Reformációs istentisztelet és megemlékezés Oroszkán
2025. november 06., címkék:Az oroszkai fiatal gyülekezetben nagy napra készültek. 2025. október 29-én, a délutáni órákban itt tartatott meg a Barsi Református Egyházmegye hagyományos egyházmegyei reformációi istentisztelete, ami az idei évben a néhai Tóth Árpád lelkipásztorra való megemlékezéssel köttetett össze.
Gyászjelentés
2025. november 05., címkék:Fájó szívvel, de Urunk akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy Nagy Béla, a Bátorkeszi Református Egyházközség nyugalmazott lelkipásztora 95 éves korában, 2025. november 5-én hazatért Megváltó Urához. Szeretett halottunktól november 9-én, vasárnap 14.00 órakor veszünk búcsút gyászistentisztelet keretében a perbetei református templomban.
Egyházmegyei közgyűlés és hálaadás Nagyodon
2025. november 05., címkék:Nagyod, egy kicsi falu a lévai járásban. A református gyülekezete pedig a Barsi Református Egyházmegye része. Sokan azt sem tudják, hol van. Azonban, aki 2025. október 26-án részt vett az ott megtartott őszi egyházmegyei közgyűlésén, örökre megjegyezte, hol található ez a falu, hol van ez a gyülekezet, s annak gyönyörű temploma és gyülekezeti háza.
Hiszed-e?
2025. november 02., címkék:Megkerülhetetlen és főképp elkerülhetetlen ténye az emberi életnek, sőt a teremtett világnak az elmúlás. Mi, emberek a teremtés utáni hűtlenségünk büntetéseként kaptuk: „Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked, …Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél” (1Móz 3,16.19a).
„kezdetté lesz a vég”
2025. november 01., címkék:Október vége és november eleje környékén több autót látunk az utakon, legfőképp azért, hogy felkeressük azokat a temetőket, sírokat, ahol elhunyt szeretteinkre emlékezhetünk. Itt tekinthetünk vissza a múltba, itt emlékezhetünk az együtt töltött pillanatokra, beszélgetésekre, élményekre, ölelésekre, szeretetre, kedvességre és támogatásra, amit tőlük kaptunk.
Reformáció – megújulás és személyes meghívás
2025. október 31., címkék:„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róma 12,2)
Pályázat
2025. október 30., címkék:A Somorjai Református Egyházközség pályázatot hirdet a fenntartásában lévő Kiskakas Óvoda igazgatói állásának betöltésére 2026. január 1-től.
„Csak az idő köt össze minket, meg a hit” (Grecsó Krisztián)
2025. október 30., címkék:Magától értetődőnek vesszük az időt, de mi is az idő igazából? Mi alapján érzékelünk egy-egy történést csupán egy pillanatnak, néha pedig hosszas perceknek és sosem múló óráknak? Hatással bír-e az időérzékelésünk a döntéseinkre? Bár ezek a kérdések elég filozofikusan hangzanak, mégis a pszichológia is törekszik a megválaszolásukra a pszichológiai (szubjektív) idő vizsgálatával.
Aki ellene mondott a reformációnak…
2025. október 30., címkék:Heródes Agrippa gyermekkora Rómában telt, és ott szívta magába az akkori világ minden tudását. Claudius római császár barátja, és általa lett Galilea negyedes fejedelme, de szinte egész Izraelben uralkodott. (Olvasandó ApCsel 12,1–23)
2025. december 15., hétfő
2025. december 15., címkék:Ézs 59 és ApCsel 25,6–12 (ÓSZ) „Tapogatjuk a falat, mint a vakok, tapogatózunk, mint akinek nincs szeme. Botladozunk fényes délben, mintha alkonyat volna, olyan sötétségben vagyunk, mint a halottak" (10). Azt mondja Kálvin az Ézsaiáshoz írt magyarázatában, hogy labirintusban vagyunk. De ez nem ketrec, nem tömlöc. Nem platóni barlang, ahol ülünk megbilincselve, és a barlang falára odavetül az ideák, az örök valóságok világából valami árnyék. Ez itt útvesztő, ebben menni kell – s ez a labirintus lényege. Itt az ember belsőleg is kényszerítve van, hogy folyamatosan menjen, és keresse a kiutat. De jaj, akárhány ajtót nyit, jaj, akárhány nyílásra talál, az mind csapda, az mind elveszéssel fenyeget. Ki vezet ki bennünket innen, ahol szüntelen menni kell? Hol találjuk meg, amit a szívünk legtitkosabb rezdülésével várunk, keresünk? Isten adja meg nekünk, hogy mi minden halállal és sötétséggel szemben a világosságot képviseljük, ami kivezet a labirintusból!
Fohász: Úr Jézus, köszönöm, hogy Te ismered az életem labirintusát. Tudsz minden útvesztőről, akadályról, ismered, hogy hol szoktam eltévedni, és miből nem találom a kiutat. Irgalmazz, hogy ne legyek a Te eltévedt gyermeked, hanem Lelked által mindig hazataláljak. Ámen.
2025. december 14., vasárnap
2025. december 14., címkék:Ézs 58 és ApCsel 25,1–5 (ÓSZ) „Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény hajléktalant, ha meztelen embert látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől" (7)! A szociális advent vasárnapjának a meghirdetése hangzik el. Hogy mit jelent ez? Ézsaiás a gyógyuló sebeket, az eljövendő világosságot a szociális érzékenységgel, a segítőkészséggel és emberséggel állítja párhuzamba. Az emberszeretet törvényét adja elénk. A középpontban a felszabadítás parancsa áll. A népet Isten Egyiptomból is, Babilóniából is megszabadította. Ebből az következik, hogy minden ember szabad; hogy törjenek szét minden igát. Nemcsak törvényhozás útján kell ennek megvalósulnia, hanem önkéntesen is. Ebben a versszakban az egyént tartja szem előtt a próféta, a hívek lelkiismeretét tisztogatja és ébresztgeti. Mert a világosság eljövetele a mi szociális érzékenységünktől, a segítségnyújtás készségétől is függ.
Fohász: Köszönöm, Neked, Uram, hogy mások sebei és szenvedései által is közelebb hozod hozzám országodat! Segíts, hogy segítőkész, a hit és szeretet gyakorlásában érzékeny emberként forduljak felebarátaimhoz és minden szükséget szenvedőhöz. Ámen.
2025. december 13., szombat
2025. december 13., címkék:Ézs 57,3–21 és ApCsel 24,22–27 (ÓSZ) „Ezt mondja: Töltsétek, töltsétek föl, építsétek az utat, vegyétek el népem útjából, amiben megbotolhat" (14)! Az advent egyik célja, hogy ne legyünk botladozó, mindenben eleső, minden akadálytól elkeseredő emberek! Sőt nekünk kell az akadályokat elvenni, vagyis akadálymentesíteni a Krisztushoz való jövetelt! Persze ez nem megy olyan egyszerűen, hiszen nem vagyunk útkarbantartók, vagy ahogy itt, keleten mondják, cesztisek. Az úton lévő akadály Ézsaiásnál a megbotlás köve. Nem egy kátyú az aszfaltban, hanem átvitt értelemben: szerencsétlenség, csapás, balsors, valami, ami gátolja és eltorlaszolja a jó utat, ami Istenhez vezet. Mi, keresztyének lehetünk olyan szakemberek, akik törődnek az úttal, és mindent megtesznek azért, hogy mások meg ne botoljanak.
Fohász: Uram, az én földi utamon is találkoztam már nagy torlaszokkal. Volt, amikor az ellenség, a kísértő állt utamba. Volt, amikor a veszteségeim vagy sorsom rossz alakulása gátolta, hogy Téged kövesselek. Kérlek, segíts, hogy sok akadályon át, bátran kövesselek Téged. Ámen.
2025. december 12., péntek
2025. december 12., címkék:Ézs 56,1–57,2 és ApCsel 24,10–21 (ÓSZ) „Örömet szerzek nekik abban a házban, ahol hozzám imádkoznak" (7). Kik az idegenek? Hitünk szempontjából kiket tartunk idegennek? A zsidóság egy része, a szűkkeblű, nacionalista, nép-nemzeti papi körök ki akarták zárni a gyülekezetből az idegeneket. Ezzel szemben a próféta azt hirdeti, ami egyetemesen érvényes minden emberre. Szerinte az Úrhoz nem az tartozik igazán, akinek a neve szerepel a nagy származási jegyzékekben, hanem akinek van lelki hovatartozása. Itt tehát az újszövetségi lelki Izráel felé mutat az ige. Isten jeruzsálemi templomát az „imádság házának fogják majd nevezni, minden nép számára" (7). Ha idegennek, távolinak gondoljuk magunktól Isten népét és az ő templomát, vagy ha idegennek érezzük magunkat egy közösségen belül, gondoljunk arra, hogy az Úr az imádság házába vár minket, egy lelki, otthonos közösségbe.
Fohász: Istenem, hálát adok Neked, hogy a gyülekezetem lehet a lelki otthonom. Köszönöm, hogy nem vagyok ott idegen. Tartsd meg közösségünket, templomunkat. Add, hogy a Te Igéd tisztán szólaljon meg, és adjon mindig új erőt. Ámen.
2025. december 11., csütörtök
2025. december 11., címkék:Ézs 55 és ApCsel 24,1–9 (ÓSZ) „Ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem" (11). Üres templomok, üres szívek, kiüresedő keresztyénség. Sok-sok elhangzott ige és igehirdetés, örömteli és nagyon szomorú helyzetekben. Lehet-e mindez üres? „Nem tér vissza hozzám üresen." Ézsaiás gondolatai, igehirdetése visszatér a 40. fejezet témájához. A testtel, a mulandóval szemben ott is az örök igéről van szó. Mint az eső és a hó, az ige is felülről jön. Halmazállapotában lehet különbség, de a hatásában, az eredményében nem! Nem hiábavaló, nem üres tehát. Eredményes: úgy látszik, Ézsaiás szerette ez a szót. Szerette, ha mindenféle halmazállapotban és módon közénk és a szívünkbe hullik Isten igéje, és véghezviszi, amit akar: termővé, gyümölcsözővé tesz, magot ad és kenyeret. Van, de legyen is mindig eredménye annak, ha az igét hallgatjuk!
Fohász: Szomorúsággal tölt el, Uram, amikor hallom és látom, hogy mennyire ki tud üresedni a vallásos élet. Nem látok teli templomokat és lelkes gyülekezeteket, csak terméketlen állapotokat. Kérlek, adj magot a magvetőknek, igét az igehirdetőknek, lelkesedést minden egyházban szolgálónak! Ámen.
2025. december 10., szerda
2025. december 10., címkék:Ézs 54 és ApCsel 23,23–35 (ÓSZ) „Mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt, megszólít téged az Úr, és mint ifjú menyasszonynak, ha megvetett volt is, ezt mondja Istened: Magadra hagytalak néhány pillanatra, de nagy irgalommal ismét összegyűjtelek" (6–7). Egy pillanatra, csak néhány pillanatra hagytalak magadra. Magára hagytuk-e így valamikor a kisgyermekünket? Haragunkban el szoktuk-e rejteni arcunkat a másik ember elől? Miért tesz az Úr ilyet, miért bánik velünk így? – kérdezhetnénk. Az egyiptomi rabszolgaság: az ifjúkorod szégyene, a babiloni fogság: az özvegységed gyalázata. Mindez elmúlt. Isten, aki nemcsak a világnak, hanem népének is alkotója, megváltja népét a fogságból. A próféta olyan nagynak látja ezt az irgalmat, hogy ehhez képest a fogság csak rövid pillanatnak tűnik. Fiatalokat és özvegyeket is összegyűjt az Úr, mert ismeri minden életkor fájdalmát, kiszolgáltatottságát, örömét és bánatát.
Fohász: Mennyei Atyám, bevallom Neked, hogy nem jó egyedül, magamara hagyottan élni az életem. Szükségem van egy igazi társra, egy barátra, aki nem hagy el, nem fordít hátat. Légy hozzám irgalmas, hogy ne éljek az adott életkorom fogságában, mert mindig Neked szeretnék élni. Ámen.
2025. december 9., kedd
2025. december 09., címkék:Ézs 52,13–53,12 és ApCsel 23,12–22 (ÓSZ) „Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna" (2). A Messiás arcáról beszél a próféta, amelyet nem a külsőségek miatt fogadunk el. Milyen arca volt és van Jézusnak? Melyik arcában akarunk gyönyörködni adventben? Változtat-e valamin az ő arca a mi életünk arculatán? Az ő megjelenési formája változtat-e a mi megjelenésünkön, öltözködésünkön, viselkedésünkön, gondolatvilágunkon, érzéseinken? Az Úr szolgájának énekéből a szenvedés olyan halmozásával találkozunk, mely tipikus. Abban az értelemben, hogy minden elképzelhető szenvedés együtt van itt: betegség, sebek, ütések, börtön, ítélet, kivégzés, sőt a halál utáni megaláztatás: a gonosztevők közé temettetés. Ézsaiás is népéért szenvedő próféta volt. Tudta, miről ír. Jó volna nekünk is megismerni Jézus Krisztus igazi arcát és alakját, hogy karácsonykor ne a kisjézusra várjunk.
Fohász: Megváltóm, köszönöm, hogy értem is szenvedtél. Köszönöm, hogy nem valaki kicsire várhatok Tebenned, hanem arra a nagyságra és igazságra, aki megváltoztatod mindazt, ami az életembe szenvedést hozott. Úr Jézus, segíts megismerni a Te arcodat, hogy az életem és a mindennapok arculata is megváltozzon. Ámen.
2025. december 8., hétfő
2025. december 08., címkék:Ézs 52,1–12 és ApCsel 23,1–11 (ÓSZ) „Milyen kedves annak az érkezése, aki örömhírrel jön a hegyeken át! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik" (7)! El kell ismerni, hogy Ézsaiás igazán jól és szépen bánt a szavakkal. Nagyon odafigyelt, melyik szóval, milyen jelentést közöl. Sionnak, a választott népnek nem valami érdekeset kell mondani. Sion számára nem a politikát kell elemezni. Sion számára nem azt kell bejelenteni, hogy mikor lesz áremelés, és hol találja meg azt, ami akciós. Sionnak, vagyis a legjobb értelemben Isten népének: jó hírre, békességre, szabadulásra van szüksége. Az örömhírt hozó az az ember, aki az Úr jövetelét megelőzve az ő királyi uralma megvalósulását hirdeti. Advent idejében ezt igazán gyakorolhatjuk. Karácsonyt megelőzve hirdethetjük a gyülekezetünkben, a családunkban, a munkahelyünkön, hogy a sok rossz hírrel szemben ma is van jó hír: Istenünk uralkodik!
Fohász: Uram, szeretném megérteni, mi az a jó hír, az az igazi örömhír, amely a Te országodat és uralmadat hirdeti. Gyakran lefoglalom magam a rossz hírekkel, vagy azzal, amit érdekesnek, szórakoztatónak tartok. Köszönöm, hogy az örömhír nem újdonság, hanem a Te szabadító, gyógyító jelenlétedről szerzett bizonyosság. Ámen.
2025. december 7., vasárnap
2025. december 07., címkék:Ézs 51 és ApCsel 22,22–30 (ÓSZ) „Hallgassatok rám, akik igazságra törekedtek, és az Urat keresitek! Tekintsetek a kősziklára, melyből kivágattatok, és a kút üregére, melyből kiásattatok" (1)! Egyáltalán nem volt könnyű dolga Isten népének akkor, mikor Babilonban már a harmadik nemzedék születik fogságban, és még mindig ugyanarra a kősziklára kell tekinteni. Lehet, hogy nagyapámnak, nagyanyámnak könnyű volt, a dédszülőkről nem is beszélve... De én miért higgyek, miben reménykedjek? Hogy menjek le a kút aljáig megkeresni az élő, tiszta vizet? Hogy tekintsek a Kősziklára, mikor az egész világ olyan, mint a homok, mikor már semminek sincs igazi alapja? Ézsaiás mégis azt üzeni nekik, hogy lehetnek kivágott és kiásott emberek. Valami tárgyiasból és élettelenből igazán élők lehetnek, mert az Kút és az a Kőszikla még mindig él!
Fohász: Úr Jézus, Rád szeretnék tekinteni, mint kősziklára és életem kútfejére. Téged kereslek advent idején, mert meg tudsz menteni attól, hogy eltárgyiasult életet éljek. Ámen.
2025. december 6., szombat
2025. december 06., címkék:Ézs 50 és ApCsel 22,1–21 (ÓSZ) „Az én Uram, az Úr megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak. Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként" (4). Az én-közlések, szemben a te-közléssel, nem minősítenek, hanem a konkrét helyzetet és az ahhoz kapcsolódó belső érzéseinket fejezik ki a másik fél számára. Az énüzenetek célja, hogy a kommunikáció számonkéréstől mentes maradjon, ne vádoljuk, ne szorítsuk sarokba a másik felet, hanem a saját érzékelésünket fogalmazzuk meg. Ézsaiás én-üzenetben, személyes bizonyságtételben is meg tudja szólítani hallgatóit. Azt fogalmazza meg, amiről személyes meggyőződött Isten színe előtt állva. Szó szerint fordítva ezt mondja: „Az én Gazdám, az Úr a tanultak száját adta nekem, hogy azoknak is szólni tudjak igaz szavakkal, akik ájulásig fáradtak. Hajnaloknak hajnalán ébreszt fel engem, hogy tanulásra nyissa meg fülemet." Isten adjon nekünk ma is minket és másokat ébresztgető gondolatokat.
Fohász: Sok fáradt embert látok magam körül, Uram. Jó lenne nekik beszélni a Te dolgaidról, de nem tudom szavakba önteni, hogy mi a hit, a szeretet és a reménység. Ébressz bennem jóakaratot, és taníts jó szavakra. Segíts, hogy Szentlelked által képes legyek megosztani a környezetemmel személyes hitéletem jó bizonyságait. Ámen.
2025. december 5., péntek
2025. december 05., címkék:Ézs 49 és ApCsel 21,27–40 (ÓSZ) „Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid" (16). Elhagyás, feledékenység, feledés. Mi azt mondjuk: ezek az ember tulajdonságai. Viszont Sion – ez a választott nép fennkölt, prófétai megnevezése – azt mondja: Isten is ilyen. Szerintük: otthagyott, elfeledkezett rólunk a fogságban, jelentéktelenek vagyunk az Úr szemében. Ezzel a nézettel szállt szembe Ézsaiás, és nem volt könnyű dolga. Éppen ezért egy nagyon szép képet használ. Azt mondja a feledékenységre apelláló népnek: Isten a tenyerébe metszett minket, a markába belerajzolt életünk van. Ez egy fájdalmas metszet, hiszen a tenyér az egyik legérzékenyebb, idegszálakkal leginkább átszőtt testrészünk. Az elhagyatott, elégedetlen ember Isten tenyerébe vésett életet élhet – ez ám a kegyelem.
Fohász: Bocsáss meg, Uram, mert feledékeny vagyok. Nehezen emlékszem viszsza azokra a dolgokra, amelyeket belém véstél. Köszönöm, hogy úgy élhetem az életem, mint akit tenyeredbe véstél szenvedéseddel és kereszthaláloddal. Téged magasztallak ezért! Ámen.