A hálaadó istentiszteleten Bernáthné Holop Krisztina lelkipásztor köszöntötte a megjelenteket. Többek között Fazekas László püspököt, Szénási Szilárd esperest, Gál László egyházmegyei gondnokot, a komáromi egyházmegye lelkipásztorait, a gyülekezetekből érkezőket, valamint a helyieket: Dóczé Bálint baptista lelkipásztort, Jobbágy József polgármestert, a gyülekezet tagjait a Szentpéterről elszármazottakat, kitérve a hatvan éve és korábban konfirmáltakra is. Rövid bevezetőjében elmondta: hálásak azért, hogy kétszeresen is együtt örvendezhetnek. Egyrészt a templom felújításáért, másrészt pedig a hatvan éve és korábban konfirmáltak találkozójáért. Bevezető szavait három gondolatsor - emlékezés, hálaadás és az előre tekintés - köré csoportosította. „Emlékezünk arra, hogy az 1784-ben épült templom falai még ma is állnak. Hálát adunk azért, hogy ez az ősi hajlék mindmáig élő gyülekezetnek ad lelki otthont. Előre tekintünk abban a reménységben, hogy az Úr szeretete mindörökké az Istenfélőkkel van és igazsága még az unokákkal is” – mondta a lelkipásztor, majd Isten áldását kérte az ünnepi alkalomhoz.

A szószéki igehirdetési szolgálatot Fazekas László püspök végezte Ezékiel próféta könyve 47. részének 1-12 verse alapján. Az ige kapcsán többek között a következőket mondta: „A száműzetésben lévő nép hangja egyre romlott. Isten Ezékiel próféta által azonban kijelenti, hogyan lesz tovább, milyen események várják őket, ha hazatérnek. Ismét örvendezhetnek, mert minden visszatér a régi kerékvágásba. Isten egy új templomról is beszél nekik, mert a régit lerombolták”.  Majd rátért arra, hogy Izraelben, de nemcsak ott, milyen fontos szerepe van a víznek. „A víz az élet fenntartásához nélkülözhetetlen. Összefüggés van a víz és az Isten igéje között, amely szintén az életnek a forrása. Ahol víz van, ott élet van. S ahol Isten van, - lelki értelemben – ott élet van. A Biblia a vízzel szemlélteti azt az ajándékot, amit Isten tud adni az embernek. Viszont az Istentől való elszakadás azt jelenti, hogy az ember elszakad az élet igazi forrásától”. Majd azzal folytatta, hogy a szentpéterieknek is van egy ősöktől örökölt templomuk, amiben mutatkozik az elődöknek a bölcs előrelátása: „azt hagyták rátok, ami számukra is a legfontosabb volt, és úgy gondolták, hogy számotokra is a legfontosabb kell, hogy legyen. Csodálatos örökséget kaptatok. Csodálatos öröksége van annak, akinek a szívében ott van a templom szeretete. Azért, mert ezzel nem csak egy emberkéz által megépített alkotást szeret, hanem azt szereti, aki meg akarja eleveníteni ezeket a halott köveket és halott padokat.” Majd kitért arra, hogy a múltban nagy gonddal építették a templomokat és díszítették, gondoskodtak a rendben tartásáról. Ennek az volt az oka, hogy szerették azt, aki az élet forrásvizével itatta az embereket, aki értelmet adott az életüknek. Különben az értelmetlen és semmitmondó lett volna és minden küszködésük, munkájuk és igyekezetük semmibe vesző munka és igyekezet lett volna. Végezetül felhívta a figyelmet az ige olvasására, mert abban van az élet. Utalt arra is, hogy gyakorolni kell az egymással való közösséget, mert ha ezt nem tesszük, miből lesz az élet? – tette fel a kérdést, majd bátorításul azt mondta: „Gyertek minden egyes alkalommal azzal a belső indulattal és vággyal, Uram, hadd áradjon belém gazdagon az élet vize”.

A templomon végzett felújítási munkálatokról Kocsis László gondnok számolt be. Elmondta, hogy a templom tetőzetét még 2013-ban kijavították és lecserélték a régi cserepeket. Mivel anyagilag ez a kis gyülekezetet jelentősen megterhelte volna, pályázatot nyújtottak be az egyház Közalapjának építkezési keretéhez, amelyre 8 ezer eurós támogatást kaptak. A munkálatok még az év augusztusának derekán elkezdődtek és egy hónap elteltével be is fejeződtek. A keretösszeget védőfóliára, új lecezésre, cserépre és csatornára költötték. A templom tornyára villámhárítót is szereltek, de azt más forrásból oldották meg. A kiadások fedezéséhez hozzájárultak a hívek adományain kívül a helyi vállalkozók is, de az önkormányzat is támogatta a munkálatokat. A felújítások 2014-ben folytatódtak: újakra cserélték a régi faablakokat 5180 euró értékben. Kicserélték a templom főbejáratának járólapját, majd a bejárat előtti részt és a parkolót is térkövezték. Parkolót alakítottak ki az egykori református iskola előtt hét autó számára, amelynek teljes költségét a helyi önkormányzat vállalta magára. Ugyanebben az évben sort kerítettek a parókia bejáratának a térkövezésére is. „Nem volt könnyű ezen céljaink megvalósítása. Sok munkába, helytállásba és imádságba került. De kijelenthetjük: megérte. Most örül a szívünk és hálára nyílik az ajkunk Isten áldó segítségéért és gondviselő szeretetéért” – ezekkel a gondolatokkal zárta a munkálatok összegzését Kocsis László gondnok.

Szénási Szilárd esperes két igét hozott az ünneplő gyülekezet számára: „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek”/ Mt 7,7-14/ Ezzel kapcsolatban kifejtette: „Az az emberek sokszor sokféleképpen kérnek, de sokszor, sajnos, elfelejtenek hálát adni. Ézsaiás könyvében viszont az olvasható: „Adjatok hálát az Úrnak, magasztaljátok az Ő nevét”. Ebben a szentpéteri gyülekezet kiemelkedő példa a számunkra. Hiszen hallottuk, hogy milyen áldozatot vállaltak fel. De nem elégedtek meg azzal, hogy kértek és kaptak, elvégezték a munkát, hanem összehívtak bennünket, hogy hálát adjanak, megköszönjék Istennek a segítséget, amit tőle kaptak” – mondta az esperes.

Az istentisztelet másik részében a hatvan évvel ezelőtt, illetve korábban konfirmáltakat hívták ki az úrasztala elé, ahol áldással köszöntötték őket, majd emléklapot és virágot kaptak.  

A hálaadó ünnepség a Himnusszal, majd a Vezess Jézusunk kezdetű dicsérettel zárult, amelyet szeretetvendégség követett.

II