A kórusok közül elsőként a vajkóci (Vajkovce) gyülekezet szolgálatában gyönyörködhettünk. A négy férfi és nyolc nő Ján Janovčík vezetésével öt éneket énekelt főként a húsvéti ünnepkörből. Az első énekük arról szólt, hogy az Isten Báránya a keresztre ment értünk. Majd arról énekeltek, hogy Jézus elhagyta értünk az atyai házat, megalázta magát, megváltott minket a mi bűneinkből, ezért Ő az én Uram, én pedig örökké Vele leszek. Aztán az Úr csodás kegyelmét magasztalták. A sokak által ismert dallamot Barbara Iški gyönyörű szólóéneke vezette be, majd mindig más szólamhoz került a dallam. Egy nagyon bensőséges énekkel folytatták szolgálatukat, amellyel minket is behívtak a mi „belső szobánkba", végül pedig a vidám, dinamikus Ó, ó vyvýšený Pán énekkel fejezték be bizonyságtételüket.

Őket a vendégként meghívott kassai magyar református gyülekezet Laudate Dominum kórusa követte Kovácsné Palcsó Edit vezetésével. Szolgálatukat a Debreceni Református Kollégium Berkesi Sándor által megzenésített jelmondatával kezdték: Orando et laborando – Imádkozván és dolgozván. Majd a 16. században Kálvin János kortársaként élt Claude Goudimel által feldolgozott 42. zsoltárral magasztalták az Urat először magyar, majd szlovák nyelven. Aztán Josef Haydn gyönyörűséges 26. zsoltárával tettek bizonyságot. Ezt követően énekeskönyvünk 393. dicséretének éneklésével bíztatták a „kicsiny sereget", hogy „ne csüggedjen", mert „velünk van az Úr, mi pedig Ővele". Végezetül Michael Praetorius által megzenésített változatával követték nyomon legszentebb imádságunk szavait.

Az ének után Marián Hamari püspökhelyettes áhítata következett, amelyet a 98. zsoltár magyarázata által fogalmazott meg. Kiemelte az éneklés és a hit párhuzamait, mivel mindkettőhöz kell lelkesedés, tehetség és műveltség. Az éneklésben, ha elmúlik a kezdeti lelkesedés, óhatatlanul kiderül, hogy az ember tehetséges-e vagy sem. A hitben is fontos a lelkesedés, mert kell, hogy látszódjon rajtunk a hitünk – mondta a püspökhelyettes, hozzátéve, hogy a tehetség Isten személyes ajándéka az ember számára. Így a hit ajándéka is személyes kötődés Istenhez, a kiválasztottság tudatosítása, hogy mi már új életet élhetünk. De ahogy az éneklés is egy hosszú folyamat által tanulható meg, úgy a hitben is állandóan nevel, munkál minket az Úr. Ha azonban mindent beleadunk ebbe a munkába, helyünk lesz a mennyei kórusban – mondta áhítatában Marián Hamari püspökhelyettes.

Az igemagyarázat után ismét az énekelt igehirdetésre figyeltünk a Hernádcsány (Čaňa), Zsadány (Ždaňa), Eszkáros (Skároš) gyülekezetek egyesített kórusának szolgálata által. A népes kórus ifj. Ján Semjan lelkipásztor vezényletére énekelt három éneket. Elsőként egy cseh nyelvű kórusművet, majd egy Krisztus feltámadását magasztaló himnuszt. Végül az ének szavaival arra biztattak minket, hogy válasszuk az üdvösséget és az örök életet Krisztusban.

Utolsóként a vendéglátó kassai szlovák református gyülekezet Kálvin János kórusa tett bizonyságot a gyülekezet kántorának, Szakál Gábornak a vezetésével. A Mindenhatót elsőként egy ószláv nyelvű Mi Atyánkkal szólították meg. Majd Bűnbánó szívüket tették le Isten előtt Giacomo Carissimi, olasz korabarokk zeneszerző műve által. Végül pedig Händel bátor erejű Győzelmi dalát hallhattuk tőlük.

A kórusok szolgálata után az egyházzenei osztály képviseletében Bodnár Noémi egyházzenei asszisztens köszöntötte a kórusokat és a jelenlevőket. Majd Balla Sarolta, egyházzenei tanácstag segítségével átadta a kottaajándékot és az emléklapokat a kórusok vezetőinek. Végül az egyházmegye esperese Juraj Brecko köszönte meg a kórusok szolgálatát és meghívta a jelenlevőket, hogy az áldás vétele és egy közös záróének eléneklése után folytassuk a kórustalálkozót a gyönyörűen megterített asztalok mellett a gyülekezeti teremben. Hála legyen az Úrnak, aki adja mindenkinek a lelkesedést, a tehetséget és a kitartást! – tájékoztatta a Reformata honlapot Bodnár Noémi egyházzenei asszisztens.