Erre szokták mondani: „A légy zümmögést lehetett hallani.", azaz lehetett volna, de február 9-én a Református Tanulmányi Központban nem volt légy, viszont volt 44 résztvevő, akiket lenyűgözött Dr Bodó Sára két előadása. Hitre nevelni! Mikor kell kezdeni? Vajon elég, ha csak a lelkészre, hitoktatóra bízzuk? Vajon a család, a presbiter, pedagógus, gyülekezeti tag milyen szerepet játszik a hitre jutásban, a hit megerősödésében vagy elvesztésében? A hitre nevelés már az anyaméhben elkezdődik ha.....?! Ezek a kérdések egyre inkább égetőek gyülekezeteinkben, mivel tapasztaljuk, hogy a hívek mennyire ki vannak téve a keleti vallások, mágiák, ezoterikus és más tévtanítások hirdetőinek, akik visszaélve a hiszékenységgel, egyrészt élősködnek a megtévesztetteken, másrészt elszakítják őket az egy igaz Isten népétől. Fontos, hogy a hitre nevelő életet ne csak a lelkésztől várjuk el, hanem ilyen életet éljen a presbiter, a nőszövetségi és minden gyülekezeti tag. Ez kell ahhoz, hogy a gyülekezet szeretetteljes közösséggé váljon, ahonnan nem elvágynak, hanem épp ellenkezőleg, szeretnének a gyülekezet élő hitű tagjai lenni.

De mikor is kezdődik a hitélet? Az anyaméhben! – hangzott az egyértelmű és sokak számára meglepő válasz. Pedig lelkész és hitoktató nemegyszer hallja: Most még nem megy a gyerek a gyülekezeti hittanra, mert még csak elsős, másodikos, esetleg harmadikos. Ez egyértelműen arról tanúskodik, hogy a szülő csak egy tananyag elsajátításának lehetőségét látja a hittani közösségben, amelyet bármikor meg lehet tanulni. Tehát maga is csak hittant tanult, de nem él hitéletet! A bevezető áhítat igei üzenete is erre figyelmeztet: „mert nem mindenkié a hit." 2 Thessz 3,2b Ez azonban nem felmentést jelent Krisztustól kapott küldetésünk teljesítése alól, hanem az Ő hűségében és oltalmában bízva kell hitéletet élnünk, amellyel mások számára megmutatjuk a keresztyén élet áldott valóságát – számolt be a bibliaiskolai alkalomól Csoma László lelkipásztor.