Az ige kőszálként megáll
2022. december 06., keddHármas ünnepet szentelt a zselízi, valamint a társult és leányegyházközségek református közössége 2022. december 4-én, amikor a megtelt templomban adott hálát a gyülekezet a 60 éve felszentelt Istenházáért. Ezen az ünnepen köszöntötték az egyházközségek a 20 éve Zselízen és körzetében szolgáló Révész lelkészházaspárt, s emlékeztek meg a II. Világháborúban felrobbantott régi református templomról is.
A fennálló ének után Révész Tibor esperes-lelkipásztor köszöntötte a népes gyülekezet tagjait. Az adventi Krisztus-váró nagyének után a lekciót a templomépítő lelkipásztor, Nt. Kovács Károly dédunokája, Kiara olvasta fel mindannyiunk nagy örömére. Az igehirdetés alapigéje Lukács evangéliuma 21. részének 33. verse alapján szólt a gyülekezet közösségéhez: „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el!”
Az ige hirdetését követően hittanosunk, Gőbölös Laura Csiha Kálmán versével tett bizonyságot. Sokan éreztük úgy, hallgatva a szép szavalatot, hogy a versmondó gyülekezetünkről, templomunkról szólt:
„Van egy hely, ahol nincs hideg,
van egy hely, ahol láng lobog,
van egy hely, ahol béke van,
van egy hely, ahol szív dobog,
s szeretet árad szüntelen.”
Ezután az 1958–1962 között felépült, jelenleg is Isten szeretetét hirdető református templom rövid történetét hallhattuk fiataljaink: Hanusic Sofia, Révész Erzsébet, Pásztor Zsófia és Duba Orsolya felolvasásával. 90. zsoltárunk eléneklését követően Révész Csilla lelkipásztor emlékezett meg a gyülekezet régi templomáról, mely 40 éven keresztül (1905-1945) volt Zselíz és a Barsi Református egyházmegye egyik jelentős épített ékessége. Ugyanakkor impozáns magasságával, 800 férőhelyével és Angster orgonájával hiába volt a környék legszebb temploma - fennállása alatt számos baj, vész, perlekedés sújtotta az egyházközséget. 1945-ben a visszavonuló német csapatok felrobbantották, romjai pedig tanúi voltak lelkésztemetésnek, kitelepítésnek, s megannyi változásnak. Emlékét mementóként márványtábla őrzi 2022. december 4-től a zselízi templom falán, melyet Cserba Gabriella es Csenger Tibor gondnokok lepleztek le.
A 134. zsoltár eléneklése után Cserba Gabriella köszöntötte a jelenlevő gondnokok nevében a jubiláló lelkészházaspárt. Beszédében meghatóan emelte ki a szeretet és a hűség kölcsönös jelenlétét, mely a gyülekezetet az elmúlt 20 esztendőben igazi családdá formálta. Ezáltal lett az 1962-ben felszentelt templom és parókia közös épülete is otthonná, élő központtá, melyért egyedül Istené a dicsőség. A Zselíz-sárói társegyházközség ezért hálából két új palástot adott át a lelkipásztoroknak, ezzel is kérve őket arra, hogy ha Isten előtt is kedves, még sokáig hirdessék az Ő igéjét Zselízen és körzetében.
Az áldásokhoz a garammikolai és a szódói leányegyházközség is csatlakozott. Az istentisztelet egyik legmeghatóbb részeként a gondnokok virággal köszöntötték a jelenlevő lelkész-édesanyákat is.
A lelkészházaspár köszönetképpen az elmúlt 20 év befogadó kedvességéért a jövőbe vetett reménység jegyében minden jelenlevő gondnoknak élő virágot ajándékozott, hogy ezzel is emlékeztesse őket Isten mindig megújuló szeretetére és kegyelmére. A gyülekezet részére pedig 100 kiskelyhet adományoztak hogy ez is szolgálhassa a népes úrvacsorai közösségeket.
Az istentisztelet végén ismét a fiataloké volt a szó: Cserba Bianka köszöntő szavalatát követően Nt. Szakál Attila, néhai zselízi esperes-lelkipásztor unokája, Tóth Emma, valamint Révész András Benedek gyönyörű, közös áldó éneke csalt sokunk szemébe könnyeket.
Záróénekünkkel, a Mindig velem eléneklésével és a magyar Himnusszal kértük végül Isten áldását mindnyájunk életére. Az istentiszteletet követően presbitereink vezetésével bőséges szeretetvendégségen vehettünk részt, melynek elkészítésében asszonytestvéreink jártak elől, Nagy Mária irányításával.
Istennek legyen hála mindenért!