Gyermekeik közül voltak, akik kihasználva a technika vívmányait, ezen keresztül köszöntötték őket, Márta és Katalin nevű leányaik viszont családjaikkal együtt Abaújszináról és a Komárom melletti Keszegfalváról eljöttek Kisbáriba, hogy az istentiszteleti alkalmon a templomban is Isten elé vigyék örömüket és hálát adjanak Istennek a szüleiknek immáron 60 éven át tartó közös útért és annak minden áldásáért.

Az istentiszteleten jelenlévő gyermekeik családjaikkal együtt szerették volna, hogy az alkalmon a szüleik egy szerény gyémánt esküvő keretében házasságukat 60 év eltelte után újra megerősítsék és a még hátralévő életük idejére s Isten, valamint a jelenlévők előtt holtomiglan-holtáiglan továbbra is elkötelezik magukat egymás iránt.

Betegség miatt az igehirdetési szolgálatot az alkalmon Szaszák József nyugalmazott lelkipásztor végezte a Nehémiás könyve 2,1-18 és a Habakuk kispróféta 2, 4. alapján, rámutatva a sértetlen alapra. Nehemiás könyvében kiderül, hogy Jeruzsálemben a lerombolt kőfalak és a templom alapjai sértetlenek, ahol csak a romokat kell eltakarítani, a sértetlen alapra pedig lehet újra építeni. Ahol az emberek életében megvan a jó keresztyén életet élő szülők vagy felmenők háttere, ott jöhet bármilyen rombolás, mégis lehet újra építeni az alapra, azaz Jézus Krisztusra, arra a sziklára, melyet Isten rendelt és vetett alapul.

A lelkipásztor rámutatott Nehémiás hitére, aki Istenhez fordult, amikor tudomást szerzett a kifosztott Izráel nyomorúságáról, valamint a templom és a város lerombolt állapotáról. Artaxerses király könyörületességével és támogatásával, mint a király főpohárnoka Izráelbe ment a mellé rendelt kísérettel, hogy segítségére legyen népének. Mindebben az isteni gondviselést, az Isten hatalmas segítségét és népén való könyörületességét látja. Bűnbánatra és Istenhez való fordulásra inti őket.

Nehémiás az Isten ígéreteibe kapaszkodik, mert ahogyan Isten jeruzsálemi templom felszentelése idején figyelmeztetett: ha Izráel fiai eltávolodnak tőle és más Isteneket fognak imádni, Ő is elfordul tőlük, de ha megtérnek, és Hozzá fordulnak, megkegyelmez nekik és újra az Ő népe lesznek. Itt ugyanis valami olyanról van szó, ami a Szentírásban Habakuk kisprófétánál, majd később Pál apostolnál is kifejezésre jut, hogy „az igaz pedig az ő hite által él”.

 Az igehirdetés és az azt követő imádság után a Horkay házaspár az Úrasztala elé járult, akiket a lelkipásztor I. Sámuel 7, 12 igével köszöntött: „Sámuel pedig vett egy követ és felállította Mispa és Sén között és Ében Haázernek nevezte el, mert monda: Mindeddig megtartott minket az Úr!„

Szaszák József lelkipásztor méltatta a szép hosszú időt, az eltelt 60 évet a Horkay házaspár életében, amely mint mondta, csak igen keveseknek adatik meg. Isten eljuttatta őket ezen a közös életútjukon életüknek egy olyan mérföldkövéhez, melyre emlékezni fognak az ifjabb nemzedékek is. De meg kell öregedni, a 80 vagy azon túli éveket kell elérni ahhoz, hogy egy házaspár egészségileg és szellemileg is elfogadható állapotban elérje a gyémánt esküvőjük idejét.

Sok minden van ebben a 60 esztendőben. Már maga az ifjúságuk, a házasságkötésük alkalma, amikor szépek, fiatalok voltak, tele ambícióval, tenni akarással, tervekkel és reményekkel. Természetesen kellett a szeretet, megértés, bizalom, hűség és az a hittel teljes tudatuk, hogy házasságuk, együttes pályafutásuk Istentől volt elrendelve. Mindezekre szükség volt, mint Istentől nyert jó tulajdonságokra, melyek ez idáig egymás mellett megtartották és elkísérték őket.

Boldogok voltak, amikor megszületett házasságuk gyümölcse, az első gyermekük, majd a további évek során a második és harmadik. Ahogyan a gyermekek nőttek, úgy jöttek a szép alkalmak: az iskolákban a ballagások, próbabálok, szalagavatók, majd a konfirmációk, idővel pedig a felnőtt gyermekek házassága és az unokák születése, akik bearanyozták az életüket. Milyen jó elővenni a régi fényképeket vagy videó felvételeket és eltűnődni a régi szép időkön. Persze, voltak szomorú és fájdalmas idők is, amikor a szeretteik közül valakit elveszítettek, de Isten akkor is enyhítette fájdalmukat, gyógyítgatta szívüket.

Mint pedagógusok sokat tettek a magyar kultúráért és identitás ápolásáért. Életük munkáséveinek nagy részét Árpi bácsi tanítóként, kedves neje Márta néni pedig óvónőként a Kanyapta-menti Alsólánc községben töltötték el, ahol az elmúlt év folyamán Díszpolgári címet kaptak.  

Amikor elérkeztek a nyugdíjas évek, végül is itt telepedtek le ismét a Bodrogközben, ahonnan egykor elindultak. Ebben az Alsólánchoz hasonló csöndes kis községben, Kisbáriban és most ebben az ősi Árpád-kori szerény kis templomban megújítani kívánták együttes pályafutásukat, közös életüket, a még Istentől nékik rendelt időre.

„Isten áldása legyen további életükön és szeretteik életén, mert őket már az boldogítja, ha gyermekeiket, unokáikat boldogoknak látják. Annak idején ők intézték és rendezték gyermekeiknek a szép alkalmakat, most pedig gyermekeik készítettek elő szüleik iránt való hálájukból egy szép megemlékezést az eddig eltelt közös 60 esztendőért.  

A lelkipásztor beszédét befejezve megkérte a házaspárt, hogy fogják meg egymás kezét és hitük, meggyőződésük, valamint elhatározásuk szerint válaszoljanak arra, hogy:

1. Bizonyságot tesznek-e arról, hogy aki az Úrban bízik, meg nem szégyenül, hogy a szent házasság Istentől rendelt állapot és intézmény, melynek különös ígéret tétetett és különös áldás adatik és, hogy Isten az életükben is megmutatta örök szeretetét és megszentelő kegyelmét?

2. Kijelentik-e, hogy azt a frigyet, mellyel ezelőtt 60 évvel elkötelezték magukat, most eme Istennek szentelt templomban megerősítik és megújítják és holtukig megtartják?

A házaspár a feltett kérdésekre bizonyságot és ígéretet tett házasságuk holtukig való megújításáról. A lelkipásztor Ravasz László néhai püspök által megfogalmazott gondolatokkal imádkozott a házaspár életében eddig eltelt évekért, az áldásokért és Isten oltalmazó kegyelmét, segítségét kérve további életükre és szeretteik életére is.

Végezetül Szaszák József az ünnepelt házaspárnak átadta a gyülekezet ajándékát egy emléklapot és egy imádságos könyvet, valamint személyes ajándékát egy cserép orchideát. Az alkalom végén a Horkay házaspár hálás köszönetét fejezte ki a kedves megemlékezésért.

Sz.J., Reformata.sk

Fotó: Mura Horkay Márta