Új szintre lép az anyaországi és a felvidéki református szeretetszolgálat együttműködése. Ennek a partnerségnek ad hivatalos keretet az az együttműködési megállapodás, amelyet a Kárpát-medencei Református Diakóniai Egyeztető Tanács budapesti ülésén írt alá a Magyar Református Szeretetszolgálat és a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház. A dokumentumot Czibere Károly kuratóriumi elnök és Géresi Róbert püspök látta el kézjegyével. A részletekről és a jövőbeli tervekről Máté-Borbás Orsolyával, a Diakóniai Központ igazgatónőjével beszélgetünk.

Milyen hozadéka lesz a Magyar Református Szeretetszolgálat és a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház között kötött Együttműködési megállapodásnak? 

Bízom benne, hogy ez a megállapodás nem csak szentesíti a kapcsolatot, de egyre erősebbé és gyümölcsözőbbé is teszi azt a köteléket, amellyel a két szervezet egymáshoz kötődik. Bár teljesen különbözőek a kiindulópontjaink, a hátterünk, a szervezetrendszerünk, mégis egy a küldetésünk és egyek vagyunk az Úrban. Hiszem, hogy ez mindkét fél részére egy olyan összetartó kapocs lesz, amelybe bátran bele lehet kapaszkodni és erőt meríteni a keresztyén értékek mentén való szolgálathoz.

A Magyar Református Szeretetszolgálat korábban is együttműködött a hazai Diakóniai Központtal, illetve a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházzal?

Szeretetszolgálatot végző intézményekként nem várhattunk arra, hogy egy ünnepélyes keretek között megkötött megállapodás szabja meg, mikor és mi módon tudunk összekapcsolódni egymással, segíteni, támogatni, előre mozdítani egymást a tevékenységeinkben. Így azt az áldott pillanatot megelőzően, amikor Czibere Károly és Géresi Róbert aláírták az együttműködést, bizony már több szálon kötődtünk egymáshoz az említett szervezettel. Ugyan mindössze csak közel egy éve vagyok a Diakóniai Központ igazgatónője, de az aláírás napján már kedves jó ismerősökként köszöntöttük egymást a folyosón több magyarországi kollégával is a szeretetszolgálatnál. A valódi együttműködés helyzetét jól tükrözi az is, hogy a megállapodás egy fogyatékosügyi projekthét keretein belül köttetett meg, amelyen több felvidéki kollégámmal, önkéntesünkkel együtt részt vettünk.

Mindemellett sokkal régebbre nyúlnak vissza a Nyilas Misi Karácsonya vagy a Szeretethíd programjai, amelyekbe évek óta bekapcsolódik a mi központunk is. Most azonban elindult egy ennél mélyebb, több szálon futó együttműködés is, amelynek keretein belül nem csak a jó példákat tudjuk átvenni a magyarországi szeretetszolgálattól, de érdemi és gyakorlati együttműködést is ki tudunk alakítani.

Mi az, amit a két szeretetszolgálat nyújtani tud majd egymásnak?

Leginkább a kapcsolatot. A közös küldetés adta közös teherviselést. Hiszen a problémáink, a nehézségeink, a kihívásaink gyakran ugyan azok, vagy nagyon hasonlóak. Mindazonáltal a magyarországi kollégák jóval előttünk járnak, tapasztalatban, lehetőségekben, erőforrásokban egyaránt. S ezzel nem a mi hátrányunkat szeretném hangsúlyozni, hanem azt, hogy ebben a kapcsolatban ők azok, akik adni tudnak, mi pedig azok, akik hálatelt szívvel köszönjük és fogadjuk a felénk kinyújtott segítő kezet. Hiszen mi magunk is akkor tudunk mások felé így közeledni, ha a magunk fennmaradását is biztosítani tudjuk, ha a magunk szakmai hátterét megerősíteni és fejleszteni tudjuk, ha a magunk által nyújtott segítségnek egy szilárd alapot tudunk biztosítani. Ahogy a legutóbbi éves beszámolóban is fogalmaztam:

Egy olyan szeretetszolgálat vagyunk, amely még nem építkezik, mert a szeretetből kapott „téglák” és a hitünk formálta „cement” még az alap megerősítéséhez kellenek. De vannak minket segítő és támogató kezek, vannak egyre szorosabb kötelékek, nem múlik a remény, és zörgetésünkre van ajtó, amely megnyílik. „És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.” (Máté 7:25) Az Úr a mi kősziklánk.

Miben mutatkozik majd meg az együttműködés?

Azokon a programokon kívül, amelyekbe eddig is bekapcsolódtunk igyekszünk tágítani a kört. Az egyik legszorosabb kapocs jelenleg a Bárka Osztállyal van, akik rászoruló gyermekek balatoni táboroztatásában segítenek, és élménypedagógiai módszerek átadásával bennünket is támogatnak. Ennek köszönhetően részesülhetnek idén például az Antala Éva vezette Börtönmisszióhoz közel álló családok érintett gyermekei is különleges nyári élményekben, illetve az érsekkétyi református iskola tanulói is.

Idén a Szeretethíd programjának felvidéki megnyitóján is velünk voltak a Magyar Református Szeretetszolgálat Siketmissziójának munkatársai is, akik nem csak azon az egy napon egy előadással járultak hozzá munkánkhoz, de segítenek bennünket a saját keresztyén lelkületű foglalkozásaink kialakításában is. A megálmodott új szolgálatunk a fogyatékosügy, a szociálisan hátrányos helyzet, a kirekesztettség minden rétegét érintve kíván hitbeli értékrendünkből kiinduló érzékenyítő alkalmakat kínálni iskolai, óvodai, gyülekezeti közöségeknek. Miként segíts egy kerekesszékesnek? Hogyan szólíts meg egy rászorulót? Miben tudsz segítő társa lenni egy lelkileg elveszett embertársadnak? Ezek mind olyan területek, amelyekkel szeretetszolgálatot végző intézményként foglalkoznunk kell és foglalkozni szeretnénk.

Az elmúlt időszakban egyre inkább összefonódott a tevékenységünk intézményi szinten is a két szervezet között, például az imént már említett fogyatékosügy területén megnyert mobilitási pályázatnak köszönhetően. Egymástól tanulva, egymás jó példájából táplálkozva, s egymás terhét hordozva tudunk erőt és lendületet meríteni a gazdasági nehézségek és kihívások közepette is.

Lesznek-e új területek, amelyek kiszélesitik az itteni szeretetszolgálatot?

Minden olyan területen, amelyen saját lehetőségeinkhez mérten tenni tudunk az emberekért, igyekszünk kitágítani a szolgálatunkat a Magyar Református Szeretetszolgálat jó példái, megoldásai alapján. Ugyan fontos hangsúlyozni, hogy messze vagyunk azoktól az anyagi keretektől, amelyekben mindaz megvalósítható, amit jelenleg a széleskörű tevékenységei jelentenek. Sem emberi erőnk, sem anyagi lehetőségeink nincsenek olyan nagy mértékűek, de hitünk talán van olyan erős, hogy rendületlenül igyekezzünk megtenni a tőlünk telhetőt minél szélesebb körben.

Ahhoz azonban, hogy sok más területet is a szlovákiai szeretetszolgálat tevékenységi körébe ágyazhassunk, nemcsak a mi erőfeszítéseinkre van szükség, hanem szemléletváltásra is. Egy olyan szemléletváltásra, amely kiemel bennünket a segélyszervezet kalitkájából, és rávilág arra, hogy a szeretetszolgálat mindenkié. Isten gondviselő szeretete által minden egyes keresztény embernek helye van a közösségünkben, minden egyes gyülekezetnek dolga van a szolgálatunkban, és minden egyes lélekhez oda tudunk lépni, hogy segítsünk. A magunk módján, a magunk lehetőségeihez mérten, de szívünk minden szeretetével.

Ahhoz, hogy szolgálatunkat kiszélesítsük a jó példa már megvan. Az ahhoz vezető út ismert. A kapcsolatok sorra köttetnek meg hozzá. De vajon lesz e befogadó közössége az igyekezetünknek? Kell e a felvidéki református gyülekezeteknek egy szerteágazó diakóniai központ? Időnként elbizonytalanodom, hogy ezekre a kérdésekre vajon igen-e a válasz. De mindig érnek jó tapasztalatok, mindig akadnak jó emberek és nem múlik a remény, ahogy az Istenbe vetett igaz hit sem gyengül, hogy munkálkodásunk nem lesz hiábavaló.

Vannak-e olyan programjai a Magyar Református Szeretetszolgálatnak,  amelyeket hazai területen is meg lehetne valósítani?

A Magyar Református Szeretetszolgálat nagyon sokszínű palettával rendelkezik mind programok, mind pedig tevékenységi körök tekintetében. Előbbiekhez tartozik a Nyilas Misi, a Szeretethíd, de van még miből csemegézni, amelyek nálunk is kialakíthatóak lennének. „Jóság szövetei” szolgáltatásunk is az ő jó példájukból táplálkozva valósulhatott meg itt nálunk a védett műhelyeink által. De a lelkészek lelkigondozásának szükségessége és feladata is, illetve a Magyarországi Református Egyházhoz tartozó Gyökössy Intézet segítségével nyert teret magának szlovákiai viszonylatban is, a diakónia közbenjárásával.

A Filemon szolgálatuk ihlette azt az igyekezetet, amellyel Központunk a gyülekezetek felé fordult és önkéntesek toborzásába kezdett, hogy közelebb kerüljünk a keresztyén közösségekhez. Az említett szolgálat vezetőjének biztatására indultam el én magam is lelkészértekezletekre szerte az országban, hogy a gyülekezetekhez vezető utat a lelkészek segítségével könnyebben megtaláljuk. Ezeken az alkalmakon pedig sokkal szélesebbre tudjuk tárni a Diakóniai Központ ajtaját, rámutatva azokra a tevékenységekre, amelyekkel foglalkozunk, s amelyekkel a gyülekezetek életébe is be tudunk kapcsolódni.

Jelenleg a vállalkozói réteg megszólításán dolgozunk, s ebben is támaszkodhatunk a magyarországi tapasztalatokra, hogy minél szélesebb körben ismert, elismert és támogatható legyen a munkánk. Ez nem csak arra szolgál, hogy az emberek tudjanak róla, mi mindent is végzünk Diakóniai Központunkban, hanem ahhoz is hozzásegít bennünket, hogy kitágítsuk azt a kört, akik anyagilag is hozzá tudnak járulni tevékenységünkhöz. A társadalmi felelősségvállalás ennek az elsődleges kiindulópontja. S ha sikerül a Magyar Református Szeretetszolgálat mintája alapján egy olyan egységes szolgálati arculatot felépíteni, amely a vállalkozói rétegeket is meg fogja tudni szólítani, akkor az erős alapokra már talán kezdhetnünk építkezni is.

Anyagi támogatásról is szó eshet? Vagy felkínálnak olyan eszközöket, amelyre ott már nincs szükség?

Akár mindkettő is megvalósulhat. A Siketmisszió munkatársai legutóbbi találkozásunk alkalmával is megajándékoztak bennünket egy-egy olyan segédanyaggal, eszközzel, amelyeket a készülő foglalkozásaink során fel tudunk használni. De az elmúlt hónapok, évek eredményeként már rajta vagyunk a Magyar Református Szeretetszolgálat térképén, azaz, ha pályázati lehetőség, ha nagyobb horderejű adomány, vagy egyéb támogatás érkezik, tudják hogyan tudnak bennünket is elérni. S ami ennél még fontosabb, hogy a szándék is megvan bennük a szoros együttműködésre, az egymás támogatására kinek – kinek saját erőforrásaihoz mérten. Én is tudom, kinek a telefonszámát kell kitárcsáznom ahhoz, hogy az éppen adott problémára megoldást találjak, s ezek szakmai szinten többnyire az MRSZ, illetve az MRSZA munkatársai. Ezek a kapcsolatok pedig nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy gazdasági helyzetünkből fakadóan ne egy hanyatló jövőt, de egy feltörekvő, nyitott, szerteágazó és igaz keresztyén hitből táplálkozó Diakóniai Központot képzelhessünk el öt év távlatába is.

Mikorra várható, hogy konkrét eredmény is származik ebből a megállapodásból?

Folyamatosan várható.

Iski Ibolya

Fotó: Szarvas László