2Sám 12,1–14 és Mt 26,36–46
(ÓSZ) „Akkor ezt mondta Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember" (7)! Nagy kegyelem, hogy az Úr nem hagyja eltévedve, ítélet alatt Dávidot, és üzenetével utánaküldi a prófétát. Dávidnak meg kell hallania az igehirdetést, és fel kell ismernie, hogy nem másról, hanem éppen őróla szól. Ő az a bűnös ember, aki halált érdemel. Bárcsak megtanulnánk mindannyian így olvasni a Bibliát, így hallgatni a prédikációkat, hogy az igék nem másnak szólnak, hanem éppen nekünk. Mi vagyunk azok, akik beképzelten oly nagy királynak tartjuk magunkat, Isten előtt azonban halálra méltó bűnösök vagyunk. Dávid – és Bethsabé – bűne miatt meg kellett halnia a gyermeknek. Mi is csak annyira vagyunk jók, hogy Istennek semmi más lehetősége nem volt, mint értünk keresztre adni a Dávid Fiát, Jézus Krisztust. Az ő halálában van egyedül bűneink bocsánata és üdvösségünk.
Fohász: „Amint vagyok, sok bűn alatt, de hallva hívó hangodat, ki értem áldozád magad: fogadj el, Jézusom! Amint vagyok, nem várva, hogy lelkemnek terhe, szennye fogy, te, aki megtisztíthatod: fogadj el Jézusom" (RÉ 460)! Ámen.