Vajon mi lesz, ha… 100 éve hunyt el Réz László
2024. október 17., csütörtökSzeptember 15-én könyvbemutatóval egybekötött ünnepi istentiszteletre került sor a rozsnyói református templomban. Az alkalomra a hazaiakon kívül közeli és távolabbi gyülekezetekből érkeztek a hívek, hogy emlékezzenek a 100 éve elhunyt Réz László lelkipásztorra, akinek szolgálati ideje alatt épült fel a rozsnyói református gyülekezet temploma.
Erre az alkalomra készült el a „Vajon mi lesz, ha abba kell hagynom?” Ft. Réz László egyetemes főjegyző élete utolsó éveinek szolgálata (1920–1924) című könyv, melyet a szerző, Buza Zsolt, egykori rozsnyói lelkipásztor ismertetett.
Az ünnepi istentiszteleten Orémus Zoltán, az Abaúj-tornai Református Egyházmegye esperese az 1 Pt 2,4–5a igeszakasz alapján szólt a megjelentekhez. Igehirdetését egy, a dunai árvíz pusztításáról szóló visszaemlékezéssel kezdte. Rámutatott a víz hatalmas erejére, pusztítására, minek következtében életek munkája semmisült meg pillanatok alatt.
Ma a meteorológusok mondják el, hogy milyen idő várható, de időjárásjelentéssel találkozhatunk a Szentírás lapjain is. Jézus is beszél a szélről, záporról, árvízről, amelytől leomlanak az épület falai, majd lezuhan a tető – elpusztul a ház, egy egész élet munkája. De nem mindig a víz az úr – jöhetnek a szelek, pusztító áradás, a ház nem dől össze! Veszélyben lesz ugyan, de egyben marad.
Vajon milyen ez a ház és hogy kell felépíteni? Erről beszél Péter, a tanítvány, a felolvasott alapigében. Ő értette, mit jelent az, hogy a Jézus által épített házon a víz nem lesz úr és nincs olyan erő, mely összedöntse azt a házat. A legfontosabb az alapkő a fundamentum, melyre majd a ház épül.
Péter apostol szavaival ez az ÉLŐ KŐ – maga Jézus Krisztus. Rá lehet bátran alapozni, mert Ő az Isten által kiválasztott ÉLŐ KŐ! Amikor ennek a háznak – templomnak – az építéséről beszélünk, akkor egy ÉLŐ Kőre alapozott, olyan házról van szó, ahol Isten szava szól, ahol Isten szavát hallgatják. Nem az a fontos mit mond az előrejelzés, mit mond a tudomány.
„Mi egy olyan házat építünk, ahol az a fontos, mit mond az Isten!” – hangsúlyozta az esperes. Mert itt Isten szól hozzánk, akik akár megfáradva, akár szomorúan, akár örömmel jövünk hozzá. Majd rámutatott Isten házának fontosságára is. Jó, hogy van egy lelki otthonunk, ahová jöhetünk, ahol Isten elé járulhatunk. Jó, hogy volt egy lelkipásztor, akinek fontos volt e hajlék megépítése.
„Már tudjuk ki az alapunk, kire építünk, kire kell figyelnünk, azt is tudjuk, hogy mehetünk hozzá, melyek azok az eszközök, amelyek oda vezetnek, de Péter apostol hozzáteszi: »Ti is, mint élő kövek épüljetek lelki házzá.« Hirtelen nemcsak az alap válik élővé, hanem azok is, akik hozzájárultak, akik kapcsolatba kerültek vele, akik hitre jutottak” – fejtette ki az esperes az igei üzenetet.
Majd a lelki hajlék jellemzőire mutatott rá, ahol hitben vannak, ahol egység van, ahol van lelkipásztor, lelki épület és lelki eledel. Majd így folytatta: „Hiszem azt, hogy Réz László tiszteletes úr nemcsak templomot épített, hanem lelki hajlékot is. Milyen jó erre emlékezni, hálát adni, és arra törekedni, hogy mi, mint élő kövek beépüljünk abba lelki hajlékba, amit Isten ad. Efölött nem úr a víz! Jöhet a sátán minden ereje, ha az alapkő Jézus, a hajlék nem dől össze.” Végezetül hálát adott a templom építtetőjéért, a gyülekezetért, Jézus Krisztusért, az ÉLŐ KŐÉRT a lelki táplálékért.
Fazekas Sztella szavalata után Buza Zsolt egykori rozsnyói lelkipásztor ismertette legújabb könyvét, melynek a címe: „Vajon mi lesz, ha abba kell hagynom?” Ft. Réz László egyetemes főjegyző élete utolsó éveinek szolgálata (1920–1924)
A 17. században élt gályarab prédikátor méltó utóda Réz László Rozsnyón és Homonnán is végezte. A Gömöri Református Egyházmegye jegyzői tisztségét töltötte be a Magyar Királyság idejében. A Csehszlovák Köztársaságban pedig egyetemes egyházkerületi főjegyzői hivatalt töltött be és látta el élete végéig. A kötet címe az egyik levelének jelmondata: „Vajon mi lesz, ha abba kell hagynom?”
Életének utolsó négy évében megfáradva dolgozott Réz László. Fennmaradt írásai Isten népének javát szolgáló, élni akaró egyéniség munkáját tükrözik. Két évig irányította a református egyház sajtóorgánumát: a Református Élet és Iskola c. folyóiratot.
Főjegyzői hivatali idejében jobbító szándékkal születtek meg kérdőívei, kimutatásai. 2018-ban került elő az 1921-ben kézzel írott kérdőíveinek gyűjteményére. A kiadvány Ráz László fent említett anyagának összefoglalója. Élete utolsó négy évében több, mint háromszáz levelet írt, melyek eljutottak az egyházi és állami hivatalokba és hirdették az egyház autonómiáját egy országon belül.
Az egyház független, és Jézus a fundamentuma. Ő fogalmazta meg 13 oldal terjedelemben az egyház memorandumát az iskolák tekintetében. Miután az egyházkerület, majd a lévai zsinat elfogadta, eljutott az illetékes minisztériumba.
Az énekeskönyvről szóló rendeletét is elfogadta a lévai zsinat Ezen kívül megfogalmazta a közalap rendeltetését, alaposan kielemezve, körüljárva a témát… Ugyanekkor javaslatot tesz a tanítóképző és a teológiai szeminárium létesítésére is, melynek eredményeképpen 1925-ben megnyílik a losonci református szeminárium, 1935-ben pedig a komáromi tanítóképző.
Hűségesen szolgálja gyülekezetét is. Konfirmál, keresztel. Több mint hat iskolában, százhúsz gyermeknek tart hitoktatást. Nehéz anyagi körülményei között, személyes lemondás árán is a gyülekezetét támogatta.
1923 karácsonyán egy hónapig tartó súlyos betegség után megy fel a szószékre. Egészségügyi problémákkal küszködik. 1924 augusztusában írta azt a levelet, amelyben szerepel a könyv címadó jelmondata: „Vajon mi lesz, ha abba kell hagynom?”
Budapestre szeretett volna költözni családostól, hogy kezeltesse magát és gyógyuljon. Az egyházi hozzájárulás hamarosan meg is érkezett, jóváhagyva az egyéves szabadságot, de mivel Réz Lászlónak nem volt csehszlovák állampolgársága, így nem kaphatott útlevelet.
1924. augusztus 24-én leteszi a lantot, és feleségével együtt elhatározzák, hogy átszöknek Magyarországra. Erre azonban nem került sor, mert szeptember 12-én zúgó harangok hirdetik Réz László halálát.
A presbitérium határozata szerint a gyülekezet saját halottjának nyilvánítja a lelkipásztort, aki huszonnégy éven át szolgálta a rozsnyói közösséget… A szeretett lelkészt 1924. szeptember 14-én hatalmas tömeg kísérte végső útjára.
A templomban összegyűltek az istentisztelet után kivonultak a rozsnyói köztemetőbe. Orémus Zoltán és Buza Zsolt emlékező szavai után elhelyezték a kegyelet koszorúit a Réz László lelkipásztor és hitvese sírjára.
Kép és szöveg: Fritz Beke Éva