A zsinati ülés magyar és szlovák nyelvű áhítattal kezdődött. Nagypál Malvina gömörhorkai lelkipásztor Pál apostol rómaiakhoz írt levelének 8. fejezete alapján az erős kézről és a fiúi örökségről szólt.

Az utolsó pillanatban kinyújtott kéz

Magyarázatát egy drámai gyermekkori emlékkel kezdte. Felidézte, hogy egy reggel iskolába sietve, felszállt egy zsúfolt buszra. Az ajtó közelében állva semmiben sem tudott megkapaszkodni. Miután valaki meglökte, elveszítette az egyensúlyát, és majdnem kizuhant a nyitott ajtón. De ebben a pillanatban egy erős kéz megragadta a karját, és visszarántotta.

„Ez az emlék megtanított valamire: vannak helyzetek, amikor szükségünk van valakire, aki utánunk nyúl. A bűn és a halál ilyen erő: lefelé húznak, és elszakítanak az élettől. Krisztus az az erős kéz, aki megment minket” – hangsúlyozta a lelkipásztor.

Az igehirdetésben elhangzott: mindannyian adósok vagyunk. Az adósság pedig hiányt jelent — egy olyan „mínuszt”, amely megkötöz, visszatart a növekedésben, miközben folyamatos kötelezettség alatt tart valaki felé.

Emlékeztetett arra, hogy a római keresztények egy része úgy gondolta, a törvény megtartása rendezi ezt az adósságot. „A törvény azonban nem azért adatott, hogy kiegyenlítse az adósságot, hanem hogy megmutassa a hiányt. Olyan, mint egy bankszámlakivonat: amikor megnézzük, nem javít az egyenlegen, csak szembesít a valósággal” – mutatott rá Nagypál Malvina.

A rómabeliekhez írott levél alapján rámutatott arra is, hogy voltak, akik úgy gondolták: ha a kegyelem ingyen van, akkor nincs több felelősség. A római gyülekezet soraiban sok rabszolga is ült, akik Krisztusban szabadokká lettek, de a mindennapokban mégis sokan továbbra is megkötözöttként éltek.

„Pál azonban ennél is mélyebbre megy: rámutat, hogy a bűn adóssága mögött valójában egy mély Krisztus-hiány van. Az ember ezt a belső űrt próbálja meg betölteni a saját erejéből — teljesítményekkel, vágyakkal, kapcsolatokkal —, de a világon semmi nem képes pótolni a Megváltót”.

„A gazdag ifjú is azt kérdezte: „Mit cselekedjem, hogy elnyerjem az örök életet?”, nem pedig azt: „Kihez tartozom?”. De Isten országa nem teljesítmény, hanem hovatartozás kérdése – hangsúlyozta az igehirdető. Magyarázatként hozzátette: amikor egy család örökbe fogad egy gyermeket, nem feltételeket szab, hanem azt mondja: „Szeretünk, és hozzánk tartozol.” Az örökség nem a munkánk jutalma, hanem a fiúság ajándéka.

Áhítatának végén gyermekkori élményéhez kapcsolódva javasolta: legyünk mi azok, akik mások felé kinyújtják a kezüket, és jó megtapasztalni ezt fordítva is.”

Nagypál Malvina hangsúlyozta: „A hitben azonban ennél is többet kapunk. Nemcsak megmenekült adósok leszünk, hanem az Atya szeretett gyermekei és örökösei. Neki tartozunk — de már nem félelemmel, hanem hálával és szolgálattal.”

Ján Semjan szlovák püspökhelyettes János evangéliuma 9. fejezetének 35. verse alapján, a Jézus által feltett kérdés – „Hiszel-e az Emberfiában?” – köré fogalmazta meg gondolatait. Kifejtette: talán nem pontosan ebben a formában, de hasonló kérdést már többen is kaptunk olyanoktól, akik tanácstalanok, vagy képtelenek elhinni, esetleg elképzelni, hogy a másik is hisz. A kérdés mögött azonban kellemes meglepetés is húzódhat, miközben valami egészen kulcsfontosságúra kérdez rá: „Te is hívő vagy?”.

Hiszel-e az Isten Fiában?

„Első hallásra meglephet a kérdés szinte közvélemény-kutatásszerű jellege. Elképzelhetjük, amint egy ilyen kérdéssel jár valaki az iskolákban vagy a nyilvánosság előtt, és véletlenszerűen kiválasztott egyéneknek teszi fel: „Ki hisz ma egyáltalán az Isten Fiában?” Vagy: „Ki az igazi keresztény? Ki az, aki nem szégyelli ezt bevallani? Szóval első pillantásra ez valóban egy egyszerű kérdésnek tűnhet.

„Hiszel-e te az Isten Fiában?” De éppen ebben az egyszerűségében nagyon jól fókuszált és céltudatos. A megfogalmazása annyira egyértelmű, hogy nem hagy túl sok lehetőséget a válaszadásra. Persze emellett is lehet így-úgy taktikázni, manőverezni, kibúvókat keresni.

A bibliai történet kapcsán kifejtette, Jézus egy konkrét helyzetben, egy valós személy felé fogalmazta meg a kérdését, majd az igen válasz után a vak szemét bekente sárral. Csak pár szót adott neki útravalóul. Ő pedig megtette, amire Jézus kérte és megtörtént a csoda, látott.

Velünk is valahogy így van ez. Az Úr Jézus szintén véghezvitte a szabadítás tettét – nemcsak egy konkrét emberért, nemcsak egy vak emberért, hanem mindannyiunkért.

A szlovák püspökhelyettes áhítatában arra is felhívta a figyelmet, hogy amíg rendben, az elképzeléseink szerint mennek a dolgaink, addig nincs szükségünk Istenre. Amikor viszont megtörténik a baj, amivel már nem boldogulunk, akkor hirtelen ráébredünk, hogy vakok vagyunk – olyanok, mint a születésétől fogva vak ember. És ekkor lép színre az Úr Jézus, aki ismer bennünket, és megkérdezi: „Hiszel-e az Isten Fiában?” Nekünk is azt mondja, mint a vaknak: menj, mosakodj meg! Nekünk pedig pontosan azt kellene tennünk, amit az Úr Jézus kér tőlünk, és megtörténik a csoda.

„Az ember új látást, perspektívát kap, és elkezdhet nyitott szemmel élni – másképp, mint ahogyan eddig élt. A kérdésre, hogy „Hiszel-e az Isten Fiában?”, amelyet az Úr Jézus a meggyógyított embertől kérdezett, tekinthetünk úgy, mintha tőlünk kérdezné: Hogyan hiszel bennem? Mit jelentek a számodra? Hiszel-e bennem mint Isten Fiában? Többet jelentek-e neked mindennél? Mert ezek a kérdések az örökkévalóságra szólnak” – hangsúlyozta Ján Semjan püspökhelyettes.

A számbavétel után – 9 hiányzó és 34 jelen lévő tag, ami másnapra 37-re bővült – Porubán Ferenc egyetemes főgondnok a hatályos törvények értelmében a zsinatot határozatképesnek nyilvánította. A jegyzőkönyv-hitelesítők megválasztása után hagyták jóvá – egy cserével – a tizennyolc beterjesztett tárgysorozati pontot, amely az előző ülés jegyzőkönyvének egyhangú elfogadásával kezdődött. 

Géresi Róbert püspök évértékelésének elején tájékoztatásként elmondta, hogy nem egyszerű helyzetjelentést adnia az elmúlt évről, mert nagyon sok olyan téma van egyházunk életében, amely nem köthető egyetlen időszakhoz, hanem folyamatában kezdődött, és továbbra is tart. Ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével készítette el jelentését, amelynek elején ismételten hangsúlyt kapott a közös kehely használatának kérdése.

A kehely jelkép

Emlékeztetett arra, hogy az úrvacsoravétel módjában kialakult több évszázados gyakorlat elhagyása komoly liturgiai és teológiai kérdéseket vet fel. Sok gyülekezetben a hagyományos rend a kispoharak bevezetésével megszűnt.

Református egyházunk egyik fontos jelképe a kehely, amely hitünk lényegi tartalmát fejezi ki.

A kehely mellőzésével történő úrvacsorázás csökkenti e jelkép egyházunkban és a külvilág felé is megjelenő üzenetének erejét. Emellett a közös kehely használata a hitben való egységet is kifejezi és erősíti.

Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy nem kíván minden gyülekezet számára kötelező szabályt javasolni az úrvacsorázás rendjére vonatkozóan, csupán jelezni szeretné, hogy ezzel a kérdéskörrel továbbra is foglalkozni kell, és egyházunk épülését szolgáló iránymutatást kell adni. Jelentésében azért tért vissza a témára, mert az elmúlt év során nem sikerült közös álláspontot kialakítani.

„Magukra hagytuk a gyülekezeteket, and a lelkipásztorok, valamint a presbiterek számára sem tudtunk megfelelő iránymutatást adni. Az idő múlása ebben a kérdésben egyre nagyobb kihívás elé állítja közösségeinket” – hangsúlyozta a püspök.

Az orosz–ukrán háború kapcsán kiemelte egyházunk lelkészeinek bekapcsolódását a Kárpát-medence református egyházkerületeinek szervezésében megvalósuló programba, melynek célja, hogy meghatározott rendszerességgel istentiszteleti szolgálatot végezzenek Kárpátalján. Ezzel segítik a helyi lelkipásztorokat, valamint reménységet és bátorítást visznek a nehéz körülmények között élők közé.

Jelentésében kitért a gazdasági környezetre és annak egyházunk életére gyakorolt hatására. Kiemelte, hogy a 2025. év során a gyülekezetek túlnyomó többsége megértette a szükségessé vált törvénymódosítások okait, és néhány kivételtől eltekintve a közalapi befizetéseken keresztül hozzájárul a lelkipásztorok fizetésének biztosításához.

Felmérni a belső forrásokat

Mindezek mellett felhívta a figyelmet arra, hogy a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház működése továbbra is jelentős mértékben függ a szlovák állam támogatásától, de ezen a helyzeten hosszú évtizedek óta nem tudnak érdemben változtatni. Meggyőződése, hogy ki kell dolgozni egy hosszú távú stratégiát, amely a rendelkezésre álló belső erőforrások felmérésére és tudatos felhasználására épül.

Olyan programra van szükség, amely legalább egy évtizede előretekint, és fokozatosan mérsékli, illetve lehetőség szerint megszünteti az államtól való függőséget.

Az egyházi alkalmazottak javadalmazásával kapcsolatban jelentésében ismételten kitért arra, hogy a bérezés még mindig nincs arányban a szolgálat felelősségével és társadalmi jelentőségével. A lelkipásztori jövedelmeket a társadalom más, hasonló képzettséget és felelősséget igénylő hivatásainak jövedelmi szintjéhez kellene viszonyítani, és törekedni kellene arra, hogy azokhoz közelítsenek.

A püspök jelentésében rámutatott arra is, hogy az alacsony jövedelmek következtében egyre több egyházi alkalmazott vállal más munkát is a szolgálata mellett. Javaslata szerint a kialakult helyzet kezelésére az egyik lehetőség a jelenlegi gyakorlat fenntartása, és annak tudomásulvétele, hogy a lelkipásztori jövedelmek belátható időn belül nem fogják megközelíteni a társadalom más rétegeinek bérszínvonalát. A másik lehetőség a lelkipásztori szolgálat részletes munkaköri leírásának kidolgozása, annak számon kérhető elemeinek meghatározása, valamint az ebből fakadó következtetések beépítése a javadalmazási rendszerbe.

Erkölcsi kötelesség a közös teherviselés 

Megemlítette, hogy a két szlovák egyházmegyében továbbra is vannak olyan egyházközségek, amelyek nem kívánnak részt venni a közös teherviselésben; ezzel nemcsak egyházunk törvényeit sértik meg, hanem erkölcsileg is vállalhatatlan helyzetet teremtenek.

Az elmúlt év során a zsinat törvénymódosítással ugyan lehetővé tette a hátralékot felhalmozó gyülekezetek adósságának részletfizetéssel történő törlesztését, azonban ezzel a lehetőséggel csak nagyon kevés gyülekezet élt.

Nem számoltak velünk partnerként

Géresi Róbert emlékeztetett arra is, hogy a szlovák állam átfogó oktatási reformot készített elő, amelynek megvalósítása a 2025. év során kezdődött meg. Az Oktatási Minisztérium számos egyeztetést folytatott az egyházi fenntartású oktatási intézmények képviselőivel. Sajnálattal állapította meg, hogy sem a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház, sem annak oktatási intézményei nem kaptak meghívást ezekre az egyeztetésekre. Hangsúlyozta, hogy ebben az esetben nem csupán az Oktatási Minisztérium feledkezett meg egyházunkról, hanem a szlovákiai magyar pedagógusokat képviselő szervezet sem számolt velünk partnerként.

„Nem maradt más lehetőségünk, mint hogy levélben forduljunk az oktatási miniszterhez, és abban megfogalmazzuk aggályainkat. A levelet 2025. szeptember 5-én juttattuk el az Oktatási Minisztériumba, a Kulturális Minisztérium egyházügyi főosztályára, valamint a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségéhez. A folyó év során azonban semmilyen válasz nem érkezett megkeresésünkre” – konstatálta.

Jelentésében megemlítette a szlovák törvényhozás 2025 decemberében elfogadott jogszabályát, amely egyes történelmi események bírálatát büntetőjogi következményekkel fenyegeti.

Beneš-dekrétumok

„Köztudott, hogy a rendelkezés elsősorban a Beneš-dekrétumokkal kapcsolatos közéleti és történeti vitákat érinti. Egyházunk tagjainak túlnyomó többsége magyar nemzetiségű, és több gömöri gyülekezetünk esetében a szlovák állam mindmáig nem szolgáltatta vissza azokat az ingatlanokat, amelyeket a Beneš-dekrétumokra hivatkozva kobzott el.

Meggyőződésem, hogy ez a törvény ellentétes azokkal az alapelvekkel, amelyek társadalmi és egyházi életünket meghatározzák.”

Emlékeztetett arra, hogy a törvény elfogadását követően levélben fordult a Szlovák Köztársaság elnökéhez, kérve, hogy ne írja alá a jogszabályt. Az Elnöki Hivatal részéről azonban semmiféle válasz nem érkezett. A Beneš-dekrétumok által érintett gyülekezetek képviselőivel folyamatos kapcsolatban állunk, és a jogi út igénybevételét választottuk. Ez a folyamat már 2026 elején megkezdődött – tette hozzá.

A gyülekezetek ingatlangazdálkodásával kapcsolatban kiemelte: egyházunkban már több mint két évtizedes az a gyakorlat, hogy az ingatlanok elidegenítéséhez a felsőbb egyházi hatóságok jóváhagyása szükséges. Az erre a célra létrehozott szakbizottság az egyházmegyék által felterjesztett kérelmeket megvizsgálja, és javaslatot tesz a zsinati tanács számára.

„Az utóbbi időszakban azonban egyre gyakrabban találkozunk olyan esetekkel, amikor egy-egy ingatlan – elsősorban épület – fenntartása már jelentős terhet ró a gyülekezetekre. Ezért szükségesnek látom az ingatlangazdálkodás kérdésének stratégiai újragondolását. Nem a vagyonvédelem gyengítéséről kell gondolkodnunk, hanem arról, hogy minden esetben az egyház és az érintett gyülekezet számára legkedvezőbb döntés szülessen” – fogalmazott a püspök.

Rozsnyó - Kassa - Ágcsernyő

Géresi Róbert jelentésének végén szólt a három folyamatban lévő kiemelt beruházásról. Mint mondta, az egyik a régió magyar nyelvű oktatását szolgáló Rozsnyói Református Alapiskola. Ennek az épülete eredetileg óvodának épült, így az igényes és korszerű oktatáshoz szükséges terek csak korlátozott mértékben álltak a tanulók rendelkezésére.

Magyarország Kormányának támogatása révén nemcsak korszerűbb körülmények között működhet majd a 180 tanulót oktató intézmény, hanem lehetősége nyílik a létszám további növelésére is.

Másodikként említette meg, hogy a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program keretében létrejött huszonnégy intézmény mellett a magyarországi döntéshozók támogatásával lehetőség nyílik Tiszacsernyőn egy kétcsoportos református óvoda elindítására. A 2025. év során a telekvásárlás, valamint a tervezési és engedélyezési folyamatok valósultak meg.

Egyházunk harmadik kiemelt beruházása Kassa történelmi belvárosában található. A magyarországi támogatásból vásárolt épületben egyetemi kollégium működik majd. A püspök beszámolt a zsinati tagoknak arról, hogy egyelőre a tervezési munkálatok zajlanak. Mivel az épület műemléki védelem alatt áll, a tervek elkészítése során figyelembe kellett venni az illetékes hatóságok szakmai előírásait és észrevételeit, majd megmutatta az elkészített látványterveket.

Az elképzelés szerint a kollégium kétágyas szobákban összesen ötvennégy egyetemista számára biztosít majd lakhatást.

 

A beruházás jelentőségét mutatja, hogy egyes becslések szerint Kassán jelenleg mintegy 1700 kollégiumi férőhely hiányzik.

Porubán Ferenc főgondnok ismertette az egyház 2025. évi gazdasági helyzetét. Az állam részéről érkező támogatás legnagyobb része a bérköltségeket fedezi, emellett csak a Zsinati Iroda fenntartásának finanszírozására futja a dotációból. További bevételi forrást jelentenek a partnerszervezetektől érkező támogatások, az egyházi kiadványok értékesítése és a Közalapba befolyt összegek.

„Az egyház pénzügyi helyzete stabil, az elmúlt három év gazdasági mutatói alapján enyhén gyarapodó tendenciát mutat” –

mutatott rá Porubán Ferenc, aki főbb vonalakban ismertette a kiadásokat, a folyósított kölcsönöket, valamint a különféle keresztyén szervezeteknek kifizetett tagdíjak összegét is.

A főgondnok pénzügyi jelentése után az egyes szolgálati területek – a Re-Mi-Dia, a Diakóniai Központ, az Egyházzenei Osztály, a Köznevelési Tanács, a Calvin J. Teológiai Akadémia, a Fiatal Reformátusok Szövetsége, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Kulturális és Közművelődési Központja, a Magyar Református Központ – képviselői röviden, szóban is ismertették az elmúlt évi tevékenységüket.

A Szlovákiai Református Keresztyén Nők Egyesülete és a Szlovákiai Magyar Református Presbiteri Szövetség csak írásban nyújtotta be beszámolóját.

A kétnapos zsinat alatt folytatódott az elmúlt év őszén elkezdődött alkotmányozási folyamat. Az elmúlt év novemberében ülésező zsinat az 55 cikkelyt tartalmazó új alkotmánytervezetnek csak az első 25 cikkelyét fogadta el a beterjesztett szöveggel vagy a javasolt módosításokkal. Ennek a folytatására került sor a júniusi ülésen. Egyes pontok ugyan vitát gerjesztettek a képviselők körében, de végül sikerült konszenzusra jutni, és első olvasatban elfogadni az alkotmánytervezetet.

A tervek szerinti 2027. január 1-jei hatálybalépése előtt azonban még szükséges második olvasatban is elfogadni az új alkotmányt, amelyre az őszi ülésen kerülne sor.

Az átdolgozott és elfogadott alkotmánytervezet ezzel leváltaná a több mint húsz éve, 2002-ben elfogadott alkotmányt, amely a kor társadalmi, etikai, politikai jelenségeire és változásaira az egyházi értékek hangsúlyozásával és újrafogalmazásával teológiailag, bibliailag megalapozott válaszokat kíván adni.

A zsinati tagok elfogadták a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Diakóniai Központja Szervezeti és Működési Szabályzatának javasolt módosítását. Ennek révén a tevékenysége kiegészülne termékeket előállító műhelyekkel is, az eladott árukból származó bevételt pedig a működési költségre használnák fel.

A beterjesztett javaslat alapján módosult az egyház Szeretetszolgálatáról szóló 2/2022. számú törvény, melynek lényege, hogy szükség esetén rugalmasabban lehessen módosítani a szervezeti és működési szabályokat, amelyeket a Zsinat helyett a Zsinati Tanács hagy jóvá július 1-jétől.

Ugyancsak egyhangúlag szavazták meg a zsinati képviselők a Közalapról szóló törvény azon módosítását, amely szerint a Közalap egyházépítő keretének elbíráló tanácsába a meglévő tagok mellé a Zsinati Tanács további három személyt delegálhat.

A kétnapos zsinat végén Géresi Róbert püspök megköszönte a jelenlévők együttműködését. Jelezte, hogy az őszi, november 13-án és 14-én sorra kerülő zsinati ülés egyben cikluszáró zsinat is lesz. A református templomban ünnepi istentisztelet keretében adnak majd hálát az elmúlt hatéves időszakért.

A tanácskozás Rákos Loránt és Ján Semjan püspökhelyettesek imájával zárult.

Szöveg: Iski Ibolya

Kép: Szarvas László