Igei szolgálatában Görözdi Miklós, a pozsonyi egyházmegye esperese azzal buzdított bennünket, hogy bár hajónk sokszor viharba kerülhet, félhetünk, aggódhatunk a jelenünk, jövőnk miatt, de van nekünk egy Urunk, aki a tengernek is parancsol. Ha rábízzuk magunkat, megadja nekünk az ő békességét.

Görözdi Miklós esperes

Az igehirdetést követően Édes Árpád lelkipásztortól megtudtuk, hogy szinte napra pontosan száz esztendővel ezelőtt hozzánk hasonlóan gyűltek össze a falu és a környék hívei a református templomban, hogy tanúi legyenek a pár nappal korábban érkezett nagyharang felszentelésének.

Az egy évszázaddal ezelőtti prédikációban az espereshez hasonlóan azt hangsúlyozta az akkori lelkész a gyülekezetnek, hogy „amit a világ elveszített, a lelkek békességét, azt csak az Istenbe vetett erős hittel, keresztyéni, vallásos érzéssel találhatja meg”.

Édes Árpád lelkipásztor

Az eltelt száz évben bizonyos dolgok nem változtak: a harangunk rendületlenül hívogatja az Istent kereső embereket, hogy meghallják az üzenetet, az örömhírt, hiszen a világ továbbra sem képes lelki békét nyújtani.

Édes Árpád beszámolója után a gyülekezet Te Deum Laudamus kamarakórusának és az Alistáli Művészeti Alapiskola gyermekkórusának szolgálata mellett felcsendült az iskolahimnusz, melynek „Honnan jössz? Hova mész? Mitől félsz? Mit remélsz?” kérdéseire Édes Enikő igazgatónő a jubiláló református iskola nevében adott válaszokat.

A gyermekkórus szolgálata

Harminc esztendővel korábban nyitotta meg újra kapuit az intézmény a diákok előtt. Az azóta eltelt időszak tele volt nehézségekkel, néha a viharok miatt fölkorbácsolt hullámoktól sem az eget, sem az utat nem lehetett látni…

Hosszú évekig látszólag eredménytelennek tűnt a kemény munka, Isten próbára tette az iskolát szerető, iskoláért dolgozó tanítók, szülők, egyháztagok hitét, türelmét. A termés azonban érik, hálával figyeljük szárba szökkenését: intézményünk lélekszámban, anyagi javakban, és hisszük, hogy lelkiekben is növekszik.

Horváth Tamás helyi polgármester és Berényi József, Nagyszombat megye alelnöke is köszöntötte jubiláló intézményünket.

Az új tanév megnyitása előtt lélekben megálltunk, hogy a kilencedik osztályosokkal közösen emlékezzünk a nyár folyamán elhunyt diákunkra, Ildikóra, elénekelve kedvenc énekét, melynek sorai így különös jelentőséggel bírnak már számunkra: „Járom a Jézus lábnyomát mind a sírig én, /Az égi Jeruzsálemből árad rám a fény. / Bár vihar dúl, nem sötétül el fenn az égi jel, /Felnézek hittel Jézusra: Ő sosem hagy el”. Ez a lelki kapaszkodó nyújthat vigasztalást, reményt majd a tanévben.

Édes Enikő iskolaigazgató

Édes Enikő igazgatónő évnyitó beszédében rámutatott, mennyire fontos, hogy a gyermekeket az iskola és a család összhangban nevelje, így nyújtva biztos alapot a következő keresztyén magyar nemzedéknek.

A református iskolás gyermekek műsorát követően az igazgatónő bemutatta az újonnan érkezett pedagógusokat, akik ünnepélyes fogadalmat tettek. Az intézmény vezetőségében is történt tisztségújítás: újabb öt évig Édes Enikő tölti be az igazgatói posztot, Polák Katalin pedig az igazgatóhelyettesi feladatkört látja el.

Megemlékezés Ildikóra

Az ünnepi istentiszteletet a kamarakórus Bárdos Lajos Istené az áldás című művével zárta: emberé a munka, emberé a küzdelem, Istené az áldás!

Nemzeti imádságunk eléneklése után szeretetvendégségre hívtuk a gyülekezet apraját és nagyját az iskola nagytermébe, ahol számos odaadó szülő, kolléga, diák és gyülekezeti tag munkájának és összefogásának köszönhetően rengeteg finomság került az asztalokra.

Csodás módon keretezte az ünnepséget az a szívmelengető esemény, hogy az egyik jelen lévő anyuka harminc évvel ezelőtt elsősként ült be az induló iskola padjába, most pedig kisfiát kísérte az első osztályba…

100 évvel ezelőtti jegyzőkönyv

Jó szívvel végzett munkát, viharban is látszó eget, és Isten áldását kérem és kívánom magunknak az új tanévben!

 Eszlinger László Melinda

Fotó: Polák Katalin