„Elmondom ezeket nektek, amíg veletek vagyok. A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” (Jn 14,25–26)

A pünkösd utáni vasárnap a Szentháromság vasárnapja. Ezen a napon különösképpen is megemlékezünk arról, hogy Isten egy, akiben három személy van. Mennyi titok és mennyi kegyelem vesz körül minket naponta. E mostani ünneplésünk középpontjában az a titok áll, amely Krisztusban hívőkké, kereszténnyé tesz bennünket. Talán a legnehezebben érthető, a legkevésbé megfogható és a legvitatottabb tanítása a kereszténységnek a Szentháromság.

Próbáljuk meg újra ezt a titkot megközelíteni.

Az Atya, a mi mennyei Édesatyánk, aki csodálatosan mindent megalkotott és megteremtett. Azt várja tőlünk, hogy bízzunk benne. Feltételek nélkül adjuk át neki az életünk vezetését, ne akarjuk megtartani magunknak az irányítást életünk egyik területén sem. De ezt a gyermeki bizalmat és engedelmességet elrontottuk azzal, hogy engedtünk a kísértésnek. Felteszem a kérdést, akkor most már nem érezhetem magam biztonságban?

A szerető mennyei Atya megvonta tőlem szeretetét, vezetését és kegyelmét? Egyáltalán nem ez történt. Mert az Atya utánunk jött, hogy megmentsen a Szentháromság második személyében, Fia által Jézus Krisztusban. És itt folytatódik titokzatos munkája, amellyel meg akar menteni bennünket az örök életre.

A Fiú lehajol és megkeres, mindent helyrehoz, amit mi elrontottunk. Megbocsát, megvált, és elkészíti az utat számunkra az atyai házba. A Fiú tehát hordozza az Atya minden tulajdonságát – hiszen egy vele. Aki által az egész világ lett, aláveti magát nemcsak a természet törvényeinek, hanem a teremtményeknek is, akik gonoszul bánnak vele.

Mekkora szeretet ez! Csak az képes ekkora megaláztatásra, aki az Atyától született. Csak leborulni tudunk Jézus elé, aki értünk nem csak az isteni, hanem végül még az emberi méltóságát is teljesen feladta. Azért, hogy bűneinkért kifizesse az árat, hogy eleget tegyen a hibáinkért, mulasztásainkért. Hogy mi élhessünk, és ne vesszünk el a bűneink miatt, hanem örömteli és megváltott életünk legyen. Ezt teszi velünk, értünk a Szentháromság második személye.

A Szentlélek személye a nagy ígéret számunkra. Ő a tűz, aki mozgat és megértet velünk mindent. Elvezet az igazság megismerésére, bátorít és tanácsol, ha nem tudjuk, mit csináljunk. Minden reggel kérhetjük, hogy vezessen, tanácsoljon és erősítsen.

A Szentlélek által Atyánk meg szeretne ajándékozni bennünket: hogy legyen hitünk és erőnk másoknak is elmondani az örömhírt, amely által minden kész a számunkra. Kérjük az ő kiáradását életünkbe.

Adjuk hát át az életünket, hogy munkálkodjon bennünk mindennap az Atya, a Fiú és a Szentlélek nagy, egyesült szeretete! Legyünk ezek a gyermekek mi magunk, akik sokat vannak együtt az Atyával, és sok jót hoznak onnan magukkal a világnak. Tiszta beszédet, tiszta szándékokat, sugárzó arcot, fénylő ruhát – megújult, immár valóban örök életet. Így legyen! Ámen.

Reformata, Varga Zoltán