A kívülálló, külső szemlélőben a Jézussal történő nagypénteki események szánalmat ébreszthetnek, és akár a gúnyolódásig is fajulhatnak, ahogyan azt tették a kereszt alatt elhaladók is, mondván: „Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!” (Mt 27,40.)

Jézus a nagyhéten több ízben tanújelét adta annak, hogy minden az ő befolyása alatt van, hogy ő önként vállalja azt a feladatot, amit az Atya rá bízott. Többször jelét adja annak, hogy semmi sem történik az ő akaratán kívül. Virágvasárnapon pontosan megmondja a tanítványoknak, hogy találják a szamárcsikót, amin bevonul Jeruzsálembe, nagycsütörtökön ő tudja, hogy már el van készítve a terem, ahol tanítványaival együtt elfogyasztja az utolsó vacsoráját, ahol tudtára adja Júdásnak, hogy tud a tervéről.

Most, nagypénteken is megtehetné, hogy leszáll a keresztről. De ő önként vállalja, bűntelenül is a büntetést a mi bűneinkért. Hiszen azt a keresztet egy rablónak ácsolták, azt a keresztet egy bűnösnek készítették el, az a mi keresztünk.

Jézus a keresztáldozatát egy alkalommal a szolgálat, görögül diakonein kifejezéssel írja le, amikor arra tanítja az övéit, hogy az a legnagyobb köztük, aki szolgál. Ebben a szolgálatban benne van az evangélium hirdetése szóval és tettel, az Istennek és embereknek való rendelkezésre állás és önátadás. Jézus pedig betöltötte ezt a szolgálatot, egészen a legvégső pontig, a kereszten hozott helyettes áldozatáig.

Az ártatlanság Báránya a mi bűneinkért kapja büntetését és sebeit. A tökéletes Szolga számára nincs drága ár az Atya akaratának teljesítéséért. Ennek tudatában még inkább megrendítő olvasni Jézus kereszten elhangzott szavait: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Az Úristen valóban elhagyja, egyedül hagyja tulajdon Fiát azért, hogy ez egyszer meglegyen, a bűn valódi büntetést nyerjen, és minket többé ne kelljen elhagynia.

Mi a próbák, a kísértések, betegség vagy más viszontagságaink alkalmával gyakran érezzük vagy gondoljuk úgy, hogy Isten elhagyott. De ilyenkor mindig jusson eszünkbe, hogy ez nem lehetséges, mert ő Jézust büntette a mi bűneinkért, és az ő vére által új szövetséget kötött velünk, melyben igéretett tett arra, hogy velünk marad minden napon a világ végezetéig.

A nagypénteki evangéliumhoz tartozik az is, hogy bár ez az elhagyattatás valóban megtörténik, de nem tart örökké, hiszen eljön a vasárnapja, a dicsőséges feltámadás napja.

Adja az Úr, hogy megértsük a nagypéntek mélységét, hogy aztán annál felemelőbb legyen a húsvét vasárnap öröme. Ámen.

Fohász: Urunk, tartsd átszegezett kezedben megváltott életünket. Ámen.

Haris Szilárd

Ó, ártatlanság Báránya, :/:

E világnak ki vagy ára,

Megtartója, táplálója,

Áldott légy, egek királya! RÉ 2021 495/1.

Fotó: Fritz Beke Éva