Nagy-nagy reménységgel kezdtünk neki az előkészületeknek a legnagyobb bizonytalanság közepette, bízva abban, hogy lesz lehetőség gyülekezeti alkalmakat, táborokat tartani. Az „Újratervezés” lett a leggyakoribb jelszavunk, és konokan, makacsul ragaszkodtunk a táborunk megtartásához. Kerestük a törvények adta lehetőségeket, a kiskapukat, amik mentén táboroztathatjuk a hittanosainkat. A legnagyobb akadályt a biztonsági előírásoknak megfelelő étkeztetés bebiztosítása jelentette. Végül a számunkra szokatlan és költségesebb megoldás mellet döntöttünk, a legközelebbi vendéglőből rendeltünk ebédet a tábor számára. 

38 gyermek részére 8 fiatal segítő és 6 felnőtt segítségével tudtuk megvalósítani alkalmunkat. Természetesen a tizenévesek jelenléte olykor külön tábor a táborban, hiszen minden alkalmat megragadnak, hogy csak ők, csak együtt lehessenek, ami teljesen érthető. Mindig nagy öröm a jelenlétük, a kicsik felnéznek rájuk, mi pedig annak örülünk, hogy a tinijeink is hallhatják Isten igéjét, kicsit ilyen közvetett módon.

A tábor ideje a legnagyobb öröm szokott lenni, az év ünnepi hete. Előtte, utána sok gond, baj van a helyszínek elkészítésével, tereprendezéssel, építkezések után az udvar rendbetételével, de az a néhány nap sok fáradságot megér!

Évek hosszú során kialakult egy napirend. Megérkezés után teljes egy órát játszunk az udvaron, utána tízórai, majd körülbelül egy órát a templomban vagyunk. Énekelünk, itt hangzik el a bibliai üzenet, előtte a tréfás felvezető jelenetek is. Az ebédig hátralévő időben pedig a csoportos foglalkozások, az igei üzenetek elmélyítése történik. Ebéd után egy kis csendes pihenő, délután kézműves foglalkozások, méta, tábori olimpia, vagy béna olimpia, kincskeresés, portya a faluban, számháború váltják egymást.

A nap lezárása szintén a templomban történik rövid ismétlő kvízzel, énekkel, imádsággal, áldással. Ugyanez a forgatókönyve a táborzáró istentiszteletnek is.

Ilyenkor a szülőkkel, rokonokkal, a gyülekezetünk tagjaival, a táborosokkal tartunk közös hálaadó alkalmat a gyerekek szolgálatával és sok-sok énekkel. Akit Isten Szent Lelke indít, velünk marad a nagy rendrakó alkalomra. Az utolsó este pedig a segítők csapatáé, az „utolsó vacsora”, az utolsó röpi-bajnokság, a hangulatos kerti mozizás ideje. Ott hangzik el a varázskérés: „Legyen, mint az előző évben tábor az ifi korosztálynak is, mert az olyan jó volt!”

Így került sor a 13+ táborra augusztus 25. és 27. között. Eredetileg sátortábornak hirdettük, végül a meglehetősen hideg időjárás miatt bejáróssá módosult, este tízórai befejezéssel. 17 konfirmáció előtt álló fiatal jelentkezett be és jött el az alkalomra. Vasárnap délután ismerkedési játékokat játszottunk, néhány lelkes felnőtt láthatatlan színházat készített a számukra, közben pedig az egyházi év ünnepeiről készítettünk plakátokat. Az este a tábortűzé, az éneklésé volt.

Hétfőn csapatépítő játékokkal kezdtük a délelőttöt, aztán fiú-lány csapatra bontva próbáltunk izgalmas kihívásokat készíteni a Szentírás alapján, versenyeztetve, próbára téve egymás tudását, bibliaismeretét. Délután vendégeket fogadtunk, a nagykaposi 6.sz. Mécs László cserkészcsapatot. A délután az ismerkedés, a játék, a méta jegyében telt, este pedig a cserkészekkel közösen raktunk tábortüzet.

Kedd, a kirándulás napja volt. Szakadó esőben szálltunk fel a vonatra, mégis úgy tudtuk végigjárni az eltervezett túránkat Szaláncra és vissza, hogy alig-alig ért eső bennünket. Látszólag égszakadás és sűrű eső volt mindenfelé, bennünket pedig a mi Urunk szárnyai árnyékával oltalmazott.

Az esti záró alkalmunkat, az utolsó tábortüzet már vastag pokrócokba bugyolálva ültük végig, mégis nagy-nagy örömmel, hálával a szívünkben. Legyen érte Istené a dicsőség!

Tarrné Bial Ivett, II

Fotó: kistárkányi ifisek

Táboraink a KKK és BGA támogatásával valósultak meg.