Rendhagyó volt ez a tiz napos együttlét a résztvevők számára, mivel a szervezők az egész hétvégén folyó jubileumi ünnepséggel is összekötötték, több meghívott vendéggel, egyházi képviselővel számos európai országból.

Lehetséges-e a megbékélés? Ezt a kérdést azért volt fontos megvizsgálni több szempontból is, mert nemcsak a Josefstali központ ünnepelte jubileumát, hanem a szorosan vele együttműködő angliai Coventry-ben működő „Cross of Nails” („szög-kereszt”) is, aminek küldetése éppen a megbékélés munkálása.

A különféle előadások között sor került a történelmi visszatekintésre is, amikor is az előadók beszámoltak arról, hogy milyen célból is építették és indították el ezt a két központot és az  együttműködésüket. A központ szimbóluma – Coventryben található „szög-kereszt” kicsinyített mása – Josefstalban is megtalálható, amelynek makettjét minden résztvevő megkaphatta. A második világháborúban németek által lebombázott Coventry-i katedrálisban épen maradt fakereszt három szögéből állították össze a keresztet, ami a megbékélésnek lett a szimbóluma. A hatvanas évek elején alapított josefstali centrum is erre hivatott, hogy közeledést, megbékélést munkáljon, aminek eredménye mára egy nemzetközi, ökumenikus intenzív dialógus.

Intenzív tíz napot tölthettek együtt különféle egyházból, körül-belül 45-en (református, evangélikus, ortodox) Európa számos országából, Szlovákián kívül Magyarországról, Erdélyből, Lengyelországból és Csehországból voltak a legtöbben, de a Balti országok is képviseltették magukat: Lettország, Észtország és Litvánia, sőt olt egy szerbiai vendég is. A Skandináv országok közül Finnországból voltak néhányan, Svédországból a hétvégi ünnepségre jöttek vendégek, de még Angliából és a távoli Izlandról is érkeztek, illetve az oroszországi és a görög képviselet is jelen volt a hazai németek mellett, akik szervezik az alkalmat.

Megismerkedhettünk egymással, megismerhettük egymás szokásait, egyházi gyakorlatait, tevékenységét, egymás ételeit, tudtunk áhítatok alkalmával közösen énekelni, imádkozni, Isten Igéjére, útmutatására figyelni. Bár különbözünk, mindenki máshová helyezi a hangsúlyt, de egy a lényeg: Krisztusban Isten megbékéltetett Önmagával és ezért Krisztus jó illata kell, hogy legyünk Isten dicsőségére (2Kor 2, 15).

Német és angol nyelven folyt a kommunikáció, de az erdélyiekkel magyarul, a szlovákokkal és csehekkel pedig szlovákul is szót értettünk, sőt még a lengyelekkel is. Ezért nagyon színes és áldásos együttlétek, beszélgetések alakultak, nagyon jó kedélyű és kellemes hangulatban.

Az ünnepség kapcsán meghívást kaptak azok a korábbi résztvevők is, akik az évek hosszú során tagjai voltak a nemzetköz és ökumenikus összetételű szervező csoportnak. A jelenlegi csoportnak már évek óta az egyházunkból Bodnár Noémi, az egyházzenei osztály munkatársa, kassai beosztott lelkész, aki vezeti és felkészíti a résztvevőkből összeállt kórust, amely pár nap alatt tanul be két-három művet.

A kérdés nyitott maradt: lehetséges-e a megbékélés? A kérdés leginkább abból a szemszögből volt vizsgálva, hogy lehetséges-e a békéltetés? Megállapíthattuk a végén, hogy ez egy hosszú folyamat, amin sokat kell dolgozni és nem biztos, hogy meglátjuk az eredményt, de mégis fontos, hogy az erre elhívottak ezen munkálkodjanak. Ehhez le kell küzdeni az előítéleteket, meg kell egymást ismerni, közelebb kerülni egymáshoz, esélyt adni a másiknak.

Számomra a következő ige adja meg a választ: „Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben.” Rom 12,18.

Köszönöm egyházunk vezetőségének a lehetőséget, hogy küldöttként részt vehettem ezen a konferencián és a szervező Bajor Evangélikus Egyháznak a meghívást és a teljeskörű ellátást.

Csonthó Aranka negyedi református lelkipásztor