2020. december 12-én, pontosan tizenkét órakor kezdődött a rimaszombati református templomban az Egyetemes Egyház IX. Zsinatának cikluszáró, hálaadó istentisztelete. Az egyház vezetése másként és más időpontban /november elején/ tervezte megtartani a 43 tagból álló testület utolsó ülését, de az akkor érvényben lévő kijárási tilalom miatt nem lehetett megvalósítani. Mivel a korlátozások utáni enyhítés újból megengedte a templomok megnyitását a férőhelyek felének elfoglalásával a meghatározott rend alapján, így kerülhetett sor az utolsó közös alkalomra a járványügyi szigorú szabályok betartásával.A hálaadó istentisztelet Rákos Loránt zsinati tanácsos apostoli köszöntésével vette kezdetét. Majd Géresi Róbert magyar egyházi főjegyző imádságban köszönte meg Istennek a találkozás elkészítését, de azt is, hogy még ha gyarlóként és esendőként, de reménykedve élhetjük az életünket. Hálát adott a közösségekért, a gyülekezetekért, az egyházért, a zsinatnak a munkájáért és mindazok szolgálatáért, akik az elmúlt években Isten dicsőségének építésén munkálkodtak.

Ján Semján szlovák egyházi főjegyző imádságában szintén az év végén lezáruló hat éves választási időszakot köszönte meg, hálát adva Istennek annak minden lelki és anyagi gazdagságáért, ugyanakkor bocsánatot kért azért, ha a szolgálat vagy a munka emberi gyengeség miatt nem volt tökéletes, vagy nem  az elvárásai szerint valósultak meg, de a saját úton való járásért és az oda nem figyelésért is Végül megköszönte a püspök és az egyetemes egyházi főgondnok munkáját, amelyet Isten népéért tettek.A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház élén – két választási ciklusban - mintegy tizenkét évig szolgáló Fazekas László püspök Lukács evangéliuma alapján a hű és okos sáfár példáját állította a cikluszáró istentiszteleten megtartott igehirdetésében a leköszönő zsinat elé. Előtte azonban szólt a mostani adventi várakozás különlegességéről, mert mint fogalmazott, nem lehet tudni előre, hogy mivel számolhatunk, mit várhatunk, s vajon mi lesz karácsonykor. Isten kijelentése alapján azonban egyet biztosra tudunk: Jézus Krisztus vissza fog jönni erre a világra nagy dicsőségben, és minden szem meglátja Őt” – jelentette ki a püspök, azzal, hogy az egyház népének erre kell tekintenie, mert ez határozza meg az egész életünket: annak mindennapjait, a szolgálatunkat, napi tevékenységeinket és a világszemléletünket.A zsinat lelkészi elnöke a példázat alapján arról is beszélt, hogy mit vár el az úr azoktól, akiket hátrahagyott, s hogyan várakozzanak a visszajövetelére. Elvárja, hogy távollétében a szolgái készenlétben legyenek, s ehhez meghatározott utasításokat is ad: legyen derekuk felövezve, lámpásuk meggyújtva, s ne tétlenségben, hanem tevékeny, készenléti állapotban várakozzanak. „Jézus egy tudatos, az Isten kijelentett akarata szerinti tevékenységre szólítja fel a tanítványokat” - hangsúlyozta a püspök.

Fazekas László rámutatott arra, hogy a szolgáknak komoly és felelősséggel járó feladatuk van, mert Isten másokat bízott rájuk. „Ennek fényében elgondolkodhatunk: Akikért Isten felelőssé tett, megkapták-e és megkapják-e tőlünk azt, amire szükségük van? A családban, a gyermekeinkről tudjuk-e, hogy mire van szükségük?” – tette fel a kérdést, majd szomorúan jegyezte meg, hogy sok szülő csak a külső körülmények bebiztosítására törekszik: a terített asztalra, a szűkölködés mentességére, a megszégyenülés elkerülése miatti minden megadására, de gondolnak-e ugyanakkor a lelki életükre is? Majd a sort folytatta újabb kérdések felvetésével: A környezetünk megkapja-e tőlünk azt, amire szüksége van? Adjuk-e a környezetnek azt, amit Isten nálunk rakott le, hogy továbbadjuk? Leolvassák-e rólunk, hogy kinek szolgálunk, ki a gazdánk? A gyülekezetek, a lelkipásztorok, gondnokok, presbiterek, gyülekezeti tagok azt kapták és kapják, amire szükségük volt, s amit a gazda a kezünkbe adott? Lelkipásztorokként mindig a tiszta igét hirdettük? Ki mertük bátran mondani a bűnre, hogy bűn? Gondnokként, presbiterként hiteles és példamutató volt az életem? Egyháztagként hozzájárultam az egyház életéhez, vagy állandóan csak kritizáltam és a hibákat kerestem?”A leköszönő püspök a jelenlévő zsinat – alacsonyabb és magasabb beosztásban lévő - tagjainak is feltette a kérdéseit az elmúlt hat év szolgálatára vonatkoztatva, hogy azok az ige szerintiek voltak-e? Majd felidézte Pál apostolnak az efézusi gyülekezetnek írt sorait: „… éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.” (Ef 5,8b-9)

Igehirdetésében emlékeztett arra, hogy nagyon sok területen kellett helytállni és nehéz helyzetekben dönteni, majd felhívta a figyelmet arra, hogy elsősorban a mi Urunk, de ugyanígy önmagunk és egymás előtt is őszintén számot kell adnunk mindenről, mert mint fogalmazott, az Úr az őszinte és megalázódott szívet szereti.„Most sok csüggesztő esemény zajlik körülöttünk. Sokszor a kétségbeesés határán vagyunk, ha a világban zajló eseményekre gondolunk. De a mi reménységünk az, hogy készülhetünk arra a napra, amikor mindenről minden kiderül. Mert eljön az igazság napja és mindenki elveszi jutalmát. A gonosz is elnyeri büntetését. Amíg tart a kegyelmi idő, addig lehetőségeinket így is, úgy is felhasználhatjuk: az ige értelmében, éber szolgálatban, vagy önző módon, csak önmagunkra gondolva, elszunnyadva ezzel a világgal, úgy gondolkodva, hogy hátha nem jön még vissza a gazda. Aki viszont sáfársággal bízatott meg, attól a visszatérő Úr számon kéri, hogy mit tett. Legyen hát a mi derekunk felövezve, lámpásunk meggyújtva. Legyünk hasonlóak az urát váró szolgához. Mert boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az uruk, amikor megérkezik” – mondta igehirdetése végén a püspök.

A Diakóniai Központ, az Egyházzenei Osztály, a Közoktatási Tanács, a Calvin János Teológiai Akadémia, a Szlovákiai Református Keresztyén Nők Egyesülete, a Fiatal Reformátusok Szövetsége, a Szlovákiai Magyar Református Presbiteri Szövetség, a Missio Reformata, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Kulturális és Közművelődési Központja, a Magyar Református Központ és a Re-Mi-Dia egyházi szervezetek 2019. évről szóló jelentését a zsinati képviselők az istentisztelet előtt szintén pár nappal korábban kapták meg email-ben, hogy azokról – az áttanulmányozásuk után – elektronikus úton szavazzanak. Ennek eredményéről a hálaadó istentiszteleten Rákos Loránt zsinati tanácsos adott tájékoztatást.

Fekete Vince főgondnok köszönetet mondott a választótagoknak, akik 1996-ban, 2006-ban, 2008-ban, 2014-ben szolgálatba küldték és bizalmat szavaztak a számára. „Szolgálatba gyakran indultunk kora hajnalban és érkeztünk késő éjszaka. Mindig volt egy biztos hely, ahová visszaérkezhettünk, ahol vártak bennünket. Amikor a gyerekeink kicsit voltak megérttettük velük, hogy szolgálatba megyünk, amikor pedig felnőttek már megértették, hogy fontos a szolgálatunk. Azt az időt, amit emiatt nem tudtam eltölteni a feleségemmel, már nem lehet bepótolni, de törekedni fogok arra, hogy minél többet legyünk együtt”. Hálából egy virágcsokrot adott át nejének. Ugyanígy köszönte meg a püspök is a komáromi gyülekezetben vele szolgáló lelkészfeleségének is a türelmet, a kitartást és a háttér biztosítását.Az Egyetemes Egyház részéről Géresi Róbert magyar lelkészi főjegyző és Ján Semjan szlovák lelkészi főjegyző is ajándékot adott át Fazekas Zsuzsannának és Fekete Évának, valamint a leköszönő püspöknek Fazekas Lászlónak és a Fekete Vince főgondnoknak. „Példaadóan folyt itt a felvidéki református egyházunkban az általatok vezetett szolgálat. A püspöki jelentés nagyon sok mindent feltárt, és elmond ennek a szolgálatnak a kapcsán. Voltak nehéz pillanatok és küzdelmek, amelyeket imádságos lélekkel kellett végig vinni. Úgy látom ezt az elmúlt időszakot, hogy az egyházunk legfőbb őrállói, a püspök és a főgondnok a nap huszonnégy órájában teljesítettek szolgálatot. Ezért szeretnénk az egyetemes egyház, a zsinat és a munkatársak nevében is megköszönni és Isten áldását kérni az életetekre és az egyházban való további szolgálatra” – mondta a főjegyző, aki a következő év január elsejétől veszi át a püspöki tisztséget a következő hat évre. Reményét fejezte ki, hogy a szolgálatuk ezzel nem ér véget, hanem mindketten hittel és lélekkel fognak a továbbiakban is tevékenykedni nem csupán azokban a gyülekezetekben, ahol szolgálnak, hanem az egyetemes egyház javára az elkövetkezendő időszakban is.Ján Semjan lelkészi főjegyző a két szlovák egyházmegye nevében köszönte meg a szolgálatukat. Rövid beszédében utalt arra, hogy a lelkész munkája elsősorban szolgálat. S mint minden más munkát, ezt is lehet menet közben értékelni, bár mint mondta, sok esetben a lelkész talán csak akkor kap dicséretet vagy elismerést, ha igyekezetét siker koronázza. Ha valami nem az elképzelés szerint valósul meg, akkor ki vannak téve a kritikának. Rövid beszédét azzal zárta, hogy tudatosítani kell, egyszer az Úr Isten nemcsak a lelkészek, hanem mindenkinek a munkáját értékelni fogja.

Az ünnepi istentiszteletre meghívást kapott Erdélyi Géza nyugalmazott püspök is, aki 1996-2008 között állt az Egyetemes Egyház élén. A korára és jelenlegi járványra hivatkozva sajnos nem tudott személyesen részt venni az alkalmon, ezért családja nevében levélben köszönte meg a meghívást. „Kívánjuk, hogy a kiemelt felelősséggel együtt járó szolgálatot befejező testvéreink továbbra is erős hittel, szeretettel és kitartással munkálkodjanak egyházi és nemzeti közösségünkben, általa is támogatva a haza és a haladás ügyét”.

A cikluszáró ünnepi istentisztelet Fazekas László püspök áldásával ért véget.Szöveg: Iski Ibolya

Fotó: Szarvas László