Józs 22,1–8 és 1Jn 3,1–12
(ÚSZ) „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk" (2). Többször megtörtént már, hogy valaki nem ismert meg, amikor találkoztunk, és megkérdezte: Te kinek a lánya vagy? Ezt a kérdést azonban nemcsak emberek tehetik fel, hanem Isten is. Lehet, hogy most azt válaszolnád, hogy Isten gyermeke vagy, hiszen nem csupán elképzelésed van az Atyáról, de élő kapcsolatban is vagytok. Nemcsak ünnepnapokra próbálsz istenarcot ölteni magadra, de a hétköznapokban is magadon érzed a menny ragyogását. És közben mégis annyi minden próbálja eltorzítani a vonásainkat. Van, amikor már egyáltalán nem biztató a látvány. Ám az Úr kitartóan pepecsel rajtunk, tovább babrál velünk, és halkan odasúgja: Annyi mindent ki lehet még hozni belőled!
Fohász: Atyám, jó, hogy nem a keresztelési emléklapommal kell igazolnom, hogy a gyermeked vagyok, hanem Te igazolod ezt azzal, hogy formálsz. Igen, szeretnék hasonlóvá lenni Hozzád. Áldott légy, hogy kisimítod azokat a lélek-ráncaimat is, amelyeket bűneimmel gyűrtem magamra. Ámen.