Az alkalom a helyi lelkipásztor, Hangóné Birtha Melinda igei köszöntőjével kezdődött a Zsolt 50,15 alapján, majd a vendéglátó intézmény, Dr. Simon Zoltán főigazgató köszöntőjével folytatódott. A közösség az előadássorozat előtt megtekintette a Hitnek tengerén című kisfilmet.

A gyülekezeti közösség az ismert dicséret: „Gondviselő jó Atyám vagy…” eléneklése után meghallgatta e sorok írója, Dr. Buza Zsolt előadását a pozsonyi vésztörvényszékről, ahol bemutatásra került a Pozsonyba idézett lelkipásztorok és rektorok sanyarú sorsa, berencsváraljai, leopoldstadti, éberhardi, sárvári és kapuvári „tartózkodásuk”, majd a fej és teljes vagyonelkobzásra ítélt lelkipásztorok menetele egészen Nápolyig a gályákra.

Mi volt az, amit ezzel a tettével felszámolt a 17. századi katolicizmus Magyarországon és mi volt az, amit II. János Pál pápa 1991-es magyarországi látogatása kilátásba helyezett? Végül a pozsonyi emlékek bemutatásával az előadó rámutatott arra, hogy minden előítéletnek el kell tűnnie. Ahogyan sokszor csak egy vasajtó jelzi a maradékot, úgy hulljanak szívünk ajtajáról a závárok, mert Jézus Krisztus „a jó pásztor, aki életét adja a juhokért (Jn 10,11).” A 17. századi és a 21. századi ajtóőrök bizonyságtétele egy és ugyanaz: a változhatatlan Ige.

Ezután Dr. Jacsó Pál helyi presbiter mondta el saját versét Pirosló háztetők címmel, majd a gyülekezeti közösség szíve összeforrott a személyes imádságban énekszóban: „Egyedüli reményem, ó, Isten csak te vagy…”

Szűcs M. Sándor tiszafüredi vallástanár előadása személyes bizonyságtétel volt, aki Zubogyról indulva eljutott egészen Nápolyig stoppolva. Útileírásában használta Balogh Elemér református lelkész-püspök Az evangyéliom vértanúi című könyvének a „felvázolt forgatókönyvét”, amely utat püspökünk kétszer is végigjárt.

Ezután a Tiszáninneni protestáns gályarabok emlékezete című kisfilmet vetítették le a testvéreknek, amit a nápolyi emlékhelyek – fotomontázs bemutatása követett Gulyás Marcell helyi presbiter szavaival és élményeivel fűszerezve.

A kiadós ebéd után a Miskolc-Avasi Örömhír kamaraegyüttes műsorát hallgathattuk meg, majd verset mondott Bogoly Erzsébet, aki Bartalis János Isten kezében című költeményét osztotta meg a hallgatósággal.

Dr. Dienes Dénes, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem egyháztörténeti professzora A gályarabság emlékezete, a szabadulás nemzetközi vonatkozásai címmel tartott előadást, amelyben párhuzamot vont a Zak 8,7 és a Zsolt 124,3-4 igehelyek által vezérelt gondolattal, amit az utókornak Sárospatak ajándékozott e megrázó eseményről.

A zsidó-magyar párhuzam felvonultatásával mutatott rá arra a csodára, hogy a szabadítás és a hitvallás összetartozik. Végül a keresztyén szolidaritást emelte ki, amely a 17. században felülemelkedett minden érdeken, és így a lelkipásztorok, rektorok kiszabadítása lett az elsőrendű feladat Anglia, Hollandia, Svédország és Szászország udvaraiban, akik követeik által a bécsi udvarra nagy nyomást gyakoroltak. Előadását Szabó Magda, a Magyarországi Református Egyház egyetlen női főgondnokának gondolataival zárta:

„A gályarabok oszlopának nevelő ereje Debrecen első ajándéka, amely a meggyőződéshez való hűség parancsát írta gyermekszívembe.”

Az előadás után ismét a Miskolc-Avasi Örömhír Kamaraegyüttes műsorát hallgathattuk meg.

Az utolsó előadást Csomósné főtiszteletű asszony, írói neve Viola Judit tartotta meg, érdekes betekintést nyújtva egy készülő gályarabregényébe. Két gályarab szemüvegén keresztül mutatta be a 17. századi viszonyokat. Felolvasásai nyomán érdekfeszítő karaktereket épített be a készülő regénybe, amelyben szemléltette a császári udvar főhőseit, a Pozsonyba induló és érkező prédikátorokat, valamint az egyházi klérus jellemes alakjait.

Bátorkeszi István és Krasznai Mihály személyén keresztül betekinthetünk abba a csodába, amit Isten végzett el. Pazar stílus, mély lelkiképek, intrikák, viszonyok és viszonyítások jellennek meg ebben a készülő regényben, amelyet már most ajánlani tudunk népünk olvasásra In nomine Domine (Isten nevében) címmel.

A szombati alkalom Hangó István, lelkipásztor zárszavával és imádságával ért véget.

A vasárnapi közös együttlét istentisztelettel kezdődött, amelyen Dr. Rákos Loránt, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház lelkészi főjegyzője hirdette Isten Igéjét a Róm 8,1-2 alapján. Igehirdetésében kiemelte, hogy a történelem útjait járva meg fogjuk tapasztalni, hogy szükségünk van a fergetegesen erős isteni jelentlétre az életünkben – melyet az ige és a Szentlélek egymással érintkezve generál bennünk –, mert bárhová is rendelte el születésünk csodáját az Úr Isten, és bárhol is forduljunk meg a világban, az ige megvetői majdhogynem másodpercenként célkeresztbe veszik – valamilyen ürüggyel – az ige magvetőit. 

De amikor a sokat szenvedett gályarab-hitvallóink példáját felidézzük magunk előtt Isten élő és éltető igéjén keresztül, szenvedésükből, kitartásukból, szabadulásuk nagyszerűségéből levonjuk a történelmi tanulságot, akkor nyugodt szívvel állapíthatjuk meg azt, hogy mi valóban az Istentől eredő, történelem-álló igazság oldalán állunk ebben a világban. Tudnunk kell ugyanis, hogy Isten olykor  azért engedi a gonoszságot garázdálkodni a hitbe kapaszkodók életében, hogy a végsősoron fölötte aratott diadallal bebizonyítsa számunkra és a mindenségnek, hogy nekünk volt igazunk.

Elsősorban is azért, mert az Urat hirdettük egész életünkkel; s azáltal, hogy hitelődeink, a gályarabprédikátorok nem adták fel, hanem a tortúra vállalásával is igazolták hitüket. Konstatálnunk kell, hogy a múltbeli hőseinken múlott, hogy nekünk ma igazunk legyen. Ezzel a tántoríthatatlan meggyőződéssel odaállhassunk az egész, megrögzött világ elé, és szinte az ördög arculcsapásaként valljunk színt az örök és változhatatlan Isten melletti élet egyedüli hitelességéről.

A Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon 11. D osztályos tanulói felelevenítették előttünk a gályarabok történetét egy-egy mondatba sűrítve a szabadulás tényét, majd zenés ifjúsági betétjükkel rávilágítottak arra, hogy hittel vízre léphetünk, mert Isten elrejt bennünket és megmutatja azt a sok csodajelet, hogy nála lett borrá a víz és holtakat életre hív. Jó volt együtt dalolni a felnövekvő nemzedékkel és megénekelni hitünknek a szabályait.

A gyülekezet főgondnoka, Dr. Ábrám Tibor zárszavában kiemelte, hogy őt személy szerint jobban érdekli a következő 350 esztendő, mint az elmúlt 350 év, de annak tanulságaiból lehet csak építeni a jövőt. A stafétaátadás megtörtént. Minden ilyen jeles évforduló stafétaátadás, mert az ember naponként küszködik, mégis bízik és remél. Vannak a hit útján olyan dolgok, amelyek nem képezik és nem képezhetik az alku tárgyát. Ilyen az öt oszlop, az öt SOLA egyházunkban. A hit ajándék és nem alku tárgya. A bizonyságtétel szívbe írt evangélium és nem alku tárgya. A gályarabok tudták, hogy mi az, amit nem szabad ellátni kézjegyükkel. Éppen ezért minden nemzedéknek, a miénknek is megvan az a felelőssége és egyben kiváltsága is, hogy bizonyságot tegyen.

A végszót Hangó István tolmácsolta, hitvallást téve arról, hogy három gályarab-prédikátora is volt a Miskolc-Avasi Református Egyházközségnek: Köpeczi Haller Balázs, Harsányi István és Kapossy István.

Az ő emléktáblájuknál megállva a templomban a helyi lelkésznő felolvasta a 102. zsoltár válogatott verseit, majd a helyi lelkipásztor imádkozott.

Koszorút helyeztek el – a gyülekezeti képviselet mellett – a felvidéki (pozsonyi és gömöri) jelenlévők is.

Az avasi temetőben lévő gályarab-emlékjelnél a pozsonyi lelkész, Dr. Buza Zsolt olvasta fel a Zsoltárok könyvének 46. részét, Apostoli hitvallást és áldást mondott Dr. Rákos Loránt püspökhelyettes.

A vasárnapi alkalom szeretetvendégséggel ért véget a gyülekezeti teremben. SOLI DEO GLORIA! – EGYEDÜL ISTENÉ A DICSŐSÉG!           

Kép és szöveg: Buza Zsolt