Isten végtelennek tűnő kegyelmének és szeretetének köszönhető, hogy immár kétezer éve hallható a Szabadító örömhíre a földön. Mára már nagyon sok ember ismeri (ismerheti) Jézus megváltói életművét. Mégis, ha néha meghallgatom a világ országaiban történtekről szóló borzalmas híreket, mindig ugyanaz a kérdés fogalmazódik meg bennem: Sehol egy ember, aki ismeri Jézust? Hol vannak a tanítványok?

Városomban, Ipolyságon nemrég találkoztam egy emberrel. Napok, hetek múltán is ujjong bennem a Lélek: átütő Jézus-illata volt. Mondataiból, saját bőrén megélt történeteiből új „apostolok cselekedeteit” lehetne írni. Hála az Úrnak, ő le is írja. Molnár Róbert, Kübekháza polgármestere osztotta meg bizonyságtételeit mindazokkal, akik elfogadták az Ipolysági Református Egyházközség meghívását a 2016. február 15-én és 16-án megrendezett evangelizációs napokra. Bizonyságtételeit „Menekülés a bilincsek közül” címmel foglalta össze.

Molnár Róbert 1998 és 2002 között a Magyar Országgyűlés képviselője és jegyzője volt. Vallomása szerint Isten kiemelte őt a világi, politikai reflektorfényből és visszaküldte szülőfalujába, amit akkor tragédiaként élt meg. Mint ahogyan Pál apostol nem válhatott farizeusként Jézus tanítványává, úgy Molnár Róbert sem lehetett országgyűlési képviselőként Isten szíve szerinti tanítvány. Isten elképzelése a tanítványságunkról szöges ellentétben áll a mi legszebb, legetikusabb, legkeresztyénibb elképzeléseinkkel is. Ezt az embert is összetörte, megalázta, majd újjá építette az Isten.

Ugye kedves olvasó testvérem találunk mi ilyen élettörténeteket a Bibliában sokat? S vajon a jelenkori egyházban miért olyan kevés az ilyen, életeket velejéig megváltoztató újjászületés? Kübekházán miért, Ipolyságon miért nem születnek újjá az emberek gyakrabban? Nem azért, mert mi olyan tanítványok vagyunk, akik nem akarunk megbotránkoztatni senkit? Nem vállaljuk fel azt, hogy kigúnyoljon a világ, mint Mesterünket.

Manapság minden népét szerető ember törtet a politikába, hogy jót tegyen nemzetével. Előadónk pedig: Otthagyja a legmagasabb szintű politikát, hogy hatékonyabban tegyen valamit népéért. Hogy is van ez? Molnár Róbert bizonnyal elhitte azt, amit Isten mondott a nemzetek megmaradásáról: „Boldog az a nemzet, melynek Istene az Úr.” Zsolt 33,12 Talán senki sem merne olyat állítani ma, hogy a magyar és a szlovák nemzeteknek nem Istene az Úr. Én is hiszem és vallom, hogy mindkét nemzet Isten szerető oltalma alatt van. Csak az érthetetlen számomra, miért vagyunk olyan siralmasan kevesen az imacsatában? Amikor össze kell gyűlni és kiáltani nemzeteinkért az Úrhoz, hol vannak a harcosok? Egy egy politikai párt kampánygyűlésén tömegek gyűlnek össze. Hát akkor kitől is várjuk a segítséget?

Molnár Róbert életpéldája azért átütő és követendő, mert volt bátorsága bevallani addigi élete hiábavalóságait, s átlépni a földi királyok csapatából a Mennyei Király csapatába. Hiszem, hogy eljön a nap, amikor a vakok is látni fogják, mekkora a különbség a két képviselői poszt között. Előadónak a zsoltáros szavaival zárta mondanivalóját: „...művem a Királynak szól” Zsolt 45,2 Jó lenne mindenkinek elgondolkodni afölött, hogy életével, munkájával kinek szolgál mert, ha nem Istennek, akkor az egész csak hiábavalóság.

Csala Aurélia