Egyházi évünk egyes állomásai – advent első vasárnapjától kezdve a Szentháromság vasárnapjáig – lépésről-lépésre lélekben végigvezetnek az értünk porig lehajló, értünk kereszten szenvedő, halálból feltámadó, majd megdicső­ülő és a Szentlélek által kiáradó mennyei szeretet megtestesült való­ságán.

A sátánról tudjuk, hogy mindent, ami az Úrtól jön, azt elrontja, deformálja, vagy egy utánzatot készít, ami teljesen eltér az eredetitől, és így nem töltheti be küldetését. Ezt teszi ünnepeinkkel is. Nem az ünne­peket vonja meg tőlünk, hanem más tartalommal tölti meg, és igazából csak két nagy ünnepre szegezi figyelmünket, az üzleti kirakatokat is se­gítségül hívva: januártól húsvétig a „tojásrakó” nyuszira, szeptembertől pedig a karácsonyi Télapóra vagy Szent Miklósra.

Az Isten Fiát elutasító világ pedig abban reménykedik, hogy az áhított szeretet és békesség majd ott lesz meglepetésként a tojásban, vagy reggelre a cipőben, vagy a fa alatt valamelyik dobozban. És minden egyes alkalommal csalódik, mert mindebben nem található sem a szeretet, sem a békesség, sem az, akiről az ünnepek valójában szólnak.

Az emberek többségének szívében még mindig ott van a vágy, hogy le­gyen az emberek között és a szívekben szeretet, békesség, öröm, jóság, hűség, türelem…, csakhogy megtalálásuknak útja a betlehemi jászolban fekvő, megígért gyermeknél, Jézus Krisztusnál kezdődik.

Sajnos nagyon sok templomba járó ember sem veszi a fáradságot, hogy a polcon poro­sodó Útmutatót levegye, s keresse annak forrását, ahonnan az áhított „szeretet, öröm, békesség…” árad. Az ugyanis a Szentlélek gyümölcse (lásd. Gal 5,22). Más szóval: Krisztus élete bennünk.

Karácsonykor, a „nagy örömet” hirdető angyali sereg azt üzeni minden ember számára, hogy az ézsaiási ígéretek beteljesedtek, a Békesség Fejedelme, a világ Üdvözítő­je, Jézus Krisztus, a Teremtő Isten egyszülött Fia már itt járt a Földön. Ő ugyan elment vissza az Atyához, de elküldte Lelkét, akit ha befogad az ember a szívébe, nemcsak a karácsonya lesz békés, szeretetteljes, hanem az egész élete.

Mindez ingyen van. Isten szívünket, életünket kéri csupán, de azért, hogy ő tölthesse be azt végtelen szeretetével, és mindennek tetejébe örök élettel. Engedjük be szívünkbe Jézust, hogy ott felnövekedjen, s Lelke és igéje által újjászületett, megszentelt, örök életünk legyen!

A mennyei Atya már megtette felénk az első lépést. A következő a mi­énk. A pásztorok vették a fáradságot, felkeltek, bementek a városba, hogy meggyőződjenek az angyali üzenet valóságáról. S lám, nem csa­lódtak. És senki sem csalódik, aki Jézushoz közeledik, aki vele akar élni és vele ünnepelni. Benne és általa Élet jött a világba, hogy akik befogad­ják őt szívükbe, Isten gyermekeiként teljes, örökké tartó életük legyen! Kell-e ennél nagyobb ajándék?

Beňadik Adrián