Augusztus 9. és 13. között szervezte meg a somorjai gyülekezet napközis táborát az öt és tizenkét éves korosztály számára. A KOEN – Keresztény Oktatásért és Erkölcsi Nevelésért Alapítvány által előre kidolgozott vakációs bibliahét programja alapján a gyerekek Ézsau és Jákób történetével ismerkedtek meg az öt nap során.

A tábor helyszíne az Árpád-kori templom és az azt körülölelő, zöldben bővelkedő, közösségi alkalmak számára kitünő lehetőséget biztosító kert. A közös templomi alkalom kilenc órakor kezdődött, de a jóval korábban érkezőknek volt idejük kipróbálni, illetve kis ügyességi versenyt is rendezni egymás között a templomkertben ideiglenesen elhelyezett, kölcsönkapott népi játékokon.

Egy csapat „kötélpályán lévő kampó” segítségével próbálta kifogni a pléhkacsákat. Vannak, akik a vízzel teletöltött fateknőből ügyeskedték ki a fából készült halakat. Mások pedig a felállított kilenc kuglit szerették volna úgy eltalálni a fagolyóval, hogy azok egyszerre dőljenek le, vagy csak kevés maradjon belőlük állva. De volt, aki egy csupa lyukból álló fatáblán olyan ügyesen vezette a golyót egészen a legfelső résig, hogy az közben nem esett le. 

A közös együttlét kezdésére harangszó hívogatta a gyerekeket, akik a játékokat otthagyva, a templomban már a csoportszínek - kék, fehér, piros, sárga - szerint foglalták el a helyüket. Majd minden figyelem a szószék előtti sátoros térre irányult, mögötte egy vászonra festett tájkép jelezte a helyszínt, a fényfüzérek pedig a csillagos égboltot adták. Ideális környezet Izsák és Rebeka két fia bűnnel terhelt élettörténetének bemutatására.

György András lelkipásztor nem kezdi el azonnal az első napi családtörténet folytatását, hanem először izgalmas kérdésekkel átismétli a gyerekekkel Ézsau és Jákób születése körüli tudnivalókat. Majd gitárt vesz elő, és felcsendülnek a  már ismert tábori énekek, illetve terítékre kerülnek a gazdag tartalmat hordozó újabbak is.

Az egymás kezét fogó imádság után megjelenik a színen a rendező, aki az erdei állatokat kéri fel az ikerpár újabb történetének a bemutatására. György András pedig drámapedagógiai módszerrel, a gyermekek aktív bevonásával elmeséli, miként adta el a vadászatból éhesen hazatérő Ézsau egy tál lencséért Jákóbnak az elsőszülöttségi jogát, majd miként szerzi meg anyjának, Rebekának a segítségével, csalással az elsőszülöttnek járó ádást, becsapva ezzel a saját apját Izsákot és a testvérét, Ézsaut is.

A történet lezárását a hozzá kapcsolódó aranymondás megtanulása jelentette: Mindennek megszabott ideje van. Megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. /Préd 3,1/

A bűnökkel teli történet feldolgozását segítette az újabb éneklés, majd a hallottak megbeszélése, elmélyítése csoportokban, a kisebbeknél egybekötve kézműves foglalkozással és ügyességi játékokkal is.

Közben a templomudvarban már készül az ebéd. Csenkey Jenő egy kondérban kevergeti a disznóhús alapanyagú gulyáslevest. Eredetileg az épülő családi házánál tervezte eltölteni a keddi és a szerdai napot is, de a lelkipásztor őt hívta, mert mint mondja, rá mindig lehet számítani. „A gyerekek előbbre valók. Megnyugvást ad nekem, ha segíthetek. Nem várok érte semmit, ha tudok, akkor mindig szívesen jövök” – mondja. Az előző nap is ő volt a szakács, akkor disznótarját és friss kolbászokat grilleztek a gyerekek nagy örömére a kinti „látványkonyhában".

/Csütörtökön spagetti volt az ebéd, szintén felajánlásra. A pénteki, lakodalmas ebédet Csepi Zsuzsa és férje otthon készítette el, majd itt tálalták fel a gyerekeknek, szombaton pedig pizza volt a fő menü a közeli étteremből./

A kisebbek közben természetes alapanyagokból egy-két alkotást már el is elkészítettek. A templom egyik sarkában felállított Hála falon pedig már gyűlnek a gyerekek munkái, illetve egy köszönő ima is olvasható.

„A gyerekek ide helyezhetik el köszönetüket bármiért, amit megtapasztaltak a tábor ideje alatt, vagy amiért hálájukat akarják kifejezni – árulta el a tízórai szünetében Gyén Mónika a kék színű csoport vezetője. „Igaz, most még kevés van belőlük, de a hét folyamán majd megtelik”– teszi hozzá bizakodva.

„Úgy kell átadnunk az Isten szeretetének bizonyítékait és üzeneteit a gyerekeknek, hogy ez iránt soha ne legyen, és ne maradjon bennük kétely”– mondja a gyülekezeti napközis táborok céljával kapcsolatban a lelkipásztor. Hozzátette: Az aktuális témák vagy a bibliai történetek mindig más-más körülményeket érintenek, de a saját tapasztalataink is megerősítik, hogy egy nagyon intenzíven kiüresedő gyerekkor áldozatai a mai gyerekek. A kiüresedés akár a képernyők, a virtuális világ, a kifejezetten elvárt felszínesség jelenti.

„A töltekezést, az érést, az egyéniség- és személyiségfejlődést pedig Isten szeretete adja. Ez az egyetlen célunk, és ebben benne van minden, amit az Isten szeretete el tud végezni bennük”– teszi hozzá.

A tábornak gyülekezetépítő stratégiája van, de egyben megerősíti a gyülekezethez tartozó gyerekeket is. „Gyülekezetépítő vagy közösségszervező stratégia nélkül – nézetem szerint – nem is szabad tábort szervezni. A gyülekezet ugyanis az a közeg, ahol minden generáció együtt lehet: a dédunokától kezdve a dédnagymamáig bezárólag. A gyülekezetben, mint Isten közelében élő vagy közelébe vágyakozó emberek közösségében viszont a gyerekeknek is meg kell találniuk a maguk helyét”– hangsúlyozza a lelkipásztor.

A KOEN program alapján elkészített RendezŐ címmel fémjelzett napközis tábor mindenki számára nyilvános. Az itt lévő közel 40 gyermek nagyrésze kapcsolódik a gyülekezethez, de vannak közöttük olyanok is, akik csak egyszerűen a szülők vagy a saját maguk érdeklődése révén csöppentek bele a napközis táborba. „Nincs semmilyen megkötésünk az érkezők irányába. Bárki jöhet. Ha viszont Istenhez csak egy lépéssel közelebb tudjuk segíteni a gyerekeket, s rajtuk keresztül a családokat, akkor már nem volt hiábavaló az, amit csináltunk” – összegzi a tábor lényegét György András.

A gyerekek befogadó készsége korlátlan, nincs határa. Minden nap reggelén azt tisztáztuk, hogy a Biblia az nem egy tőlünk távol álló irodalmi mű, vagy egy sokezer éves történetnek a leírása, hanem a személyes történetünknek a megjelenítése is - fogalmaz a lelkipásztor, aki úgy véli, ha a gyerekek benne tudják magukat a bibliai történetben, akkor nagyon egyszerű dolga van annak, aki meg akarja őket szólítani. A gyereklélek - nem  véletlenül mondja Jézus, hogy ilyeneké a mennyek országa - részese akar lenni annak, ami körülötte zajlik.

Az a módszer, amit Somorján választottak, azt főleg a drámapedagógia eszköztárából építették fel. Azt a célt követve, hogy ne adjanak a gyerekeknek szemernyi esélyt sem arra, hogy kívül helyezze magát Isten országának a történésein, ahol a Biblia tanúsága és az élettapasztalatok szerint is az élet szerves része a két ember között versengés, harag, gyűlölet, bűn és feszültség. „De Isten azt akarja, hogy ezt ne temessük magunkba, ne cipelje magával senki. Erre ad fantasztikusan jó környezetet a drámapedagógia” – magyarázza a gyermekek történetbe való bekapcsolásának a fontosságát.

Jákób és Ézsau történetében megjelennek azok az ellentétek, amelyek képesek ellenséggé változtatni két gyermeket, apát és édesanyját, s a családot másodpercek alatt szétrobbantja. Ezek a mai hétköznapjaink: a mozaikcsaládok, az elvált szülők családja, a permanensen veszekedő szülők feszültségében élő gyerekek családjai.

„Azt szerettük volna elérni, hogy ezekről a jelenségekről úgy beszéljünk és beszélgessünk a gyerekek nyelvén, hogy ők ebben a megoldást keressék. Az azt a fajta megoldást, amit a Biblia hordoz, hogy Isten, mint sorsunk rendezője végigkísér bennünket állomásról állomásra. Ez egy nagyon fontos szempont” – mondja György András, aki a történettel kapcsolatban három üzenetet is megfogalmazott.

Az első szerint nincs az emberek között Isten nélkül helyes döntés, de van helyette versengés, harag gyűlölet, feszültség és probléma. A második üzenet az, hogy ha valami Isten nélkül épül föl, s annak nincs megfelelő alapja, az rombba dől. Ennek ellenére a harnadik üzenet azt hordozza, hogy Isten gyűlöli a bűnt. Isten nem hajlandó a bűnnel közösséget vállalni, viszont a bűnös embert nagyon szereti – teszi hozzá.

„Ez a harmadik üzenet volt az, ami láthatóan a gyerekek szemében is, illetve a válaszaikban a csoportfoglalkozásokban is megmutatta a maga következményét: többen beszéltek arról, hogy nekik vannak bűneik, de nagyon jó, hogy Isten a bűneik ellenére is szereti őket.”

A keddtől – szombat késő délutánig tartott tábor menetét több önkéntes is segítette. Volt, aki ebédet főzött, vagy vezetette a csoportos beszélgetéseket. A legtöbb feladat így is a lelkipásztorra maradt, hiszen ő ismételte át az előző nap hallott történetet a gyerekkel, vagy mesélte el a bevonásukkal a Ézsau és Jákób életének újabb epizódját. De ő kísérte az éneklést gitárral, vagy tanította meg az újabbat, is, sőt az idősebbek csoportjában ő vezette a beszélgetést.

 „Nagyon jó munkatársaink vannak. Nélkülem is zökkenőmentesen és hiszem, hogy eredményesen zajlana a tábor. A lelkipásztornak személyes felfogásom szerint, a napközis gyerektáborban van a helye, vagyis mindenütt ott kell lennie, ahol csak tud” – magyarázza, miért veszi ki mindenből a részét.

György András szerint az  éneklés, énekeltetetés  egy olyan műfaj,  különösen a gyerektáborok esetében, amikor nem az a cél, hogy el legyen énekelve egy ének. „Én erre Istentől kaptam ajándékot. A gyerekek számára az éneklés az ne kötelességszerű legyen, – mert egyházi táborban vagyunk, – hanem inkább élményt jelentsen.

A munkatársakkal közösen döntötték el, hogy a történetek előadása az gyerek-istentisztelet, evangelizáció formájában valósuljon meg. Úgy vélekedtek, hogy valóban személyes igehirdetésben kell átadni az üzenetet a gyerekeknek. „Másrészt pedig ezt szívesen is teszem” – fűzi hozzá a lelkipásztor.

A tábor során a szervezők nagyon sok gyülekezeti tagra támaszkodhattak. Sok felajánlás is érkezett, mert mind mondja György András, Somorján a református gyülekezet nagyon erős munkatársi közösséggel bír. A kovid után most kezdünk ismét felépülni. Istentől az elmúlt időszakban két fantasztikus gyerek- és ifjúsági munkatársat kaptunk, amiért dicsőség Istennek. „És minden egyes alkalmunkra jellemző, hogy mindig vannak bőségesen munkatársak” – hangsúlyozta.

Varjú Fruzsina a tábor egyik szervezője, segítője, a 7-8 évesek csoportjának társvezetője. Egy évvel ezelőtt került közelebbi kapcsolatba a gyülekezettel, amikor óvónő lett a Kiskakas óvodában. Ő szerezte be a kézműves foglalkozásokra a szükséges alapanyagokat és készítette el azokat a csoportok számára.

„Elkezdtem templomba járni és nagyon megfogott az igehirdetések minden üzenete, gondolata. Itt maradtam, mert ide hívott el engem az Isten“ – mondja Fruzsina, aki elárulja, hogy hívő katolikus családból származik, misére is járt, de úgy érzi, itt találta meg a gyülekezetét. „Nagy örömmel fogadtam a felkérést a táborra, mert úgy éreztem, hogy az Istentől kaptam a megbízatást a gyerekekkel való foglalkozásra”.

Nagyon jónak tartja, hogy a csoportos foglalkozások előtt a lelkipásztor egyfajta rendezőként előadja a gyerekekkel a történetet, amit a csoportban kérdések segítségével átismételnek, illetve rögzitik az aranymondást. 

Fruzsina „angyalként“ is jelen volt a táborban. Igyekezett mindenhol ott lenni, segíteni, ahol szükség volt. Esténként kis meglepetéseket készített másnapra a csoportvezetők számára. „Tegnap az volt a téma, hogy mindenki különleges, Isten szemében a legcsodálatosabb teremtmény. Ezzel kapcsolatban írtam kis cetlikre különféle üzeneteket: Különleges vagy, Isten ajándéka vagy. Ma pedig igékkel készültem az aktuális témára, holnap pedig kis feladatokkal bízom meg a csoportvezetőket”.

A megszokott munkatársakhoz csatlakoztak a gyülekezet idén vagy pár évvel korábban konfirmáltjai is, hogy segítsék a gyermekek közötti missziós munkát. Közéjük tartozik Fehér Hanna, aki gyermekként is gyakori résztvevője volt a napközis táboroknak. „Nagyon szeretek  segíteni és a gyerekekkel foglalkozni. Ide tartozom a gyülekezethez. Gyén Noémivel kaptuk a legkisebbeket, az óvodásokat. Beszélünk velük az elhangzott történetről, s erre kapcsolódva feladatokat is kapnak. De játszunk is velük. Jó velük lenni, de fárasztó is”.

A napközi tábor programja nemcsak a lelki táplálékból állt, hanem játékos foglalkozásokból is. Ottjártunkkor a gyerekek kipróbálhatták a korongozást, és Kovács László fazekasmester irányításával formázták meg maguknak a használati tárgyakat: vázát, tányért, kancsót.

Az öt nap délutánjának folyamán a résztvevők betekintést kaptak a tőrvívásba is, de volt métázás, illetve táncház, számháború és labdajátékok is.

„A játékok célja, egyrészt távol tartani a gyerekeket a mobiltelefontól, illetve mindenféle  földi térerőtől. Másrészt pedig a gyermek egyéniségének a legmarkánsabb vonásai mindig játék közben mutatkoznak meg. Nem utolsó sorban gyönyörű a templomkert, érezzék a magukénak  és lakják be” – mondja György András. Hozzátette: A délutáni foglalkozásoknak már semmi más extra célja nincs, mint a közösség építése: szeressék meg egymást, akik együtt vannak.

Kép és szöveg: Iski Ibolya