A tábor programja kilenc órakor kezdődik Nagysallón, de a résztvevők már nyolc óra után folyamatosan érkeznek – a nagyobbak egyedül, a kisebbek felnőtt kísérettel. Kotora Andrea egykori nagysallói, jelenleg farnadi tanítónő – aki egyben a helyi egyházközség presbitere is – hamarosan elindítja a zenét a telefonján. Kezdődik a reggeli torna, amely nemcsak felfrissíti a gyerekeket, de rá is hangolja őket a tábori hangulatra.

A mozgás után a gyerekek mind közelebb húzódnak a tanító nénihez, és kíváncsian hallgatják a legújabb, állati bölcsességekről szóló mesét.

„Azt, hogy mi segitünk a táborban, mi azt szolgálatnak tekintjük. Már az első tábor megszervezésénél eldöntöttük, hogy annak időpontja mindig a szünidő második hetén legyen, amikor már nekünk, pedagógusoknak nincsenek iskolai kötelezetségeink. Többen is segitünk. A tábor előkészületei elég korán elkezdődnek: Az előkészületek már korán elkezdődnek: összeállítjuk a jelentkezési lapokat, regisztráljuk a résztvevőket, biztosítjuk az étkeztetést, kidolgozzuk a programokat, és előteremtjük a szükséges költségvetést.

A tábor díja heti harminc euró, ami fedezi az ebédet. Ahhoz viszont, hogy igazán tartalmas élményeket nyújthassunk a gyerekeknek, pályázati forrásokat vonunk be, támogatásért fordulunk az önkormányzathoz, és a gyülekezeti tagok segítségére is mindig számíthatunk. Eddig minden évben sikerült előteremtenünk a szükséges anyagi hátteret” – nyújt betekintést a kulisszatitkokba Kotora Andrea, aki a korábbi táboroknak is lelkes szervezője és motorja volt. 

A program kézműves-foglalkozással folytatódik. A gyerekek feladata, hogy a régi, falra akasztható, rózsamintás tányérok mintájára virágos motívumokat varázsoljanak egy-egy papírtányérra – vagy bármi mást, amihez kedvük van. Miután elkészültek az alkotások, a vállalkozó kedvűek gyöngyöt is fűzhettek.

Kotora Andreától megtudjuk, hogy a kézműves-tevékenységek is szorosan kötődnek a tábor központi témájához. Hétfőn mindenki kapott egy papírtáskát, amelyet a gyerekek kiszíneztek és névvel láttak el. Ebben gyűjtik a hét folyamán készült munkáikat, amelyeket majd csak a táborzáró istentiszteleten kapnak vissza, egy kis meglepetésajándék kíséretében.

Közben megérkezik a tízórai. Kúcs Ivett elárulja, hogy ezen a héten ő vezeti a konyhát, a többiek pedig kettesével váltják egymást. Mindannyian a gyülekezet tagjai. Ők szolgálják fel a gyerekeknek a helyi hívek által felajánlott krémekkel megkent kenyereket, és szeletelik fel a szintén adományként érkezett uborkát, valamint paprikát. Délutánonként az uzsonnáról is ők gondoskodnak – pénteken például palacsintát sütöttek. Bár az ebéd készen érkezik, a szétporciózása szintén az ő feladatuk.

„Nagyon szeretem a gyerekeket, ezért vállaltam a konyhai szolgálatot. Örülök, hogy ilyen jól érzik magukat itt. Amikor kihozzuk az ételt vagy a gyümölcsöt, szinte kapkodnak utána” – meséli Ivett.

Nagysallóban régi hagyománya van a táboroztatásnak. Hosszú évtizedeken keresztül szervezte a Barsi Református Egyházmegye az egyhetes, ottalvós gyermektáborait az átépített, volt egyházi alapiskola épületében. Amikor Tok Tünde megválasztott lelkipásztorként 2018-ban Nagysallóra került a férjével, a gyülekezettel közösen újragondolták a gyerekekkel való nyári foglalkozásokat.

Úgy látták jónak, ha napközis táborokba is hívogatják a gyermekeket. Ennek egyik oka az volt, hogy egy idő után a tábori központban szervezett alkalmak kezdtek veszíteni a népszerűségükből: egyre kevesebben jelentkeztek a meghirdetett turnusokra, a szálláshely körülményei miatt kezdett egy kicsit kifáradni. A lelkipásztor viszont szerette volna a nagysallói református gyermekeket a parókia és a templom udvarán szervezett nyári napközi táborok által fokozatosan beépíteni a gyülekezeti életbe. Ezáltal nemcsak egy új környezetet mutatva meg nekik, hanem kedves Istenélménnyel is megajándékozva őket – elsősorban azért, hogy a későbbiek során is visszataláljanak, és örömmel jöjjenek a templomba.

„A napközis gyermektáborokat nyolcadik éve tartjuk meg. Isten kegyelméből egy kis csodát tudunk nyáron létrehozni a parókia udvarán és a templomkertben, sok-sok gyülekezeti és máshonnan érkező segítővel. Az volt a fő célunk, hogy egy kicsit beleégjen a lelkükbe Isten csodája, hozzászoktassuk a gyermekeket a gyülekezeti élethez, és egy kicsit beleneveljük őket abba. Meg akarjuk mutatni nekik, hogy a hétköznapokban ugyanúgy ott lehetnek Isten szeretetében és kegyelmében. A táborozás ideje alatt szerzett sok-sok élményt és Isten-élményt magukkal vihetik a hétköznapokba, a kirándulásokra és az iskolai évre.”

A lelkipásztor elmondja, hogy idén nem a KOEN-programot vették a tábor alapjául, hanem az egyik nagyon kedves kolléganője ötlete alapján az öt nap folyamán a zene, a hangok, a hangzás és a tánc került előtérbe. Az ezekhez kapcsolódó bibliai történeteken keresztül mutatták meg a zene és a tánc szerepét, valamint kölcsönhatását az emberek életében. Így választották a tábor címéül a 150. zsoltár idézetét: „Minden lélek dicsérje az Urat!”

A program a templomban folytatódik, ahol a gyerekek átismétlik az előző napokban tanultakat. A tábor fő koncepciójából kiindulva Dávid történeteivel kezdtek, hiszen ő volt az, aki a liturgikus szertartásokon később felhasznált zsoltárokat írta és énekelte. Az első napon a gyermekek megtanulhatták, hogy a dallamok és a zene világa elűzi a minket körülvevő gonosz lelkeket. Erre az a történet szolgált alapul, amikor Dávidot a gonosz lélektől gyötört Saulhoz hívták, hogy énekeivel és Istent dicsőítő dallamaival hozzon megkönnyebbülést a király életébe. „Ez sikerült is, hiszen a gonosz lélek eltávozott” – összegezte az első nap üzenetét a lelkész.

Erre épült a tábor következő napjának a története is. Saullal ellentétben Dávid mindvégig megmaradt Isten kegyelmében. Egész élete során értette és érezte, hogyan viszi őt közelebb a zene és a dallamok világa az élő Istenhez, és mit jelent számára az énekelve elmondott imádság. Mindezek mellett a mindennapi életünknek a tánc is szerves része. Dávid példáján keresztül a szervezők megmutatták a gyerekeknek, hogy a tánc szabad, és a keresztény embernek nem kell félnie tőle. Ez a gondolat abból a történetből merít, amikor a szövetség ládáját beviszik Jeruzsálembe: a nép körtánccal ünnepli a nagy eseményt, és Dávid maga is ott táncol a tömegben.

„Mivel azonban az éremnek két oldala van, a gyermekeknek azt is megmutatták, hogy nem maguk a hangszerek a rosszak, hanem az, amire és ahogyan használjuk őket” – mondta Tok Tünde hozzátéve, hogy így a zene akár el is távolíthat bennünket Istentől. Zenészek komponáltak már sátánista zenét is, és köztudott, hogy a féktelen mulatozásoknak, bódult állapotban történő táncoknak is megvan a maguk veszélye. Erre kapcsolódva a lelkipásztor beszélt a gyerekeknek Keresztelő János haláláról is, hiszen az ő tragédiáját egy méltatlan tánc és viselkedés okozta.

„Mindig megpróbáljuk a gyermekek figyelmét arra irányítani, hogy mi magunk választjuk meg az élet vagy a halál útját. Isten mindig az életet kínálja nekünk, a csodák és az áldások is mindig az életben történnek meg. A dallamok viszont a gyász, a csalódások és a fájdalmak idején is elkísérnek bennünket. Jairus lányának feltámasztása az egyik legjobb példa erre: a történetben van egy apró utalás arra, hogy amikor Jézus megérkezik a gyászoló házhoz, elhallgatnak a sípok és a zene. Szerettük volna megmutatni a gyerekeknek, hogy az istentisztelethez hozzátartozik a gyászzene is. Ez abban segít, hogy Isten vigasztalását másként éljük meg, és a dallamok átsegítsenek bennünket a legnehezebb fájdalmakon is” – magyarázta a lelkész.

Az utolsó napon a megbocsátásnak és a visszafogadásnak is az örömteli vonulata került előtérbe. Amikor az édesapa visszafogadja a tékozló fiút a családi házba, lakomával és zenével ünneplik meg a hazatérését.

„Így érkezünk meg a hatodik témakörhöz, a táborzáró istentisztelet üzenetéhez: a zenéhez és Isten dicsőítéséhez a mennyek országában. Ahogyan a tékozló fiút hazavárja az édesapa, úgy fogad majd be bennünket is az örökkévaló Atya. Az angyalok vigadozva várnak ránk, és a Szentírás szerint ének, dallam és zene köszönt majd minket a mennyországban” - foglalja össze a héten tanultakat Tok Tünde.

A zenével kapcsolatos történetek mellett a gyerekek a hét folyamán különféle hangszerekkel közelebbről is megismerkedhettek. Tok Tünde örömmel meséli, milyen jó érzés volt számára, amikor az idei gyermektábor témája szóba került a gyülekezetben, a faluból sokan felajánlották kölcsönbe a saját hangszereiket. Így került bemutató jelleggel a templomba a hegedű, a brácsa, a harmonika, a szaxofon és az oboa, valamint számos dob és xilofon. De ott volt a gitár is, amellyel a tábori éneklést kísérték.

„Mivel magam is citerázom, többféle citerát is ki tudtunk állítani. Emellett ellátogatott hozzánk egy hangterápiával foglalkozó szakember is, aki megmutatta a gyerekeknek, mennyi mindenből – akár egyszerű, természetes anyagokból is – lehet dallamokat előcsalogatni” – tette hozzá Tünde.

A templomban a gyerekek nemcsak bibliai történeteket hallgathattak meg, hanem sokat énekeltek is: felelevenítették a korábban tanult énekeket, és újakat is elsajátítottak.

A lelkipásztor elmesélte, hogy az egyik nap egy matematika szakos, a fizika iránt is rajongó tanárnő érkezett hozzájuk. Ő a fizika törvényein keresztül mutatta be a hangok terjedését és a dallamok működését. A szervezők így próbáltak meg a bibliai történetek közé más érdekességeket is becsempészni. A hang és a rezgés valóságát olyan játékos módon szemléltette az előadó, hogy a bemutató még az óvodásokat is teljesen lekötötte. A gyerekek maguk is megtapasztalhatták, hogyan lehet hangszerré alakítani a befőttesüvegeket, pusztán bizonyos mennyiségű víz betöltésével. A teremtett világ – és benne a fizika – ezen egyszerű, mégis csodálatos működése teljesen lenyűgözte a táborozókat.

A tábori program keretében a gyerekek idén kirándulni is eljutottak: meglátogatták a kétyi lovasudvart, valamint a szomszédságában található állatkertet.

A nagysallói gyermektáborba ebben az évben is szép számmal érkeztek résztvevők. A programok általában 20-25 gyermekkel zajlanak. A szervezők nemcsak a református fiatalokat fogadják, a tábor kapuja felekezeti hovatartozástól függetlenül minden gyermek előtt nyitva áll. Idén is csatlakoztak hozzájuk a Nagysallón, a nagymamájuknál nyaraló unokák, de sokan más falvakból is rendszeresen visszajárnak közéjük.

„Természetesen a tábornak az is célja, hogy segítsük a munkába járó szülőket, hiszen így a gyermekeiket biztonságos helyen tudhatják, miközben lelki töltetet is kapnak. Számunkra is nagyon kedves az a gondolat, hogy más falvakból és más felekezetekből is rendszeresen visszajárnak hozzánk a gyerekek” – tette hozzá a lelkipásztor.

Elmeséli, hogy amikor megérkeztek Nagysallóra a férjével, óriási segítséget jelentett számára, hogy a gyülekezet tagjai révén egy olyan  csapatot kaphatott, melynek már komoly tapasztalata van a táboroztatásban. „Feltalálják magukat a konyhában, ismerik a gyermekek ízlését és kívánságait. Valóban hatalmas támasz, hogy számíthatunk a segítőkre: a konyhában szorgoskodó idősebb asszonyokhoz mostanra a fiatalabbak is csatlakoztak, emellett pedagógusok is a rendelkezésünkre állnak. Külön öröm, hogy a táborunkban van egy olyan tanító néni is, aki egykor táborozóként kezdte nálunk, később segítő lett, most pedig már táborvezetőként támogatja a kezdeményezést. Ez a Mindenható Isten újabb csodája. Én ezt úgy élem meg, hogy Isten a maga szeretetét és tervét hosszú időn keresztül érleli – számomra pedig igazi ajándék, hogy láthatom ennek a gyümölcsét” – fogalmazott a lelkipásztor.

Ő pedig nem más, mint Hőnyi Rebeka, aki már évek óta a nyara elmaradhatatlan részeként tekint a gyülekezeti napközis táborra, hiszen – mint mondja – a tiszteletes asszonnyal közösen készítik elő a foglalkozásokat a gyerekeknek.

„Kézműves- és sportfoglalkozásokat találok ki, vagy éppen szerepjátékot vállalok egy-egy történet bemutatásánál. Kiskorom óta közel áll hozzám a gyülekezet; gyerekként minden táborban részt vettem, később pedig segítővé váltam. Amikor véget ér a tábor, hálával a szívünkben már azonnal a következő évin gondolkodunk: milyen programokat szervezzünk, mi legyen a központi téma. Azért szeretek itt lenni, mert igyekszünk a gyerekek számára a lehető legegyszerűbben és legérthetőbben átadni, mit is jelent a hit: bízni Abban, aki felettünk áll, és nap mint nap megtapasztalni az Úristen csodáit”- összegzi a gyerekekkel való foglalkozás örömét.

Látogatásunk délutánján három csoport indult kincskeresésre a hatalmas udvaron, majd a keresgélés az egykori iskola épületében, végül pedig a templomban folytatódott. A trükkös, néha éles elmét is igénylő feladatokat a középiskolás fiatalok állították össze, és a kincsek elrejtéséről is ők gondoskodtak.

A nagysallói gyermektábor idén is felejthetetlen élményekkel, lelki útravalóval és a közösség erejével gazdagította a résztvevőket.

Kép és szöveg: Iski Ibolya