Ézs 24 és Lk 10,38–42
(ÚSZ) „Mártát pedig teljesen lefoglalta a sok munka" (40). Testvérem, be kell valljam: bizony, magamra ismerek Mártában! De lehet, hogy Te is. Hajtunk, szorgoskodunk, meg akarunk felelni sokféle – leginkább magunkkal szemben állított – igénynek; így nem csoda, ha eljutunk oda, mint Márta, hogy aggódva és nyugtalankodva kérdezgetjük Jézust szemrehányón: hát nem látod, hogy mindezt érted teszem?! Nem törődsz azzal, mennyire magamra maradok ebben a sok mindenben?! Minél hamarabb meg kell tanulnunk leülni, hallgatni, Jézusra figyelni. Igaz, nem könnyű leállni és időt szánni Jézusra, de higgyétek el, többet ér, mint bármilyen életmódváltás, mert csak így tudjuk magunkat és helyünket is megtalálni. Ott, Jézus lábainál.
Fohász: „Szívből könyörgök néked, kegyes teremtő Istenem: e napot is engedd meg békességgel véghez vinnem, akaratodat tanulnom, útaidban járnom; oltalmad béfedezzen, kedvem kedved szerint légyen" (RÉ 487.). Ámen.