Hitelesnek lenni

2026. november 19., csütörtök

Cikluszáró lelkészszentelő zsinatot tartott Rimaszombatban november 13-án és 14-én a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház. Az ünnepi istentiszteleten négy lelkészt szenteltek fel, a Selye János Egyetem Református Teológiai Kara lett a felvidéki magyar református lelkészképzés történeti és szellemi örökségének hordozója, továbbá Gályarab-emlékút-jelképeket kapott a Füleki Református Egyházközség.

November 13-án a Csillagházban Rákos Loránt magyar és Ján Semjan szlovák püspökhelyettesek szolgálatával vette kezdetét a Zsinat X. ülésszakának 13. ülése. A számbavétel után Porubán Ferenc egyetemes főgondnok a hatályos törvények értelmében a zsinatot határozatképesnek nyilvánította. A jegyzőkönyv-hitelesítők megválasztása és a tárgysorozat jóváhagyása után a zsinat világi és lelkészi tagjai elfogadták az előző, 12. ülés jegyzőkönyvét.

A Zsinat második olvasatban (az első olvasatra az előző ülésen került sor) jóváhagyta az egyház Alkotmányáról szóló alkotmányerejű törvényt, valamint az egyháztagságról szóló törvénytervezetet.

Másnap Rákos Loránt és Ján Semjan püspökhelyettesek apostoli köszöntésével kezdődött a rimaszombati református templomban tartott, lelkészszenteléssel egybekötött ünnepi istentisztelet, amely egyben a hatéves ciklus lezárása is volt.

Géresi Róbert püspök igehirdetésének alapjául a 138. zsoltár első öt versét választotta, amelyben Dávid Isten hűséges szeretetéért ad hálát. A püspök rámutatott: a hatéves időszakot lezáró zsinat hálaadó alkalmán a múltba való visszatekintés elválaszthatatlan a hálaadástól. „Ott van a szívünkben az a reménység is, hogy az Isten szeretete és kegyelme a jelenben és a jövőben is velünk lesz.” A másik fő eseménnyel kapcsolatban pedig úgy fogalmazott: a hálaadás mellett a lelkészszentelés is a jövő reménységét mutatja meg a közösség számára.

Isten nagysága előtt eltörpülnek a gondok

A püspök rámutatott: hitünk megélésében mintha háttérbe szorulna a hálaadás és a magasztalás, pedig ez utóbbi azt jelenti, hogy felismerjük Isten páratlan nagyságát, szentségét és tökéletességét.

„Mindaz, ami itt, ebben a földi életben sokszor nehézséget, gondot, fejtörést és problémát okoz nekünk, eltörpül, puszta homokszemmé válik, amikor az ember meglátja és értékeli Isten szentségét és nagyságát; amikor megérti, hogy Ő mindenek fölött van, mi pedig az Ő választott gyermekei vagyunk és lehetünk” – hangsúlyozta.

Igehirdetésében arra is rákérdezett: ott van-e a hit bátorsága a kisebbségben élő reformátusokban, akik sokszor a valóságot érzékelve elszomorodva látják, hogy egyre nehezebb élethelyzetekben kell hirdetni Isten megtartó kegyelmét. Képesek vagyunk-e bátran tanúbizonyságot tenni arról a csodáról, amelyet megtapasztaltunk?

Kompromisszumok helyett ragaszkodás az Igéhez

Géresi Róbert szerint a hálaadásunk alapja az, hogy Isten megőrzött, oltalmaz és vezet bennünket, a jövőre nézve pedig az a reménységünk, hogy a zsoltáros hitéhez hasonlóan mi sem adjuk alább, és nem igazodunk a világhoz.

Rámutatott, hogy nem szabad egymás után kompromisszumokat kötni a könnyebb érvényesülés reményében, mert a végén maga a reménység üzenete sérül és kopik meg. Ehelyett ragaszkodni kell a Biblia szavához, és Isten Igéjének hatalmával kell hirdetni az Úr szeretetének jelenvalóságát.

A püspök őszintén bevallotta, hogy sokszor ő maga sem tud megfelelni ennek a magas mércének. Úgy fogalmazott: gyakran kell megvallanunk Isten színe előtt, hogy voltak helyzetek, amikor nem szólaltunk meg, amikor kellett volna, vagy vállalhatatlan kompromisszumokat kötöttünk a tiszta igazság hirdetése helyett.

A módszereknél fontosabb a hitelesség

A zsoltár üzenete ugyanakkor egyszerre hív hálaadásra és ad biztatást. Isten Szentlelke által meg kell látnunk, hogy a világtörténelem legfontosabb eseménye a golgotai kereszten és a nyitott sírnál történt meg, amihez képest minden más eltörpül. Éppen ezért semmit nem szabad Isten megtartó szeretete és kegyelme fölé helyezni az életünkben, hanem ezt kell hirdetni alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt.

„Nagyon sokat foglalkozunk az egyházban – jó szándékkal – a módszerekkel, hogy így vagy úgy hogyan kell megszólítani másokat. Fontos ezekkel foglalkozni, félreértés ne essék, de nem a módszer a fontos, hanem a hitelesség!” – emelte ki a püspök.

Zárásként arra biztatta a gyülekezetet, hogy kérjék nap mint nap Isten útmutatását és erejét, hogy hiteles élettel, az Ő dicsőségére élve hirdessék az örök élet üzenetét.

Géresi Róbert püspök igehirdetése itt hallgatható meg.

Ján Semjan szlovák püspökhelyettes igehirdetésének alapjául Máté evangéliumának 8. részéből a 23–27. versek szolgáltak, amelyek azt a jól ismert bibliai jelenetet idézik fel, amikor Jézus lecsendesíti a háborgó tengert.

Ünnepi beszédében rámutatott, hogy ez a történet szinte mindenki előtt ismerős, ám az üzenete túlmutat a puszta csodán: központi gondolata a követés, amelyet nem kizárólag vallásos értelemben érdemes vizsgálnunk. Értelmezése szerint az életben mindannyian követők vagyunk – a legfőbb kérdés csupán az, hogy kit és mit választunk iránytűnek, és végül hová érkezünk meg azon az úton, amely magával ragad bennünket. Ebben az értelemben Jézust akár az élet tengerének is nevezhetjük. Bár a nyugodt vizet az életünkben is gyakran váratlan viharok váltják fel, a püspökhelyettes hangsúlyozta, hogy még a legnehezebb pillanatokban sem a vihar áll az események középpontjában.

„Jézus van középen, ő az élet Ura, aki mindig megteszi az első lépést. Akárhogyan alakul is az életünk, Jézus már előttünk jár, és elénk siet. Még az egészen kicsi hit is képes felébreszteni őt. Még ha kevés reménységünk van is, ő akkor is elfogad, és minden körülmények között magáénak vall minket. Éppen ebben rejlik a mi valódi reménységünk és a legfőbb okunk arra, hogy vele maradjunk” – zárta gondolatait a szlovák püspökhelyettes.

Lelkészszentelés

Két évvel ezelőtt három, négy évvel korábban hét lelkészt szenteltek fel, idén négyen vártak erre a felemelő, ünnepi alkalomra miután sikeresen letették az első, majd két év után a második lelkészképesítő vizsgájukat. Ezzel lezárult az a felkészülési folyamatuk, amely alapján választhatóvá válhatnak és jogosultak lesznek önálló lelkészi szolgálat végzésére.

„Urunk a főpapi imádságban ezt mondja: »Én őérettük odaszentelem magam, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal!« (Jn 17,19) Legyen ez az óra megszentelődésetek órája, nemcsak úgy, hogy mi szentelünk föl titeket, hanem úgy is, hogy szánjátok oda egész valótokat szent és Istennek kedves áldozatul, hogy majd szolgálatotok által mindazokat is megszentelje az Úr, akik között szolgáltok – mondta üzenetül a felszentelés előtt álló lelkészeknek Géresi Róbert püspök.

A fogadalmat a három magyar lelkésztől Rákos Loránt magyar püspökhelyettes, a szlovák lelkésztől Ján Semjan püspökhelyettes vette ki, majd Géresi Róbert püspök és a kézrátételben szolgálók (Orémus Zoltán, az Abaúj-tornai Egyházmegye esperese; Juraj Brecko, az Ondava-hernádi Egyházmegye esperese; Somogyi Alfréd, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának tanára; valamint Szénási Szilárd, a Komáromi Egyházmegye esperese) áldásával és egy-egy igével szentelték fel őket.

A felszentelt lelkészek közül jelenleg Cseh Lajos Rozsnyón, Jaroslav Géci Gercselyen és Lasztócon, Somogyi Máté Somorján, Végső Melinda pedig Kamocsán végez szolgálatot.

A Gályarab-emlékút jelképeinek átadása a Füleki Református Egyházközségnek

A Magyar Református Egyház 2024-ben hozta létre a 17. századi gályarab hitvallókat adó gyülekezetek és helyszínek láncolatát alkotó, úgynevezett Gályarab-emlékutat, emléket állítva ezzel a 350 éve szenvedéseket kiálló protestáns lelkészeknek és tanítóknak.

Az emlékúthoz való csatlakozás arról a döntésről tanúskodik, hogy a közösség vállalja a történelmi múlt és a példaértékű, hitvalló helytállás bemutatását. A Gályarab-emlékúthoz ez idáig – szerte a Kárpát-medencében – 35 gyülekezet és helyszín kapcsolódott. 


Harminchatodik helyszínként a Füleki Református Egyházközséget tüntették ki a Gályarab-emlékút címével együtt járó jelképekkel: a címadományozásról szóló díszoklevéllel és egy horgonyt ábrázoló, pajzs alakú plakettel. Ezeket Géresi Róbert püspök és Porubán Ferenc főgondnok adta át a Füleki Református Egyházközség képviselőinek, Miklós István lelkipásztorának és Gáspár Tibor presbiternek.

A felvidéki református lelkészképzés örökségének elismerése

A Zsinat ünnepi záróistentiszteletén egy különleges jelentőségű eseményre is sor került, amely egyházunk múltját, jelenét és jövőjét kapcsolja össze. A felvidéki református lelkészképzés több évszázados története a hitvallásos elkötelezettség, a tudományos igényesség és az egyházi szolgálat iránti hűség örökségét hordozza. E gazdag szellemi hagyomány meghatározó gyökerei a losonci református teológiai oktatásig nyúlnak vissza, amelynek örökségét napjainkban a Selye János Egyetem Református Teológiai Kara őrzi és viszi tovább.

Az erről szóló eredetnyilatkozatot Molnár Árpád zsinati tanácsos ismertette.

Ünnepélyesen kinyilvánítjuk, hogy a Selye János Egyetem Református Teológiai Kara a felvidéki magyar református lelkészképzés történeti és szellemi örökségének hordozója, őrzője és továbbadója.

E szellemi örökség egyik meghatározó gyökere a losonci református iskola, amelynek oktatási hagyománya a XVII. századig vezethető vissza. A fennmaradt adatok szerint Losoncon már 1766-ban oktatták a teológia alapjait, majd 1791-ben a református líceumban önálló teológiai tanszéket állítottak fel.


A felvidéki református lelkészképzés e több évszázados történeti és szellemi vonalába illeszkedik az 1925 és 1939 között működött Losonci Teológiai Akadémia is, amely a református teológiai oktatás hagyományainak továbbörökítésében és a felvidéki református lelkészutánpótlás biztosításában töltött be meghatározó szerepet.


A Kar a hitvallásos tanítás, a tudományos igényesség, az anyanyelvű művelődés és az egyházi szolgálatra való felkészítés folytonosságában a XVIII. századi losonci teológiai oktatás szellemi utódjának vallja magát. E kötődés nem intézményi vagy jogi utódlást, hanem a református oktatás közös hagyományának tudatos vállalását fejezi ki.


Ennek alapján a Selye János Egyetem Református Teológiai Kara a felvidéki református teológiai oktatás több évszázadra visszanyúló hagyománya folytatásának letéteményese; kötelességének tekinti e szellemi örökség megőrzését, kutatását, gyarapítását és továbbadását a következő nemzedékeknek. Ezért a Selye János Egyetem Református Teológiai Kara az akadémiai időegységeit erre a 260 éves múltra alapozza.

A felvidéki református lelkészképzés szellemi örökségéről szóló eredetnyilatkozatot, amely a történelmi és szellemi folytonosság tudatos vállalását, valamint a következő nemzedékek iránti felelősségünket fejezi ki, Géresi Róbert püspök, Porubán Ferenc főgondnok és Lévai Attila dékán látta el kézjegyével.

A Zsinat X. ülésszakának lezárásaként Porubán Ferenc egyetemes főgondnok elsősorban Istennek adott hálát az elmúlt hat év megtartó kegyelméért.

„Az elmúlt hat esztendőben voltak örömeink és megpróbáltatásaink, sikereink és nehéz döntéseink. Mindezek között azonban megtapasztalhattuk, hogy egyházunk igazi Ura és megtartója Jézus Krisztus. Köszönet illeti mindazokat, akik hittel, felelősséggel és áldozatkészséggel szolgálták egyházunk közösségét ebben a ciklusban. A mögöttünk álló időszakot hálával zárjuk le, a jövőt pedig reménységgel bízzuk Isten gondviselésére. Adja az Úr, hogy egyházunk továbbra is hűséges maradjon Igéjéhez, református hitvallásához és Istentől kapott küldetéséhez!” – zárta gondolatait a főgondnok.

Az ünnepi hálaadó istentisztelet Géresi Róbert püspök áldásával fejeződött be.  

Szöveg: Iski Ibolya

Kép: Szarvas László

események továbbiak →