A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Zsinatának X. ülésszakának soron következő ülését eredetileg november végén tervezték megtartani, de a koronavírus-járvány miatti tömegrendezvényekre vonatkozó szigorú rendelkezések ezt nem tették lehetővé. Így ennek pótlására négy hónap után kerülhetett sor, kiegészítve a másnapi munkaüléssel a Csillagházban, ahol a fő programpontot az elmúlt évről szóló jelentések teszik ki.

Legyünk világítótornyok 

A Zsinat ünnepi nyitó istentisztelete Rákos Loránt püspökhelyettes köszöntésével vette kezdetét, majd igehirdetésében Mt 24,23-35 alapján szólt a megjelentekhez.

„Zsinatunk alkalmi nyitó istentisztelete ünneplésre hívott össze minket több tekintetben is. Igével és lélekkel felvértezve az igének megerősödött vitézeit, lelkészeit készülünk felszentelni; majd egy Istent dicsérő, érdemes életút kitüntetettjét kívánjuk méltatni, aztán a hű és kitartó szolgálat elölmenőit szándékozunk köszönteni. Az évszázados múlt emlékezet példaképeinek a helytállására is szeretnénk emlékezni a gyászévtized gályarabos hithőseinek rendületlenségét felidézve, majd pedig munkára megyünk, hogy e komoly értékek nyújtotta lelki feltöltődésből táplálkozva Isten országának épülését is előbbre vigyük” – foglalta össze röviden beszéde elején a mostani zsinat tervezett programját, majd a jelenre utalva arról beszélt, hogy világunk fenekestől felfordult, és özönként ránk zúduló bajok terhe alatt recseg-ropog elemi tartása. 

„Valóban nagy beteg, nincs mit tagadni, és próbálja mindenki értékelni e fennálló helyzetet, próbálnak rá megoldásokat találni – nagy emberek nagy szavakkal. De mi mégis úgy tartjuk, hogy a veszedelmek nyújtotta próbák során még figyelmesebben kell Jézus szava mentén haladnunk” – fogalmazta meg az útmutatást a püspökhelyettes, majd hozzátette: akik az Isten szerinti élet rendjéből szeretnének mélyen lélegezni, azoknak kell a legszorosabban a ránk hagyott igéken keresztül Krisztushoz kötődniük.

A Cantate Domino kórus szolgálata

Igehirdetésében rámutatott arra is, hogy Jézus szava vonalzóként, egyfajta kánonként kell, hogy álljon előttünk, s ha veszély is leselkedne ránk, akkor is maradjunk meg Krisztus szeretetének és egész üzenetösszeségének az ún. világítótornyaiként. Hozzátette: ezek akkor sem aludnak ki, ha a legsötétebb hullámok csapódnak nekik. 

Nem lehetünk semlegesek

A megjelentekhez szlovák nyelven Ján Semjan szlovák püspökhelyettes szólt. Igehirdetésének alapjául János evangéliumának 18 és 19 részének igéit választotta, amelyben Jézus második alkalommal jelenik meg Pilátus előtt. A történetet ismertetve elmondja, hogy Pilátus megkisérleli még egyszer megmenteni Jézust, hogy kibújhasson a felelősség alól. Olyasmit akar tenni, ami megváltoztatná a zsidó képviselők álláspontját. Pilátus megengedi, hogy a katonák megkorbácsolják Jézust, kinevessék és királyt csináljanak belőle.

„Ezekről a tettekről Pilátus úgy gondolta, hogy az majd az ő érdekeit szolgálják. Megmutatja a zsidóknak, hogy Jézus ilyen állapotában teljesen ártalmatlan, nem veszélyes rájuk. Nyugodtan vissza lehet vonni a vádakat. Csakhogy elszámitotta magát, mert ennek ellenére is a keresztre feszítését kívánták. Pilátus azonban nem akart gyenge maradni, ezért megteszi, amit a tömeg kér tőle” – nyomatékosította a szlovák püspöhelyettes, majd beszélt az állam és az egyház hatalmáról, rámutatva arra, hogy nem mindegy milyen utat választunk. Ha a semlegességet választjuk, ahogyan azt tette Pilátus, akkor könnyen előfordulhat az, hogy mossuk ugyan a kezünket, mert tiszták akarunk maradni, de ott maradt az, akinek szabadulásáért kiáltott a tömeg: Barabbás, aki harcos és gyilkos volt” – ezzel a gondolattal zárta gondolatait Ján Semjan.

Lelkészszentelés

A szószéki szolgálatokat követően került sor annak a hét lelkésznek a felszentelésére, akik sikeresen letették az elmúlt év szeptemberében, illetve korábban a második lelkészképesítő vizsgájukat, lezárva ezzel a felkészülési folyamatot, amellyel választhatóvá váltak és önálló lelkészi szolgálatot végezhetnek.

Barbara Beranová jelenleg Hernádzsadányban, Dr. Bognár Judit Csicsón, Horváth Rita Zemplénben, Dr. Pospíšil Miklós Kaposkelecsényen, Szepessy Mátyás Serkén, Széles Jákób Magyarbődön, Tóth Krisztián pedig Komáromban szolgál beosztott lelkészként.

„A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Zsinata megvizsgálta fölszentelésetekre vonatkozó érdemeteket, hogy titeket a szent szolgálatra fölszenteljünk” – ezzel a mondattal vezette be az érintett lelkészek felszentelését Géresi Róbert püspök, majd Jézus főpapi imádságából idézett igét helyezte a felszentelés előtt álló lelkészek szívére: „Én őérettük odaszentelem magam, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal!” (Jn 17,19)

Az igével kapcsolatban kifejtette: Legyen ez az óra megszentelődésetek órája, nemcsak úgy, hogy mi szentelünk föl titeket, hanem úgy is, hogy szánjátok oda egész valótokat szent és Istennek kedves áldozatul, hogy majd szolgálatotok által mindazokat is megszentelje az Úr, akik között szolgáltok.

A fogadalmat a hat magyar lelkésztől Rákos Loránt püspökhelyettes, a szlovák lelkésztől Ján Semjan püspökhelyettes vette ki, majd Géresi Róbert püspök és az egyházmegyék esperesei kézrátétellel és egy-egy igével szentelték fel a lelkészeket.

Kibocsátó beszédében Porubán Ferenc főgondnok azt kívánta a számukra, hogy a Mindenható őrállóiként tanulmányozzák továbbra is szorgalmasan a Szentírást, tanítsák a népünket alkalmas és alkalmatlan időben Isten igéje szerint. Hirdessék tisztán és hűen Krisztus evangéliumát, szolgálják Isten egyházának építését a sárkamentumok – úrvacsora és a keresztség – kiszolgáltatásával, de beszédeikkel és mindennenű munkásságukkal is, jó példával előljárva egész életükkel – mondta a főgondnok, majd a felszentelt lelkészeket Géresi Róbert püspök megáldotta.

Pálóczi Czinke István-díj

A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Zsinata az egyházi közösség és a református identitás megerősítéséért munkálkodó életek elismerésére 2013-ban alapította meg az legmagasabb rangú elismerését, a Pálóczi-Czinke István-díjat.

A Zsinat azóta – a Zsinati Tanács előterjesztésére olyan hitvalló életeket tüntetett ki a díjjal, akik egész életpályájukkal, tanúságtévő tetteikkel igazolták az egyházi közösségnek, hogy egyedül a Krisztust követő értékrend alapozhatja meg e világban a mindenki által szomjúhozott igazságot.

 

A rangos díjat első alkalommal az akkor 91 éves Csémy Lajos professzor kapta meg, 2017-ben pedig az akkor 80. életévét betöltött Erdélyi Géza nyugalmazott püspök és Harm Jan Boiten holland nyugalmazott református lelkipásztor részesült. Két évvel később a Budapesten, a Hold utcai német ajkú gyülekezetben szolgáló Balog Zoltán lelkipásztornak, miniszterelnöki biztosnak, /jelenleg a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke/ adták át a díjat.

A 2022-es esztendőben a Pálóczi-Czinke István-díjat Berkesi Sándor, Kossuth- és Liszt Ferenc díjas karnagy, főiskolai docens kapta. A rangos elismerés odaítéléséről még az elmúlt év júliusának elején ülésező Zsinaton döntöttek. 

 

A díjazottat Édes Árpád alistáli lelkipásztor méltatta. „Nehéz feladat újat mondani egy olyan ember esetében, kinek szakmai elismeréseinek és különböző díjainak puszta fölsorolása nem fér rá egy A4-es lapra” – ezzel a gondolattal vezette fel a díjazott méltatását Édes Árpád alistáli lelkipásztor, majd a sok nevezetes elismeréséből hármat emelt ki: a magyar állam által adományozható legmagasabb zenei kitüntetést, a Liszt Ferenc-díjat, a KÓTA Szövetség életműdíját és a magyar kultúra művelésének és ápolásának elismeréséért járó legmagasabb magyar állami kitüntetést, a 2018-ban kapott Kossuth-díjat. A rengeteg szakmai versenyelismerése közül pedig egyet említett, az 1999-es Galántai Kodály Napok arany minősítését a Firesz kórussal. 

„Nem szakmai díj, amit ma átadunk. Egy egyháztest, egy kisebbségbe rekedt magyar közösség elismerése és mély köszönetnyilvánítása egy olyan embernek, aki sokat tett értünk” – hangsúlyozta Édes Árpád, majd először egy ötven évvel ezelőti személyes élményt idézett fel, amikor tíz évesen a tahi egyházzenei héten Berkesi Sándor által vezényelt alkalmi kórusban énekelt. A másik emléke pár évvel későbbi, gimnazista korában a budaörsi református parókián találkoztak, s hiába volt jóval idősebb tőle, mégis felajánlotta neki a tegezést. „Mintha egy óriás hajolt volna le hozzám, akire én a létra hegyéről is csak fölfele nézhettem. Mindmáig emlékezetes, hatalmas gesztusként éltem meg. Ma már tudom, hogy ilyenre az igazán nagyok képesek őszintén”.

„Hallod, hogy dübörgünk?"

Édes Árpád elmondta, hogy huszonöt éve alakult meg a Firesz kórus, de felismerték, hogy a pásztor nélküli nyáj nem életképes. Ekkor fordultak Berkesi Sándor tanár úrhoz, aki fölvállalta a „kis csapatot”, és 1998-tól, közel tíz éven át rendszeresen elutazott hozzájuk. Fáradozásait és ezzel kapcsolatos kiadásait csak „köszönjük szépen”-nel tudták honorálni. Munkája nyomán csodák születtek: gyülekezeti szolgálatok sora országszerte, zenei téren öles léptekkel való fejlődés, ami már 1999-ben a Kodály Napokon arany sávos besorolást eredményezett.

Megszületett az első hanghordozó, melynek címadó mottója Füle Lajos: Tégy, Uram, engem áldássá kezdetű éneke egy jókai kórustábori éjszakán többszólamú harmóniát nyert. Édes Árpád utalt arra is, hogy gyakori átfedésben a kántorképzős növendékek munkájával nagyon ígéretes kórusmozgalom elindítója lett ez a kovász, amelynek eredményeként minden egyházmegyére kiterjedt egyházmegyei kórustalálkozók jöttek létre.

„Az igazán nemes, nagy szellemek tulajdonsága az, amivel úgy nyúlnak le a kisebbekért, hogy nem megalázzák őket, de a magasba emelik, és közben ők maguk válnak az alázat példáivá. Hosszú értelmezés helyett hadd illusztráljam egy képpel: Amikor az elefánt mellett a hídon lépdelő kisegér csodálattal mondja: Hallod, hogy dübörgünk?" – mondta beszéde végén Édes Árpád, hozzátéve, hogy a díj az első, énekeskönyv-szerkesztő püspökről kapta a nevét, s arra kérte a tanár urat, hogy azzal a jézusi szemlélettel tekintsen rá, ahogy ő nézett az özvegyasszony két fillérjére! 

A Pálóczi Czinke István arcképét és az egyházunk címerét ábrázoló ezüst emlékérmét, amelyhez 1000 eurós díjazás és oklevél is járt, Géresi Róbert püspök és Porubán Ferenc főgondnok adta át.

Berkesi Sándor őszinte meghatódottsággal fejezte ki köszönetét a díjért. Pálóczi Czinke István püspökról, akiről az egyház elnevezte a rangos díjat, kifejtette, hogy nagy idők nagy tanuja volt, prófétája református népének, tanítója, lelki gondozója volt. Világosan látta, hogy az első nagy háború, s az azt követő évek kegyetlen vérzivatarai veszteségei után a lélek építése a legfontosabb feladat, a legsürgősebb misszió” – fogalmazott Berkesi Sándor, majd a fiatal felszentelt lelkészekhez fordulva útravalóul Reményik Sándort idézve azt mondta, hogy ne hagyják a templomot és az iskolát, vagyis építsék a gyülekezetet és az ifjúságot, mint a jövő gyülekezetét.

Beszéde végén kihangsúlyozta, hogy kegyelmi ajándékként, lelki meggazdagodásként tartja számon azokat az ismeretségeket és találkozókat, amelyek közös munkálkodásunk el nem múló élményei. Megköszönte a folyamatos odafigyelést és segítséget Géresi Róbert püspöknek, a sok évtizedes barátságot és a lelki hátteret Édes Árpád lelkipásztornak. Az igényes összmunkálkodást Süll Kingának, az őszinte testvéri vendégszeretetet több kórus vendéglátásával György András somorjai lelkipásztornak. A művészéleményeket Écsi Gyöngyinek, de mindenekfelett legyen a hála és dicsőség az Örökkévaló Istennek – tette hozzá Berkesi Sándor.   

Köszönetnyilvánítás a nyugdíjas lelkészeknek

Az ünnepi istentiszteleten Géresi Róbert püspök köszönetét fejezte ki az elmúlt évben, illetve az idén nyugalomba vonult lelkipásztoroknak több évtizedes gyülekezeti szolgálatukért. A szolgálatba lépésük és befejezésük évszámával ellátott Emlék-oklevelet adott át Demeter Vilma, Iván István zsigárdi, Molnár Elemér királyhelmeci, Rácz Elemér marcelházi, Radácsy Károly pelsőci lelkipásztoroknak. A meghívott, de jelen nem lévő nyugalmazott lelkipásztoroknak – Balážné Poznán Edit györkei, Kis-Csáji Ferenc, Kis-Csáji Julianna és Szabó Éva perbenyiki – később juttatják el az Emlék-oklevelet.

Emlékezés a Gyászévtizedre

2021-ben volt a 350. évfordulója annak, hogy kezdetét vette az egyháztörténetünk egyik szomorú, ám annál inkább hitbeli helytállásra serkentő korszaka, a gyászévtized, amely 340 évvel ezelőtt ért véget. Az 59 gályarabságra ítélt protestáns prédikátor és tanító java része egyházunkból származott. Az elmúlt évben a járványügyi helyzet nem tette lehetővé a gályarab-hitvallók emlékének felidézését ünnepi zsinat keretén belül, ezért Buza Zsolt pozsonyi lelkipásztor, egyháztörténész a mostani alkalmon idézte fel kitartásukat és bátor kiállásukat.

Az ünnepi istentisztelet után Géresi Róbert püspök, Rákos Loránt püspökhelyettes és Porubán Ferenc főgondnok megkoszorúzták a reformáció 500. évfordulójára állított monumentális Gályarab-emlékművet. 

Iski Ibolya

Fotó: Szarvas László