A Szlovákiai Református Keresztyén Egyházat az elmúlt évek gyakorlatához híven a külügy szervezésében legfőképpen református egyházi gimnáziumaink diákjai és pedagógusai képviselték Léváról és Rimaszombatból. Rajtuk kívül lehetőséget kaptak a szolgálatban lévő lelkészek is, hogy részt vegyenek az eseményen, így összesen harminchatan voltunk. Az utat a Rajnai Evangélikus Egyházkerület támogatásából valósult meg. Az elszállásolást a rendezők általában iskolákban, közösségi szállásokon oldják meg, de lehetőség van családok által felkínált magánszállásokon is megszállni. Nagyon megható volt számunkra megtapasztalni, ahogy a családokban fogadtak a német testvéreink: nyílt szívvel, nagy vendégszeretettel és örömmel láttak vendégül bennünket ezen az öt napon. Esténként, vagy akár a reggeliknél ennek köszönhetően lehetőségünk volt elbeszélgetni szállásadóinkkal az éppen aktuális kérdésekről, ezzel is közelebb kerülve egymáshoz, megismerve egymás véleményét, gondjait és problémáit.A rendezők újra hatalmasat alkottak az elmúlt évek Kirchentagjaihoz hasonlóan az idei, 37. alkalommal is. Bár némileg – éppen a németországi pünkösdi szabadságolások miatt – kevesebb volt a regisztrált résztvevő, de így is a napi eseményeken, a különböző, mintegy 2400 rendezvényen hozzávetőlegesen 120 ezren vettek részt. A legtöbben az Ostentornál a nyitó- és a Signal Iduna Park stadionjában a záró istentiszteleteken vettek részt, mintegy 40-50 ezren. A további legnagyobb érdeklődés a Martin Luther King életét feldolgozó kórus-musical iránt volt, amit a Westfalenhallében mintegy 30 ezer látogatóval együtt nézhettünk meg. Ennek egyik érdekessége az volt, hogy az előadást 2000 kórustag éneke tette valóban maradandóvá. De hasonlóan nagy népszerűségnek örvendett Clemens Bittlinger lelkész-énekes előadóművész zenekarának és vendégeinek - a Fools Garden, és a Maybepop együttesek előadása is, amit szintén több tízezren hallgattak meg. Ezeken a mega-eseményeken kívül minden délelőtt bibliatanulmányozás, a „Lehetőségek Piacán” több ezer kiállító standja, a különböző stílusban és helyszíneken tartott istentiszteletek, „teológiai, etnikai, társadalmi, politikai-közéleti és diakóniai kérdéseket feldolgozó kis csoportos és pódiumbeszélgetések, közös imaalkalmak és dicsőítések, koncertek, áhítatok, bibliatanulmányok, különféle workshopok, a gyerekeknek, fiataloknak és időseknek külön-külön egy-egy saját „kirchentagváros”, rengeteg zöld témát (fenntarthatóság, ökológiai lábnyom, fair trade stb.) feldolgozó interaktív bemutató és játék, szabadulószoba, vallásközi párbeszédek, szünet nélküli táncprogramok, színielőadások, futóverseny, képzőművészeti kiállítások, bibliodráma, filmklub, legóbiblia, tudományos, képzési és önkénteskedésre fókuszáló kínálatok, akadálymentesített programok a különböző szükségek mentén (könnyített és jelelő nyelv, foglalkoztatók stb.), irodalmi találkozók, kávézók és éttermek, lelkisegély, szakmai médiumok, gyerek-istentiszteletek, különleges sportjátékok, egyházzene, opera-előadások, sőt a fiatalok az eltelt napok során közösen egy faházkempinget is építettek”. Ezek mellett, a sok színes egyházi életet és gyülekezeteket érintő fontos téma és kérdés mellett megjelentek a marginális társadalmi jelenségekkel foglalkozó standok és fórumok is, amelyek pl. a „gender, a politikai korrektség, a szociális igazságosság, a társadalmi felelősség, az erőszakbeszéd, családi kérdések, a klímavédelem, a migráció és az idősek körében az egyedüllét, gondoskodás, félelemérzés („German Angst”), aktivitás tárgykörébe tartoztak”. A hatalmas programkínálatból a nem németek közül természetesen azok mazsolázhattak leginkább, akik ugyanakkor a német nyelvet már jól bírják, de a zenei és más kulturális alkalmak is kellő lehetőséget biztosítottak a csaknem 3000 külföldi résztvevőnek, akik közé mi is tartoztunk. Ezen az éven arra is lehetőség volt, hogy a csoportunk kisebb kirándulást is tegyen a közeli Bad-Münstereifel, Monschau és Aachen városokba, ahol a 14-15. századi német épületeket és német kisvárosokat is megnézhettük. Aachenben megtekintettük pl. a dóm magyar kápolnáját is, ahová egy ottani, magyar származású református presbiter testvérünk vezetett el bennünket.

A záróistentiszteleten a Zsidókhoz írott levél 10,35 verse volt az igehirdetés alapigéje: „Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat”. Ezzel az Igével a lelkünkben indultunk haza, abban reménykedve, hogy az itt megszerzett tapasztalatokkal, lelki, szellemi és különböző kulturális élményekkel meggazdagodva végezhetjük további szolgálatainkat Krisztus földi egyházában, szem előtt tartva Pál apostol útmutatását: „mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg” (1Thessz. 5,21).

Reformata, Palcsó Attila, evangelikus.hu