Neh 11 és Jel 13,11–18
(ÓSZ) „Mindazokat, akik önként vállalták, hogy Jeruzsálemben telepszenek le, áldotta a nép" (2). A fejezetben levő, unalmasnak látszó felsorolás tele van hálaadással. Egy ilyen névsorolvasás abban a helyzetben hálaadó imádság volt. Mert itt arról van szó, hogy akiknek az őseit elhurcolták otthonukból, akik már idegen földön születtek, és ott hallottak Isten ígéreteiről, azokat évszázadokon át megőrizte, megáldotta az Úr. Akik csak hallottak arról, hogy van egy ősi szülőföld, van egy város, Jeruzsálem és annak régi dicsősége, azok most a szemükkel láthatták ezt valóságosan. És megértették, hogy nem vet el örökre az Úr, hogy jövőt készített nekik. Igaz ugyan, hogy romok közé érkeztek, de ez az a föld, amelyet Istentől kaptak, és amelyre továbbra is érvényesek Isten ígéretei. Isten hozta őket ide vissza, ő készít nekik jövőt, ő ad nekik feladatot, és az ő áldása fogja kísérni továbbra is őket.
Fohász: Köszönöm, Neked, Istenem, hogy ígéreteid rám is érvényesek. Én is sokszor hazakerültem már Hozzád mindenféle fogságból, nagy távolságból. Köszönöm, hogy Te mindig kézen fogsz és hazavezetsz. Ámen.