Az igehirdetés szolgálatát Tóth Szilvia, a bári-csarnahói egyházközség lelkipásztora végezte. A zsoltáros imádsága állt az alkalom középpontjában: „Kezeink munkáját tedd maradandóvá!”

Ez a mondat különös erővel szólal meg egy olyan közösségben, ahol sok kéz dolgozik. Vannak kezek, amelyek templomot újítanak, iratokat rendeznek, gyűléseket vezetnek, alkalmakat szerveznek. És vannak kezek, amelyek talán nem kerülnek fényképre: imára kulcsolódnak, vagy beteg embert érintenek meg.

Az igehirdetés arra emlékeztetett, hogy nem minden maradandó, ami sokáig látható, és nem minden múlandó, ami csendben történik. Isten előtt más a mérték! 

Tóth Szilvia

Az istentisztelet után megkezdődött a közgyűlés hivatalos része. A megnyitást követően megtörtént a jelenlévők számbavétele, majd Blanár Erik főjegyző ismertette az előző, őszi közgyűlés jegyzőkönyvét és a tanácsülések határozatait.

Kendi Csaba esperes beszámolójában visszatekintett az elmúlt időszak egyházmegyei életére. Had következzen ebből néhány lényegesebb részlet:

Húsvét után vagyunk. Abban az időszakban, amikor az evangéliumok szerint a feltámadt Jézus újra és újra megjelenik tanítványainak. Néha úgy, hogy elsőre fel sem ismerik. Mária kertésznek gondolja, az emmausi tanítványok idegennek nézik, a halászó tanítványok pedig csak később döbbennek rá: aki a parton áll, az maga az Úr.

Kendi Csaba esperes 

Ezzel a képpel indult Kendi Csaba esperes értékelő jelentése. Talán ennél pontosabb kép nem is kell az egyházmegye életéhez, mert a nagy kérdés nem pusztán az, hogy mennyi programunk volt, hány gyűlést tartottunk, hány adatot tudunk felsorolni. A mélyebb kérdés ez: felismertük-e Jézust mindabban, ami történt?

Elmondta, hogy a 2025-ös évre visszatekintve volt mire hálával nézni. Az egyházmegye élete rendezett, alkalmai megtartattak, közösségei működtek. Februárban házastársi délután volt Örösben, márciusban bibliaismereti vetélkedő Királyhelmecen, júniusban presbiteri találkozó Kiskövesden, szeptemberben családi délután Borsiban. Decemberben immár tizenkilencedik alkalommal került sor a szavalóversenyre Kisgéresben, majd adventben a nyugalmazott lelkészek és lelkészözvegyek köszöntésére Királyhelmecen.

Az esperesi jelentés józanul beszélt a számokról is. A legutóbbi népszámláláskor

az egyházmegye területén 9851-en vallották magukat reformátusnak. A 19 lelkészi hivatal és a hozzájuk tartozó 38 gyülekezet összesen 7668 személlyel tart kapcsolatot, a választói névjegyzékekben pedig 4656 választójogú református egyháztag szerepel.

Ezek a számok egyszerre adnak okot hálára és felelősségre, hiszen minden szám mögött egy ember van, s mnden név mögött egy történet. Minden gyülekezet mögött pedig egy újabb küldetés.

A 2026-os év ebben különösen is fontos, hiszen ez a tisztújítás éve egyházunkban. Presbitériumokat, egyházmegyei és egyetemes tisztviselőket választanak a közösségek. Olyan időszak, amikor bölcsességre, tisztánlátásra és imádságos döntésekre van szükség.

Az esperes hálával szólt a lelkészközösségről is. A Zempléni Református Egyházmegyében jelenleg 21 lelkipásztor szolgál, az elmúlt év pedig személyi változások nélkül, nyugodt mederben telt. A gazdasági élet kapcsán is elhangzott: a gyülekezetek rendben teljesítették befizetéseiket még a megnövekedett terhek mellett is. Ez nem egy hangzatos hír, de a gördülékeny működéshez elengedhetetlen.

 Jelentésének legerősebb üzenete mégsem a számokban fogalmazódott meg, hanem a látásmódban. Abban a figyelmeztetésben, hogy sokszor mi is csak az emberit látjuk az egyházi életben: a nehézséget, a fáradtságot, a hibákat, a vitákat, a fogyást, az üresedéseket.

Ilyenkor szoktunk elkeseredni, akár a szolgálatban is elkedvetlenedni, végletes szavakat mondani, kiábrándulni és előre eldönteni, hogy nincs és nem is jöhet semmi jó és semmi más…

Kendi Csaba esperes azt kívánta mindnyájunknak, hogy erősödjön a hitünk, s egyre inkább felismerjük Őt! Ismerjünk rá a mi feltámadt Urunkra, Akinek gondja van egyházmegyénk közösségeire is! Ismerjük fel Őt úgy, mint az emmausiak, halljuk meg, hogy Ő a nevünkön szólít, az életünkhöz szól, mint a magdalai Mária, sőt, engedjünk az Ő tanácsának, mint ahogyan tették azt a tanítványok, amikor kivetették a hálót a hajó jobb oldalán. Azért, hogy konkrét, „éles” helyzetekben is a szívünkbe vésődjön, hogy bármi is történjen, nekünk élő Istenünk van és mi az Ő kezében vagyunk, és ott vagyunk a legjobb helyen!

Végül az esperes köszönetet mondott mindazoknak, akik az elmúlt évben is hűséggel végezték szolgálatukat. Azoknak, akik nem csupán az emberi erőfeszítést, a szervezést, a feladatokat és a nehézségeket látták, hanem a szolgálat mögött felismerték és mások számára is láthatóvá tették az élő Jézus Krisztust.

Hálával szólt a lelkipásztorokról, gondnokokról, presbiterekről, gyülekezeti tagokról és mindazokról, akik szívükön viselik a gyülekezetek és az egyház életét.

Hozák Magyar Ildikó

A közgyűlésen több szolgálati terület beszámolója is elhangzott. Hozák Magyar Ildikó a pénzügyekről adott tájékoztatást, Blanár Gabriella a missziói alkalmakról beszélt, Tarrné Bial Ivett a diakóniai szolgálatokról számolt be. Böszörményi Tamás az egyházmegye sajtótevékenységét ismertette, Molnár Éva a hitoktatás és vallásos nevelés tapasztalatait foglalta össze, Molnár István az építkezésekről és felújításokról adott képet. Az ifjúsági munkáról Szepessy Mátyás szólt, külön is hangsúlyozva a fiatalok megszólításának fontosságát.

A hivatalos tanácskozás Kozár Péter imádságával zárult. Ezután a kiskövesdi gyülekezet szeretetvendégségre hívta a jelenlévőket. A terített asztalok mellett már könnyedebb hangulatban folytatódott a beszélgetés.

A beszámoló végén nem is kívánhatunk többet annál, mint amit az ige szava már elénk adott:

„Kezeink munkáját tedd maradandóvá!”

Kép és szöveg: Böszörményi Tamás nagykövesdi lelkipásztor