2Sám 12,15–23 és Mt 26,47–56
(ÚSZ) „Jézus ezt mondta neki: Barátom, ezért jöttél! Akkor odamentek, megragadták Jézust, és elfogták" (50). Nagy titok a Júdás-jelenség! Volt esélye, vagy így kellett lennie? Talán neki az volt megírva, hogy árulja el Jézust, majd öngyilkos és elkárhozott legyen? Elképzelhető, hogy az a Jézus, aki Isten testet öltött szeretete és irgalma, úgy engedte magához közel Júdást, úgy választotta a tizenkettes körbe, úgy küldte ki misszióba, úgy ült vele három éven át egy asztalnál, hogy számára kezdettől fogva zárva volt az ajtó? És Jézus itt is hazudott, amikor kedvesen barátomnak szólította? Aligha volt így, de nem is ez a lényeg! Hanem hogy Te meg én nehogy Júdás útját válasszuk! Ne a képmutatás csókjával közelítsünk Jézushoz, hanem a hódolat csókjával. „Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül" (Zsolt 2,12)!
Fohász: Úr Jézus, köszönöm, hogy a Te irántam való szereteted őszinte és igaz volt, és a keresztig mentél értem. Formálj Igéddel, Lelkeddel, hogy képmutatás nélküli hittel járhassak előtted! A Te dicsőségedre szeretnék élni! Ámen.