2Sám 13,20–39 és Mt 27,15–44
(ÚSZ) „Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta őt, hogy megfeszítsék" (26). Íme, az ember megváltásának tökéletes kiábrázolása. A bűnös, a halálra méltó, akinek a kereszten lett volna a helye, szabadon bocsáttatik. Az ártatlan, a szent, aki méltó az Atya jobbjára ülni, keresztre feszíttetik. A megváltott emberrel ez a helycsere történt meg. Minden úrvacsorakor erre az örömüzenetre feleljük, hogy: én ezt hiszem és vallom. A kérdés azonban az, hogy mit kezdünk ezzel a szabadsággal? Barabbásról egyébként ellentmondásosak a későbbi híradások. Talán egy újabb lázadás során fegyvert fogott és megölték. Mások úgy tudják, hitvalló keresztyénné vált. A neve azt jelenti, hogy: az atya fia. Nagypénteken tehát szabadon bocsátották az atya fiát, mert az Atya Fia halt meg helyette. Mi is csak akkor vagyunk Isten gyermekei, ha Isten Fia értünk nem hiába halt meg.
Fohász: Köszönöm, Uram, hogy helyettem és értem is szenvedtél a golgotai kereszten. Az értelmem nem tudja felfogni, hogy mit is jelent ez, de hittel mégis megragadom és elfogadom. Segíts hűnek lennem Hozzád mindhalálig! Ámen.