Belépve a pozbai templomba már a szószéki terítő szembesíti és inti a szolgálattevőket, melynek hímzése hirdeti: „Az Igének megtartói legyetek…” A sok szép élő virág az otthonos érzés mellett pedig arról tanúskodik, hogy az élő Úr házában az életet hirdetik!

Dukon András helyi lelkész igei köszöntővel, a Péld 4,20-27 alapján üdvözölte a jelenlevőket, mely szerint „Fiam, figyelj szavaimra, hajtsd füledet mondásaimra! Ne téveszd szemed elől, őrizd meg azokat szíved mélyén, mert életet adnak azoknak, akik megtalálják, és gyógyulást egész testüknek. Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet! Tartsd távol szádtól a csalárdságot, és távolítsd el ajkadról a hamisságot! Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz! Ügyelj, hogy merre tart a lábad, akkor minden utad biztos lesz. Ne térj le se jobbra, se balra, tartsd távol lábadat a rossztól!”

Oros Zoltán barsi egyházmegyei gondnok nyitóbeszédében Jézus búcsúszavait hangsúlyozta: „Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!” (Mt 28, 18-20) Kiemelte, tudatosítani kell, minden Isten akarata szerint történik, Isten nem veszítette el az irányítást! Kötelességünk és feladatunk, hogy hirdessük az evangéliumot, s ez többek közt az igei alapra épített hiteles élettel lehetséges!

Porubán Ferenc, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház főgondnoka az Ef 4,11-12 alapján köszöntötte az egybegyűlteket. Előadásában kitért a presbiter bibliai meghatározására, majd elmondta, ki lehet presbiter az egyházjog szerint, s végül gyakorlati szempontból ismertette, hogy mi a presbiter ismérve!

A presbiter tanító, lelkigondozó, igehirdető, szervező, rendszeres úrvacsorázó, a lelkipásztor segítője, aki a szükséges hátteret biztosítja és aki hűségesen teljesíti kötelességét! Nyomatékosította, a presbiter hitben elöljáró, aki gyakran jár templomba. A presbiter az Ige emberének kell lennie, ami azt jelenti, hogy rendszeres igeolvasó és - hallgató, rendezett családi életet él, ugyanis ez a pecsétje a hitbeli életnek.

Mint mondta, Csiha Kálmán öt kategóriába rangsorolta a presbitereket. Vannak, akik sem gyűlésre, sem templomba nem járnak. Vannak ún. adminisztratív presbiterek, akik a gyűléseken ott vannak, a döntésekben részt vesznek, de nem járnak templomba. A templomos presbiter az, aki az Isten házába és a gyűlésekre is eljár.

Dolgozó presbiterek azok, akik önkéntes munkával segítik egyházközségüket. A teljes értékű presbiter jól képzett és segíti a lelkipásztort a szervezésben. Kiemelte, hogy az ún. fogyasztói gyülekezet eljár templomba, lelkileg jóllakva hazatér, de ezáltal még nem növekszik a közösség. Tudatosítani kell, hogy a presbiteri feladatmunkával, feladatokkal jár!

A példamutató presbiter vonzza a többieket. Úgynevezett angyalkereke van annak a gyülekezetnek, ahol aktívak és örömhírmondók a presbiterek. Egy példával is illusztrálta ezt, mely szerint csak abból a korsóból lehet önteni, amelyikben van víz. És aki önt belőlünk, az nem fog szomjazni. Pál apostol szavait idézve: „Ébredj, aki alszol, támadj fel a halálból, és Krisztus rád ragyog.” (Ef 5,14b)

Végül hangsúlyozta, hogy a presbiternek alázatosnak kell lennie, hiszen nem mindig az ő döntése ér révbe, ami azt jelenti, tudnia kell elfogadnia mások döntését! Befejezésül pedig elhangzott, a presbiter az egyház dolgait előbbre helyezi a saját dolgainál!

A teljesség igénye nélkül Csonthó Csaba, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Magyar Presbiterszövetségének elnöke hozzászólásában elmondta, a presbitérium a segítő társa, lelki társa kell, hogy legyen a lelkipásztornak, nem pedig az ellensége, ellenzéke. Minden embernek joga és kötelessége a Szentírás tanulmányozása. Az egyházban elvégző minden munka Isten dicsőségét hirdesse.

Az egyházmegyei presbiteri konferenciára meghívást kapott Somogyi Alfréd, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának dékánja, aki Száz év Isten kegyelmében, avagy a felvidéki reformátusság XX. századi története cimmel tartotta meg előadását.

Az elején ismertette, hogy milyen következményei voltak egyházi viszonylatban is annak, hogy Trianon szétszakította Magyarországot. Kitért az első világháború, az őszirózsás forradalom, Csehszlovákia megalakulása alatti egyházi életre, miközben körvonalazta az esperesek, püspökök hozzáállását, valamint említette a mindenkori állam és az izmusok viszonyát az egyházhoz.

Révész Kálmán püspök és Stunda István lelkész, politikus kapcsolatát illetően találóan megjegyezte: Van úgy, hogy kígyót melengetünk a keblünkön. Kiemelte, hogy a losonci teológia megalakulása 1925-ben nagy segítséget nyújtott a lelkészhiány pótlására. 14 év leforgása alatt 110 lelkészt bocsátott ki szolgálatra. Végül grafikon segítségével vázolta az elmúlt évek változását a keresztelők, konfirmáltak, házasságot kötők, a temetések, valamint a választók számát és a nyilvántartást, illetve a templomba járók számát illetően.

Hangsúlyozta, szükség van a lelkészutánpótlásra, mert nagy a lelkészhiány. Megemítette azt is, hogy a templomokban most javarészt azok vannak, akik gyermekként úgymond kényszerből jártak Isten házába, s most hiányoznak a gyermekek, a fiatalok, mert minden más előbbre való, mint a hittan- és kátéóra…

„Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk. Most, amikor halljátok szavát, ne keményítsétek meg szíveteket…” (95,7-8) zsoltárverssel zárta előadását Somogyi Alfréd dékán.

Dukon András helyi lelkész kéréssel fogalmazta meg mondanivalóját, mely szerint lelkesen és örömmel végezzük a szolgálatot, amit Isten dicsőségére kell, hogy tegyünk!

Révész Tibor, az egyházmegye esperese megköszönve az együttlétet, az Ige szavával kérte, hogy erősödjünk meg az Úrban és az Ő hatalmas erejében. (Ef 6,10)

Az imádságot és az úri imát követően áldásban részesültek a jelenlevők, majd mindenkit szeretettel hívtak és vártak a szeretetvendégségre is.

A kultúrházban a jelenlevők 19 roll-upon keresztül megismerkedhettek a Szlovenszkói és Kárpátaljai Egyetemes Református Egyház kialakulásának előzményeivel, az új egyházkerületek megalakulásának körülményeivel, az akkori egyházvezetők személyével és küzdelmeivel, a 100 éve összeült lévai zsinat munkájával és alkotótagjaival. De betekintést nyerhettek a két világháború közötti oktatási rendszerünkbe, elemi iskoláinkba, külön kiemelve az 1925-ben indult Losonci Theológiai Szemináriumot, majd az 1935-ben Komáromban létrejött Református Tanítóképző Intézetet. A belmisszió keretében megismerkedhettek a kiskoszmályi, a beretkei, a marcelházai árvaházzal és a Timóteus Mozgalommal.

SDG az alkalomért! Isten Szentlelke mélyítse el mindnyájunkban a hallottakat, találjon befogadó szívre és lélekre egyaránt, hogy meg ne keményítsük szívünket, de legyünk nyitottak és épüljünk egymás hite által!

Kép és szöveg: Mente Sándor Veronika