2Sám 19,9b–15 és Róm 5,1–11
(ÓSZ) „Mire vártok hát, miért nem hozzuk vissza a királyt" (11)? Dávidra, a felkent királyra kezet emelni és őt elűzni, súlyos hibának bizonyult. De jobb későn, mint soha: Izráel belátta ezt, és visszahívta a királyt. Sok mai ember, család, közösség, sőt nemzet számára itt a világos útmutatás és tanács: vissza kell hívni azt a Krisztust, akit száműztünk és elüldöztünk életünk trónjáról. Meg lehet nézni, mi marad utána, ha ő kivonul közülünk: lelki, szellemi, erkölcsi hanyatlás, a jó és a rossz, az igazság és a hazugság összekeverése. Az ember életében úgy kerülhet minden a helyére, ha Jézus Krisztus is elfoglalhatja az emberi életben való helyét. Meg kell most kérdeznem: a Te életedben ki az Úr, ki az, aki parancsol? Ha engeded és kéred, hogy ő uralkodjon benned, az örökkévalóságban is mindig ott lehetsz trónja előtt.
Fohász: „Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme megnyitom. A gonosztól óvj te meg, meg ne rontson engemet. Véreddel, mely el-kifolyt, mosd le rólam, ami folt; élet útját megmutasd, én meg nem találom azt" (RÉ 464). Ámen.