Nekézseny, a Bükki Hegyhát egyik kis települése. A Csernely patak mentén terül el Ózdtól 15 kilométerre délkeletre. A református gyülekezete néhány évvel ezelőtt terveket szövögetett, álmodozott arról, hogy testvérgyülekezeti kapcsolatot épít egy felvidéki református gyülekezettel. „Múltak az évek, a szándék és az akarat is megvolt, de valahogy mindig akadályba ütköztünk. De meggyőződésem, hogy mindennek megvan a maga rendeltetésszerű ideje és helye. Így történt hát, hogy eddig kellett várni, és pontosan 2020-ban, a Nemzeti Összetartozás Évében került sor erre a találkozásra” – hangzott el a lénártfalvai református templom szószékéből, ahol rendhagyó módon 2020. augusztus 9-én Ottenberger Balázs, a nekézsenyi református lelkész hirdette az igét.Örömteli és régóta várt volt ez a találkozás a részünkről is. A pandémia miatt ideiglenesen lezárt határok is már csak késleltetni tudták, de meghiúsítani nem. Ünnepi együttlétünk istentisztelettel kezdődött, ahol Nagy Andrea lénártfalvai lelkipásztor és Nagy Ákos Róbert, a gömöri egyházmegye esperese köszöntötte a jelenlévőket.

Az igehirdetés szolgálatát vendégeink lelkipásztora végezte. Megható szavaiból áradt felénk a hála és a köszönet. Azonnal megnyerte mindannyiunk bizalmát és rokonszenvét. Az ünnepi hangulatot tovább fokozta a Hosanna kórus. Három, témájában szorosan az alkalomhoz illő énekkel lepték meg a helyieket. Ezt követte a lénártfalvai gyülekezet gondnokának, Madarász Bélának a beszámolója, aki tájékoztatta a vendégeket a gyülekezet életéről, megvalósított terveiről és a jövőre kitűzött céljairól.Rákosi János, Lénártfalva polgármestere röviden ismertette a jelenlévőkkel községünk történelmét és a legfontosabb tudnivalókat. Az ünnepi istentisztelet nemzeti imádságunk, a Himnusz, eléneklésével fejeződött be. Az emelkedett hangulat, a meghatottság vagy esetleg az itt-ott megcsillanó könycseppek látványa okozta-e, de valahogy még a megszokottnál is szívhez szólóbb volt ezúttal a Himnusz minden egyes sora.

A szeretetvendégségen a nekézsenyiek képviselője átnyújtotta Nagy Andrea lelkipásztornak a gyülekezetnek szánt ajándékát: egy úrvacsorai kelyhet és három könyvet. A kezdeti megilletődött és udvariasságon alapuló beszélgetést hamarosan önfeledt, jókedvű csevegés váltotta fel. Akadtak olyan nekézsenyiek, akik a lénártfalviakon kívül a knédlivel is csak most ismerkedtek meg. Az új ismeretség minden formájának nagyon örültek.A kultúrház termében mindenhol elégedett arcokat és szorgoskodó kezeket lehetett látni. Volt, aki társalgott a vendégekkel, néhányan felszolgáltak, valaki süteményeket rendezgetett tányérokra, vagy éppen kávét főzött, mosogatott. Egész egyszerűen mindenki tette a dolgát, különösebb irányítás nélkül. Igazi csapatmunka volt! És ilyen munkában öröm volt részt venni.

Kellemes lelki feltöltődés volt ez az alkalom számunkra. Az új ismeretségek is jóérzéssel töltenek el minket, de nagyon hasznos hozadéka az ilyen rendezvényeknek, hogy kis gyülekezetünk tagjai fokozatosan igazi, egyre erősebb közösséggé kovácsolódnak – írja beszámolójában Babús Melinda, a lénártfalvai egyházközség presbitere.

Fotó: Nagy Eszter Réka