2Sám 6 és Mt 24,23–35
(ÓSZ) „Ezért nem lett gyermeke Míkalnak, Saul leányának holta napjáig" (23). Az Úr ládájának jelenlétét úgy élték meg akkoriban, hogy: itt van Isten köztünk. Dávid nagyon örül ennek, áldozatokat mutat be és örömében táncot jár. Felesége azonban ezt látva „szívből megvetette őt". Szerinte ez vállalhatatlan egy királytól. Így csak egy féleszű viselkedik! Míkalnak ezért a megvető magatartásáért nem lett gyermeke. Kemény ítélet ez, számunkra viszont figyelmeztetés. Mert ha ilyen az ítélet Dávidért, milyen lesz, ha Dávid Fiát vetik meg, akiről ez a kijelentés szól a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm" (Mt 3,17). Két igevers álljon itt alátámasztásként: „mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik" (Jn 5,23). „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem Isten haragja marad rajta" (Jn 3,36).
Fohász: Úr Jézus, sokan nem tudják még, hogy nem jóságunkért, templomba járásunkért és adományainkért lehet miénk az örök élet, hanem egyedül a Te megváltó kegyelmedből. Hadd merjek én is egyre jobban ragaszkodni Hozzád, még ha féleszűnek is tartanának miatta sokan. Ámen.