus példájából, mi lehet a holtak porából" (RÉ 347). Ámen.