1955. január 15-én született Rozsnyón, értelmiségi családban. Édesapja néhai id. Batta István bányamérnök, édesanyja Izsóf Ágnes.

Édesapja munkájából kifolyólag a család többször váltott lakhelyet – éltek a rozsnyói bányatelepen, Dobsinán és Alsósajón. Mivel a család lakóhelyein nem volt magyar iskola, tanulmányait az első időkben kénytelen volt szlovák nyelven végezni, s majd csak Rozsnyóra kerülve, az alapiskola kilencedik osztályától járhatott magyar tannyelvű alapiskolába és gimnáziumba.

Jellemének alakulását a családjában uralkodó szellemiség több szempontból is jelentősen befolyásolta. Itt kapta következetes keresztyén hitének, sziklaszilárd magyarságának, megkérdőjelezhetetlen erkölcsi tartásának, szülőföldje, gömör iránti elkötelezettségének alapjait. A műveltséget nagyra értékelő légkör hatására olthatatlan tudásszomj és tanulási vágy ébredt benne, amely egész életében végigkísérte.

Középiskolai tanulmányait elvégezve több egyetemre is felvételt nyert, ám – mivel édesapja sem a felkínált lehetőségek, sem a fenyegetések hatására nem tagadta meg elveit – a rossz kádervélemények hatására csak kisebb kitérővel lehetett a brünni egyetem agrármérnöki karának hallgatója, amelyen 1981-ben kertészmérnökként végzett.

Ezt követően a bátkai szövetkezetben dolgozott. 1985-ben súlyos balesetet szenvedett, és néhány évre rokkantnyugdíjas lett.

Isten kegyelméből sérüléseiből felépülve aktívan részt vett a rendszerváltás gömöri magyar mozgalmainak munkájában, előbb a Független Magyar Kezdeményezés, majd az Együttélés politikai mozgalom tagjaként.

Elkötelezettsége, tehetsége és műveltsége által hamar megbecsülést és elismerést szerzett, aminek köszönhetően 1990 és 1992 között a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság parlamenti képviselője lett.

A Szlovák Köztársaság megalakulását követően az Együttélés politikai mozgalom vezetőségi tagja volt.

1995-től a Johannita Rend Magyar tagozatának tiszteleti, majd 2011-től jogi lovagja lett.

1998-ban elvégezte az Eötvös Loránd Egyetem politológia szakát.

1998-tól 2000-ig a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa alelnökének tanácsosaként ténykedett. Ezen időszak után döntött úgy, hogy befejezi politikai pályafutását.

2001-ben iratkozott be a Calvin János Teológiai Akadémiára. 2006-ban magiszteri oklevelet szerzett, Komáromban, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karon.

2007-ben Rimaszombatban szentelték lelkipásztorrá. Ezzel gyermekkori álma vált valóra, és saját bevallása szerint úgy érezte, immár az Isten által számára kijelölt utat járja.

Szolgálatát a Somorjai Református Egyházközség segédlelkészeként kezdte.

2009-ben a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Zsinatától intézeti lelkészi megbízást kapott. 2011-től az egyház külügyekért felelős zsinati tanácsosa és szóvívője lett, valamint képviselője az Európai Protestáns Egyházak Közösségében. Az egyház elveit szem előtt tartva vett részt a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának munkájában is. Zsinati tanácsosként az egyházi élet sok területén tevékenykedett, odaadó, hűséges szolgálatát a teljes közösség nagyra értékelte.

Életének utolsó éveiben egyházi szolgálata részeként teológiai munkát végzett. A Selye János Egyetemen a disszertációs munkáján dolgozott, amelyet a közelmúltban be is fejezett. A munka témájának feldolgozását, melynek címe “A spiritualitás újra-felfedezése a kálvinizmusban és Kálvin”, kiemelkedően fontosnak tartotta.

Batta István személyében egy nagy műveltségű, hét nyelvet beszélő, Istenhez és a református egyház hitvallásaihoz haláláig hűséges magyar embert veszítettünk el. Példamutató és meg nem alkuvó személyiségnek ismertük. Életének vezérelve volt a Batta család jelmondata: Becsület és állhatatosság – hit és bizalom.

Férjként, édesapaként gyengédségével, derűs jellemével, nyugalmával és végtelen életszeretetével családjának biztonságot, szeretetteljes és bensőséges közeget teremtett.

Teljes életet élt, ami fölött joggal áll személyes hitvallása: SOLI DEO GLORIA.