2025. április 15., kedd
2025. április 15., címkék:Ez 44 és LK 23,26–31 (ÚSZ) „Megragadtak egy bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után" (26). Nagy sokaság szemlélte a kereszt felé tartó Jézust. Többségük kíváncsi, bámészkodó. Aztán megragadtak egy bizonyos cirénei Simont, hogy vigye a keresztet. Talán, ha nem lett volna ez az utasítás, eszébe sem jutott volna, hogy emberséget gyakoroljon. Valószínű, hogy ez kényelmetlen, kellemetlen, sőt fájdalmas, megalázó lehetett Simon számára, mégis a legjobb irányba haladt: a megváltás hegye felé. Találkozása Jézussal hitre szólít, bennünket is kényszerít, hogy az Úrhoz forduljunk. Ha váratlan dolog történik az életedben, amit nem értesz, amivel nem tudsz mit kezdeni, gondolj arra, hogy Isten gyermekeinek életében nincsenek véletlenek. Ne perlekedj, ne lázadozz, ne zúgolódj, hanem azt keresd, mi lehet Isten terve, célja a Veled történtekkel.
Fohász: Köszönjük, Urunk, hogy minden erőtlenségeinken felül erősebb vagy Te. Köszönjük, hogy a váratlan helyzetekben is ott vagy velünk, és ezek is miértünk történnek, hogy dicsőíthessünk Téged. Mindig méltó vagy rá! Ámen.
2025. április 14., hétfő
2025. április 14., címkék:Ez 43,13–27 és Lk 23,13–25 (ÚSZ) „Pilátus ekkor úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak: szabadon bocsátotta azt, akit kértek, aki lázadás és gyilkosság miatt volt börtönben" (24 –25). Bizonyára már mindannyian álltunk olyan választási helyzet előtt, amikor nem volt egyszerű a döntés. Jónak tűnő lehetőség nélküli dilemmák, hosszú őrlődések, vég nélküli mérlegelések. Most is egy választási lehetőség áll előttünk. Jézus vagy Barabbás. Pilátus, aki felismeri Jézus ártatlanságát, háromszor próbálkozik meggyőzni a sokaságot, hogy nem bizonyítható az ő bűnössége, a vádakat ejteni kell. De minden hiába. A nép egyre hangosabb, egyre vehemensebb, míg végül Pilátus meghasonlik önmagával. Krisztus követőiként – mert azoknak kellene lennünk – mi hogyan választunk az adódó lehetőségek közül? Hogyan hozzuk meg döntéseinket? Engedjük, hogy Jézus munkálja bennünk a jó döntéseket, hogy Jézus mindazt kivesse életünkből, ami Barabbásra emlékeztet!
Fohász: Köszönjük, Urunk, hogy bennünket is választás elé állítasz! Kérünk, munkáld bennünk mindenkor a helyes döntéseket, hogy válasszuk az életet, válasszuk Jézust! Tölts el minket Szentlélek Isten! Ámen.
2025. április 13., vasárnap
2025. április 13., címkék:Ez 43,1–12 és Lk 23,6–12 (ÚSZ) „De Jézus semmit sem válaszolt neki" (9). Pilátus kibúvót ismert föl, amikor megtudta, hogy Jézus Galileából való. Átküldte hát Heródeshez, aki éppen a városban tartózkodott, hiszen az ő területén élő embernek az ügyéről volt szó. Heródes örült Jézus láttán, mert sokat hallott már felőle, szerette volna közelebbről megismerni, azt remélve, hogy valami csodát tesz majd a szeme láttára. Bár hosszasan kérdezgette, Jézus végig higgadt maradt. Semmit sem válaszolt. Hasonlóan, mint ahogyan virágvasárnapon. Ő akkor is és ma is válasz nélkül hagyja az öncélú csodát váró kíváncsiságot. A megaláztatást is szó nélkül tűrte. Jézusnak nem volt szava azok számára, akik lábbal taposták Isten kegyelmét. Vannak olyanok, akikkel az Úr nem áll szóba. „Mint a bárány, ... ő sem nyitotta ki száját" (Ézs 53,7). Kegyelmi állapotban vagyunk, ha Jézus nem hallgat, hanem szól.
Fohász: Urunk, Istenünk, magasztalunk, hogy a Te Igéd a mi lábaink szövétneke (Zsolt 119,105). Magasztalunk, hogy megvilágítja előttünk az utat, amelyen járnunk kell. Kérünk, adj hitet és engedelmességet előrelépni a megvilágított úton! Ámen.
2025. április 12., szombat
2025. április 12., címkék:Ez 42 és Lk 23,1–5 (ÚSZ) „Ezután valamennyien elindultak, és elvitték őt Pilátushoz" (1). Pilátus már tudott Jézus ügyéről, mielőtt elé vezették volna. A nagytanács tagjai arra számítottak, hogy Pilátus a korábbi esetekhez hasonlóan gyorsan és röviden végez Jézussal, és megerősíti az általuk már kimondott halálos ítéletet. Számításukban azonban csalódniuk kellett. Mert Pilátus meggyőződött róla, hogy Jézus távolról sem olyan, amilyennek vádolói állítják, nem lázadó, még kevésbé veszedelmes politikai ellenfél. Ez is aláhúzza, hogy a Megváltó nem emberi tervek eredményeképpen jut ítélőszék elé majd keresztre, hanem azért, mert ő úgy dönt, hogy leteszi az életét. Nem emberek döntöttek sorsa felől, hanem maga áldozta fel életét a mi megváltásunkért. Ma is vannak, aki Jézus mellett állnak, és vannak, aki ellene. Ha mellette vagy, egyre jobban hasonlítani fogsz rá. Ám, ha ellene, akkor olyanná válsz, mint azok, akik gyűlölték őt. Ki mellett állsz? Hogyan döntesz?
Fohász: Drága Urunk, sokszor kemény a szívünk, jobban ragaszkodunk saját gondolatainkhoz, mint a Te tanításodhoz. Annyi minden betölt minket, hogy nem jut idő, hely a Te áldott szavad számára. Szeretnénk Rád hasonlítani, és Téged követni. Ámen.
2025. április 11., péntek
2025. április 11., címkék:Ez 40,48–41,26 és Lk 22,39–71 (ÚSZ) „Mikor pedig odaért, így szólt hozzájuk: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek" (40)! Jézus tanítványaival az Olajfák hegyére ment, és ott töltötte az éjszakát. Amikor megérkeztek, imádkozásra szólította fel a tanítványokat. Ebben az imaharcban Jézusnak szüksége lett volna a tanítványaira is, ezért kérte őket, hogy imádkozzanak vele. A tanítványok azonban fáradtan, elnehezülten többször is elaludtak imádság közben. Egészen egyedül maradt Jézus, nem támaszkodhatott rájuk. Mégis vállalta az imaharcot. Vannak olyan pillanatok az életünkben, amikor különösen fontos, hogy imádságban keressük Istennel a kapcsolatot. Hányszor megtörtént már velünk, hogy belealudtunk könyörgéseinkbe?! Vagy abbahagytuk az imádkozást a kísértésnek engedve?! Jézus, aki Istennek kedves életet élt, aki Istennek Fia, minden időt megragadott, hogy Atyjával beszéljen. Tanuljunk mi is tőle, legyünk állhatatosak az imádkozásban!
Fohász: Mennyei Atyánk, könyörülj rajtunk, amikor kísértések közé jutunk, adj nekünk kitartást az imádkozásban, közösséged keresésében, a Krisztushoz való ragaszkodásban. Könyörülj, rajtunk, amikor a láthatók elbizonytalanítanak, add nekünk a hit látását! Ámen.
2025. április 10., csütörtök
2025. április 10., címkék:Ez 40,1–47 és Lk 22,7–38 (ÚSZ) „Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon" (31). Amikor arra figyelmezteti Jézus Pétert, hogy a Sátán kikérte a tanítványokat, hogy megrostálja őket, mint a búzát, akkor ő magabiztosan azt válaszolja: „Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, akár a halálba is" (33)! Mintha azt mondaná: Uram, te nem ismersz engem. Aztán tudjuk, meddig tartott Péter bátorsága. Egyáltalán nem volt tisztában azzal, hogy hogyan fog majd helytállni ennek a rostálásnak az idején. A Sátán szándéka az, hogy ha már valaki elkötelezte magát Jézus Krisztus mellett, ne érjen célba. Azt akarja, hogy menet közben bukjunk el, tagadókká legyünk. Ne abban bízzatok hát, hogy elég erőtök lesz kitartani Jézus mellett, ne a magatok hűségében higgyetek, mert az megrendül; hanem Jézus hűségében, mert az megmarad! Jézusra nézzetek! A magabiztos Péter is a Sátán rostájában tanulta meg az alázatot, amely alkalmassá tette őt Isten kegyelmének elfogadására.
Fohász: Urunk, annyi versengés, harc, viszálykodás nyer teret közöttünk, mert nem a Te tanításodra, hanem a világ értékrendjére figyelünk. Emberi indulataink irányítanak és nem a Te szereteted. Te, aki megaláztad magad, taníts nekünk alázatot; Te, aki magadra vetted bűneinket, mutasd meg nekünk a békesség útját! Ámen.
2025. április 9., szerda
2025. április 09., címkék:Ez 39 és Lk 22,1–6 (ÚSZ) „A Sátán pedig bement Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és egyike volt a tizenkettőnek. Elment, és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogyan adja őt a kezükre" (3–4). Nehéz megérteni, hogyan jutott el Júdás oda, hogy elárulja Jézust. Mindennap mellette volt. A Sátán sugallata mellett ismerte azt a másik, szelíd hangot is, amely a békességet, az üdvösséget hirdette, hiszen Júdás egyike volt a tizenkettőnek. De valamiért elbizonytalanodott Jézus követésében, megrendül. Ezt a rést használja ki a kísértő. Júdás feltárhatta volna Jézusnak belső vívódásait, de nem tette, úgy gondolta, hogy majd megbirkózik ezzel, elrendezi magában. A gonosz pedig hatalmába kerítette. Gyengének bizonyult. Figyelmeztet hát mindnyájunkat az ige: „Vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan" (1Pt 5,8–9).
Fohász: Úr Jézus, kérünk, őrizz meg minket a földi siker, a pénz csalóka vágyától, hogy az örökkévalót soha fel ne adjuk a mulandóért; végtelen szeretetedet fel ne áldozzuk semmit sem érő emberi elismerésért, dicséretért. Erősíts minket hitünkben, hogy megállhassunk a Sátán minden kísértésével szemben! Ámen.
2025. április 8., kedd
2025. április 08., címkék:Ez 38 és Lk 21,29–38 (ÚSZ) „Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól, és hirtelen lepjen meg titeket az a nap" (34). Jézus folytatja a második eljövetelével kapcsolatos jövendöléseit. Idáig sem kertelt, most viszont egészen lényegre törően inti tanítványait a jövővel kapcsolatban. Felvázolja, hogy hogyan érdemes készülni az Emberfia eljövetelére. Két nagyon ismert emberi viselkedést tár a tanítványok elé, amellyel kapcsolatban óva inti a tizenkettőt. Az egyik az élvezetek mámora, a másik pedig a megélhetés gondja. Ha valaki csak az élvezeteknek él, és mindent az e világi örömökben szeretne megtalálni, annak könnyen eltorzulhat az értékrendje, és megfeledkezhet az Úrról. Ám a másik véglet is veszélyes, mert ha mindig csak a megélhetés gondjaival, a hétköznapok próbáival foglalkozunk, akkor szintén csapdába estünk.
Fohász: Drága Urunk, Te tudod igazán, hogy mi az, ami fontos a számunkra, milyen céllal élünk igazán. Hadd álljunk oda ma a Te világosságodba! Mutasd meg, hogy milyen fogyatkozása van a hitünknek, ismeretünknek, engedelmességünknek! Köszönjük, hogy a Te kezedben van a jelenünk és jövőnk. Szeretnénk teljesen életünket Rád bízni. Ámen.
2025. április 7., hétfő
2025. április 07., címkék:Ez 37 és Lk 21,25–28 (ÚSZ) „És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel" (27). Az Emberfia olyan vártalanul érkezik, mint ahogyan a tolvaj szokott éjszaka megjelenni. Meglepetésszerűen és hirtelen, olyankor, amikor nem is számítanak rá. Ahogyan éjjel a villámlás meglátszik az egész égbolton, úgy az ő megjelenése is mindenki számára látható lesz. A Jelenések Könyve így fogalmaz: „Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték" (Jel 1,7). Jézus abban az új, feltámadott és megdicsőült mennyei testben jelenik majd meg, amelyben a mennybe ment. Első eljövetelekor alázatban, istenségét elrejtve jelent meg, az emberlét nyomorúságát és a gyalázatot is vállalva. De második eljövetele- kor a világ Uraként jön el, és minden okoskodás meg vitatkozás elnémul majd. Akkor azok is, akik nem hittek benne, kénytelenek lesznek térdet hajtani előtte. Vajon mi hol leszünk akkor?
Fohász: Köszönjük, Úr Jézus, hogy a mi javunkra vagy a mennyben, ugyanakkor a Te Igédre, Szentlelkedre, fenségedre, dicsőségedre nézve soha nem távozol el tőlünk. Adj a szívünkbe több hitet, több lelkesedést, hogy ha jössz, akkor készen legyünk. Ámen.
2025. április 6., vasárnap
2025. április 06., címkék:Ez 36 és Lk 21,20–24 (ÚSZ) „Akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, és akik a városban vannak, menjenek ki onnan, akik pedig vidéken vannak, ne menjenek be oda" (21). Az ítélet elkerülhetetlen, de az Úr Jézus még mindig arra figyelmeztet, hogy az övéi meneküljenek az eljövendő pusztulás elől. Nem mindennapi, félelmet gerjesztő képek tárulnak elénk, mégis az a reményünk, hogy semmilyen pusztulás sem választhat el minket a mi Üdvözítőnktől, aki vissza fog jönni, hogy teljessé tegye örömünket és megváltásunkat. Ne féljünk, őt várjuk! Addig is ebben a várakozásban telik az idő a legjobban.
Fohász: Köszönjük, Atyánk, hogy bizalommal hozhatjuk eléd személyes gondjainkat, országunk, népünk terheit és jövőjét. Bízunk a Te végtelen kegyelmedben, meg nem érdemelt szeretetedben. Ámen.
2025. április 5., szombat
2025. április 05., címkék:Ez 35 és Lk 21,5–19 (ÚSZ) „De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre. (...) Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket" (13.19). Amikor ezeket a sorokat írom, a szomszédos országokban árvíz sújt. Sokan szinte mindenüket elveszítették. Ijesztő hírek mindenfelé. A megpróbáltatás ideje ez. Jézus tanítványai figyelmét a nyomorúságok felé tereli: háborúk, lázadások, nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad. Lehetne ezt még egyáltalán fokozni? Mi lesz a világgal, és mi lesz velünk? Jézus azt mondja ezekről, hogy meg kell lenniük, de nem ez a vég. Viseljétek türelemmel, amit viselnetek kell, szenvedjétek el, amit kikerülni nem lehet, és változtassátok meg, ami rajtatok áll, de maradjatok meg Krisztus követőiként, mert állhatatosságotokkal nyeritek meg majd lelketeket. Isten a jó napokban és üldözésekben egyaránt mennyei Édesatyánk: vigyáz ránk, és azt várja tőlünk, hogy tegyük meg, ami a mi dolgunk, a többit pedig bízzuk rá, ő kivezet minket minden bajból.
Fohász: Arra tanítottál, Urunk, hogy jönnek megpróbáltatások, nehézségek, üldöztetések. Kérünk, Téged, hogy növeld a hitünket, adj nekünk bölcsességet, hogy a próbák között megállhassunk, tudva, hogy Tőled senki és semmi el nem választhat. Ámen.
2025. április 4., péntek
2025. április 04., címkék:Ez 34,11–31 és Lk 21,1–4 (ÚSZ) „Ő azonban szegénységéből mindent beledobott, amije volt, az egész vagyonát" (4). Amikor Jézus figyel, akkor ő nemcsak néz, hanem lát is. Látja, ami a felszín alatt van. Ő mélyre lát. Látja a szív szándékait, gondolatainkat, indulatainkat. Jézus a szívek és a vesék igazságos vizsgálója (Zsolt 7,10). Urunk látta, ahogy a sokaság, a gazdagok és ez a szegény özvegyaszszony a perselybe dobta adományát. Az is világos előtte, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenét átadta az Úrnak. Nem sokat dobott, csupán két fillért. Hogy másnap mit eszik, azt még nem tudta, de hitt benne, hogy Isten majd gondoskodik róla. Jézust nem az adományok hatották meg, hanem az a lelkület, amellyel az özvegyasszony adakozott. Van mit tanulnunk ettől a szegény özvegyasszonytól! Mert Istennek tetsző módon és mértékben ma is csak azok tudnak adni, akikben megvan a hit, hogy előzetesen meglássák Isten áldásait és gondviselő szeretetét.
Fohász: Köszönjük, Urunk, hogy a jókedvű adakozót szereted (2Kor 9,7). Azt, aki nem kényszerből, valamilyen nyomásra ad Neked, hanem önként. Egyszerűen azért, mert szeret Téged, hiszen Te előbb szerettél minket (1Jn 4,19). Ámen.
2025. április 3., csütörtök
2025. április 03., címkék:Ez 34,1–10 és Lk 20,41–47 (ÚSZ) „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szívesen veszik a köszöntéseket a tereken, szeretnek a zsinagógákban a főhelyeken ülni és a lakomákon az asztalfőn... Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet" (46.47). Amikor Isten Igéje az ítéletről szól, akkor féltő szeretettel figyelmeztet bennünket arra, hogy egyszer mindannyiunknak meg kell majd állnunk ítélőszéke előtt. El kell számolnunk az életünkkel, az időnkkel, a javainkkal, tehetségünkkel, azzal, hogy miként éltünk ezekkel az ajándékokkal, mert mindent, amink van, az Úrtól kaptuk. Mit mond az írástudókról Jézus? Azt, hogy örömest járnak hosszú köntösben. Ezzel azt akarták kifejezni, hogy ők tekintélyes emberek. Az Úr viszont világosan látja, kinek-kinek mi van a szívében. Részt vehetünk alkalmakon, ismerhetünk számos éneket, s mindeközben is lehetünk komorak és örömtelenek. Sokan élnek úgy Jézus mellett, hogy ő nem lakik a szívükben.
Fohász: Bocsásd meg, Úr Jézus, hogy sokszor olyanok vagyunk, mint az írástudók. A külsőségekben minden rendben van, de belül zűrzavar és sötét indulatok uralkodnak. Köszönjük, hogy szeretetedből fakadóan nem hagysz minket ilyennek. Te tudsz minket átformálni, nekünk békességet, örömöt és boldogságot adni. Köszönjük, hogy Te senkit nem küldesz el magadtól! Ámen.
2025. április 2., szerda
2025. április 02., címkék:Ez 33,21–33 és Lk 20,27–40 (ÚSZ) „Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él" (38). A farizeusok kudarca után a szadduceusok tettek kísérletet Jézus tőrbe csalására. Ők nem hittek a test feltámadásában, és igyekeztek azt nevetségesnek beállítani. Jézus rájuk is pirít: Mózes öt könyvéből érveltek, de nem ismeritek jól az Írásoknak még az általatok kiemelt könyveit sem, mert az élő Isten magát Ábrahám, Izsák és Jákób Istenének nevezi. Az élő Isten pedig „nem a holtak Istene, hanem az élőké". Isten mindig az élet pártján áll. Ő örök életet adott nekünk Jézus Krisztusban, és azt akarja, hogy már ebben a világban megismerjük az ő hatalmát. Egyedül a megtérés segíthet rajtunk. Az élő Isten nélkül mindenben a halál arat. Isten Jézus Krisztusban legyőzte a halált, feltámadott. Tehát van örök élet! Nincs más vigasz, nincs más reménység!
Fohász: Urunk, mi, tükör által, homályosan látó (1Kor 13,12), halandó, törékeny emberek, köszönjük, hogy megismerhettük a Te kijelentésedet, és Szentlelked által bűnbocsánatot, új életet és örök életet ajándékoztál nekünk. Növeld a mi hitünket, hogy megragadhassuk ajándékaidat! Ámen.
2025. április 1., kedd
2025. április 01., címkék:Ez 33,1–20 és Lk 20,20–26 (ÚSZ) „Szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem? (...) Ő pedig így válaszolt nekik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené" (22.25)! A nép vezetői mindent elkövettek, hogy találjanak valamit Jézusban, ami miatt vádolhatnák. Semmi jószándék és emberség nem volt bennük. Igazaknak tettették magukat, de ellenséges indulat volt mindnyájukban. Ám Jézus, ahogyan akkor, úgy most is átlát a szitán. Válasza a feltett kérdésre egyértelmű hitvallás. Minden Istené! Adjátok meg „Istennek, ami, Istené". Ez számunkra önmagában is örömhír, mert azt jelenti, hogy Te is kaptál valamit Istentől, amit visszaadhatsz neki. Elgondolkodtál már azon, hogy mi mindent kaptál Istentől? S ha igen, mit adsz neki hálából?
Fohász: Köszönjük, Úr Jézus, hogy életünk egyetlen helyzetében sem hagysz bennünket magunkra. Emeld fel a tekintetünket, hogy ne a bajainkra nézzünk, ne önmagunkra, ne az ellenségre, ne az elképzelt veszedelmekre, hanem Rád, akinek adatott „minden hatalom mennyen és földön" (Mt 28,18). Ámen.
2025. március 31., hétfő
2025. március 31., címkék:Ez 32 és Lk 20,9–19 (ÚSZ) „Megértették, hogy róluk mondta ezt a példázatot" (19). Jézus szava elérte a farizeusok szívét. Jól értették a példázatot, amit mondott, de mégsem arra indította őket, hogy magukba nézzenek, elszégyelljék magukat, és bűnbánattal Jézus lába elé boruljanak. Pedig szörnyű ítéletet helyezett Jézus kilátásba: elveszi tőletek Isten a nektek szánt örökséget, és másnak adja, mert nem tisztelitek őt, nem az dicsőségére éltek, Fiát pedig meg akarjátok ölni. Ezért elpusztít titeket, nem fogtok az övéi közé tartozni. Súlyos ez az üzenet. És mit váltott ki? Meg akarták ölni Jézust, mert arra nem gondoltak, hogy Isten Igéjét, legyen az áldás vagy ítélet, nem lehet megölni, semmissé tenni. Isten minden Igéje hozzánk is szól: vigasztal, támogat, figyelmeztet, megítél bennünket. Belőlünk mit vált ki? Haragot? Menekülést? Indítson inkább bűnbánatot, békét, hálát és reménységet – mint hűsítő, tisztító folyamokat!
Fohász: Atyánk, minden ígéreted igaz és beteljesedik, de a Jézusban való hitünk határozza meg, hogy ítéletet vagy kegyelmet hoz a számunkra. Bonts le bennünk minden gőgöt és ellenállást! Ámen.
2025. március 30., vasárnap
2025. március 30., címkék:Ez 31 és Lk 20,1–8 (ÓSZ) „Ne bizakodjék el nagyságában senki, ha a víz táplálja, mert mindenki halálra jut, a föld mélyébe azokkal az emberekkel, akik leszálltak a sírba" (14). Egyiptomot Ezékiel Asszíriához hasonlítja. Utóbbi erős és gazdag nagyhatalom volt, amely kiterjesztette uralmát más népekre, függővé téve azokat önmagától. Isteni uralomra törtek. Idővel azonban elbuktak, és Ezékiel azt üzeni, hogy Egyiptom is az ő sorsukra jut. De így jár mindenki, aki a mélység forrásaiból akar élni. Abból a mélységből, amelyben nincs meg Isten világossága (1Móz 1,2), amelyben nincs benne Isten, nincs benne Lélek és élet. A mélység vizei Istent nélkülöző források: emberi, gonosz vagy világi erők, gondolatok és szándékok. Aki ezekből él, akármilyen nagyra nőhet: halott marad, és végül úgyis elnyeli ez a mélység.
Fohász: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá" (Jak 1,17). Add, Atyánk, hogy mi mindent onnan, Tőled várjunk és fogadjunk el! Ámen.
2025. március 29., szombat
2025. március 29., címkék:Ez 30 és Lk 19,45–48 (ÓSZ) „Ezt mondja az én Uram, az Úr: Véget vetek a hatalmas egyiptomi népnek Nebukadneccar babilóniai király által" (10). Isten népe korának egyre szorongatóbbá váló politikai helyzetében nem Urában, hanem Egyiptomban bizakodott. Azt gondolta, és prófétái is azt hirdették, hogy Egyiptom képes lesz megállítani Babilóniát, és a segítségével ők is megmaradhatnak. Nem Istent kérdezték, nem hozzá fordultak megtartatásért, hanem Egyiptomhoz, aki azelőtt igazi segítséget soha nem nyújtott nekik. Pedig Isten egyszer már kimentette őket éppen Egyiptomból, átvitte őket a Vörös-tengeren, gondjukat viselte a pusztában, és bevitte őket az ígéret földjére. Ezért Isten Ezékiel által azt üzeni nekik és nekünk is: ha nem Istenben, hanem bármi másban bizakodtok, el fogtok pusztulni, mert Istennél semmi sem hatalmasabb. Minden az ő kezében van, még ítéletében is csak őhozzá menekülhetünk.
Fohász: Istenünk, add, hogy mindig mindenben Hozzád tudjunk fordulni, egyedül Benned reménykedjünk, mert aki Benned bízik, az soha nem szégyenül meg (1Pt 2,6). Ámen.
2025. március 28., péntek
2025. március 28., címkék:Ez 29 és Lk 19,41–44 (ÚSZ) „Mert jönnek majd rád napok, amikor ellenségeid ostromfalat emelnek körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak" (43). Érdekes: a mai igerészben Jézus Jeruzsálem és a templom pusztulásáról beszél, és erről olvasunk Ezékiel könyvében is. A kettő azonban nem ugyanaz. A különbség az említett események között 656 év. Ennyi idő telt el az első és a fogság után épített második templom lerombolása között. Ez azt jelenti, hogy Isten népe nem tanult a hibájából, bő fél évezred után ugyanolyan mélyre jutott. Isten újra felszámolja szent helyét közöttük. Ez a legfájdalmasabb – Istennek. Jézus sír. Ha pedig Jézus sír, az azt jelenti, hogy Isten sír. Rommá lesz minden, hogy a nép lélek és szív szerint újra Istenhez találjon. Jézus a megfeszítéséről mint a templom lerombolásáról beszél. Isten önmagát rombolja le – értünk. Feláldozza magát, hogy újra megtalálhassuk őt.
Fohász: Köszönjük, Istenünk, értünk bemutatott tökéletes áldozatodat és önfeláldozásodat! Dicsőség Neked, Jézus Krisztus, hogy meghaltál és feltámadtál a mi megmentésünkre! Ámen.
2025. március 27., csütörtök
2025. március 27., címkék:Ez 28 és Lk 19,28–40 (ÓSZ) „Felfuvalkodtál, és ezt mondtad: Isten vagyok én" (2)! Tírusz gazdag föníciai város, kereskedelmi központ volt kikötőkkel a Földközi-tengeren. Sok ügyes kézműves és mesterember lakta, Dávidnak is segítettek a palota, Salamonnak pedig a templom építésében. Gazdagságában, híres voltában azonban felfuvalkodott a város: azt gondolta magáról, hogy ő az isten. Vagyis azt, hogy kezében tartja sorsát és életét, hogy ura önmagának, és nincs szüksége az élő Istenre. Íme, az emberiség legősibb bűne! Ádám és Éva vajon nem azért ettek a tiltott gyümölcsből, mert olyanok akartak lenni, mint Isten? A Bábel tornyának építői vajon nem az égig törtek építményükkel? Mi vajon nem akarunk a saját irányításunk alatt tudni mindent? Isten azokat, akik magukat felmagasztalják, megalázza (Lk 18,14). Nyilvánvalóvá teszi erejét erőseknek és gyengéknek egyaránt. Az erőseket legyőzi, az alázatosakat felemeli.
Fohász: Urunk, segíts a hit bizalmával látni, hogy mi csak Benned lehetünk erősek és gazdagok. Csak Te teszel minket boldoggá. Egyedül Te magasztalsz fel minket. Őrizz meg bennünket a felfuvalkodottságtól! Ámen.