„Talán vannak a megjelentek között néhányan, akik emlékeznek arra, hogy az én életutamban is nagyon fontos szerepet töltött be a pozsonyi gyülekezet. Érettségi után itt kezdtem el egyetemi tanulmányaimat, s mint fiatalember kapcsolódtam be a gyülekezet életébe” – ezzel a személyes visszaemlékezéssel indította igehirdetését Géresi Róbert püspök, aki tovább folytatva a gondolatsort nem titkolta azt sem, hogy a gyülekezet tagjai szeretettel befogadták, s életének egy szakaszában otthonra talált egy ligetfalusi családnál. Majd hálát adott a mai napig tartó hitbeli testvéri közösségért és a barátságért, valamint azért, hogy elődjét, Mikó Jenő püspököt személyesen ismerhette, s két évig hallgathatta igehirdetéseit s járhatott az általa tarott ifjúsági bibliaórákra.Nem titkolta azt sem, hogy amikor az igehirdetési szolgálatára készülve megpróbálta Mikó Jenő püspök gondolkodását és hitét felidézni, mindig az etióp kincstárnok megtérésének története elevenedett fel benne, s ezért is választotta ezt az igeszakaszt igehirdetésének alapjául. „Az afrikai ország, mai megnevezéssel, a pénzügyminisztere Jeruzsálemből utazott hazafelé, s közben olvasta az Ószövetség egy részét, de nem értette. Érezte, hogy valami felülről érkező megszólította, de nem tudta, ki vagy mi az, aki megérintette őt. Ennek az embernek az élete el volt készítve a Krisztussal való találkozásra. Fülöp személyében Isten elküldte azt, aki megértette vele és kiteljesítette számára az Ige üzenetét, megváltoztatva ezzel az életét, s majd keresztségben tett hitvallást Krisztus megváltó szeretetéről“ – foglalta össze röviden a történek üzenetének lényegét Géresi Róbert, majd hozzátette: Mikó Jenő püspök, mint lelkipásztor is ilyen szenvedélyes kitartással végezte szolgálatát, mint a bibliai történetben Fülöp. „Talán nem vagyok egyedül, amikor visszaemlékezve úgy vélem, az ő igehirdetéseinek hallgatása a gyülekezet számára sokszor komoly kihívást jelentett. Mindannyian tudtuk, éreztük és megéltük, hogy az emberi élet legfontosabb kérdéseiről szólt a prédikáció. Annak a csodálatos találkozásnak a lehetőségéről, hogy a földig hajoló Isten megkeresi és megtalálja az embert, hogy a megváltással ajándékozza meg“ – hangsúlyozta Géresi Róbert.„Amikor Mikó Jenő püspök szolgálatára emlékezünk, önkéntelenül adódik a kérdés: A mi életünk mennyire van előkészítve az Ige befogadására? Mennyire engedjük meg az Úrnak, hogy a mi életünket elérje, megváltoztassa és megváltsa? Mert az emberi létnek ez az igazi kérdése. Ezt a lehetőséget hirdette mindenkinek hatalmas szenvedéllyel. Erről a lehetőségről tesz tanúbizonyságot a keresztyén közösség az egyház minden gyülekezetében. Alázattal kell megvallanunk, hogy a mi szolgálatunk emberi gyarlósággal terhelt, de vétkeink ellenére is az Úrtól kapott drága kincs itt van közöttünk, velünk és bennünk. Ezt kell úgy őriznünk, hogy nap mint nap tovább adjuk, így növelve a Krisztusban üdvözültek közösségét” – mondta igehirdetésének a végén a püspök.Korabeli dokumentumok és a gyülekezet tagjainak beszámolói alapján ismertette Mikó Jenő lelkipásztor részletes életrajzát Buza Zsolt, a gyülekezet jelenlegi lelkipásztora, alaposabban kitérve a pozsonyi gyülekezetben, majd a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházban püspökként végzett szolgálatára.

Mikó Jenő 1931. május 17-én született Bogárpusztán, 2004 július elsején hunyt el Komáromban. Nemesi családból származott, szüleinek ő volt a második fiúgyermeke. A betűvetés mesterségét Felsőhutkán a helyi népiskolában sajátította el, majd az elemi iskola utolsó évét a Migléci Református Egyházközség református iskolájában végezte el. Tanulmányait a Sárospataki Református Kollégiumban folytatta, amit az 1945-ös határzár miatt Kassán kellett újra kezdenie az állami gimnáziumban, ahol 1950-ben leérettségizett. 

Majd Pozsonyba megy, ahol az orvostudomány ifjú harcosa lett. Önmagában azonban vívódott, mert a papi hivatás felé érzett nagy vágyódást, és egyszerre csak – mint Kálvin Jánost „hirtelen megtéréssel” magához vonzotta az Úr. S még abban az iskolai évben Prágában találta magát, amelyről így vallott később, 1988 adventjében: „Szépreményű medikus voltam, így lettem hát a prágai teológiai kar hallgatója” – idézte fel Mikó Jenő egykori vallomását pályamódosításáról Buza Zsolt a jelenlévőknek, majd ismertette szolgálati helyeit.

1954. november 30-án a pozsonyi református templomban bocsátották ki lelkészi szolgálatra, majd december 1-jétől Rimaszombatban kezdi meg szolgálatát püspöki segédlelkészént. Két éves katonai szolgálata után egy rövid időre visszakerül Rimaszombatba, majd Lévára helyezik esperesi segédlelkésznek. Fél év elteltével azonban már a Dél-Nyitrai egyházmegye segédlelkésze érsekújvári lakhellyel, ahonnan szinte az egész egyházmegyét beszolgálja. 1959 március 16-án tette le a lelkészképesítő vizsgáját, majd elfogadta a Vágfarkasdi Református Egyházközség meghívását. 1960-tól húsz évig volt a gyülekezet lelkipásztora. Itt kötött házasságot az ároni családból származó Borza Erzsébet orvossal. Isten két leánygyermekkel áldotta meg közös életüket: Líviával és Adriannával. 

Mikó Jenő így értékelte ott töltött éveit: „Ebben a községben szinte egy nemzedék nőtt fel a szemem láttára, és ez a generáció talán már megértett valamit abból, hogy sajátos realizmussal kell szemlélni az életet. […] Ez azonban nem jelenti a beletörődést, hanem azt, hogy napról napra többet kell akarni.” 

1966-ban Bázelben kiegészítő tanulmányokat folytat. Andrej Maťašík pozsonyi lelkipásztor kérésére tagja a Kálvinista Szemle fordítói csapatának. A Pozsonyi Református Egyházközség - Andrej Maťašík lelkipásztor halála után - 1981 májusában megtartott közgyűlésén egyhangúlag dönt arról, hogy az akkor ötven éves és 25 éve szolgáló Mikó Jenőt választja meg lelkipásztorául. Még abban az évben, november 22-én ünnepélyesen be is iktatják az egyházközség élére. 1986-ban megválasztják esperesnek. Horváth Zsigmond püspök halála után, 1988. július 28-án a komáromi rendkívüli zsinati ülésen őt jelölik az egyház püspökének. Jelölését a gyülekezetek is támogatták, s püspökké választották. Beiktatására a komáromi református templomban került sor, 1988. december 15-én.„A nagy munka helyzetjelentéssel kezdődött. Szolgálata elején feljegyezte, hogy 80 gyülekezet vár saját lelkipásztorra. A hiányra kiutat keresve 1990-ben Katechetikai Szeminárium nyílik Komáromban, majd két évvel később Kassán. A Zsinati Tanács kezdeményezésére pedig 1994-ben létrejön a Kálvin János Teológiai Akadémia, mint a losonci Teológiai Szeminárium jogutódja. Püspökként tervei között szerepelt templom építése Dunaszerdahelyen, Párkányban és Bögellőn. Élénk kapcsolatot folytatott külföldi protestáns szervezetekkel, melynek eredményeként több templom, parókia és gyülekezeti ház újulhatott meg és épülhetett fel” – ismertette a püspöki szolgálatának néhány jelentősebb mozzanatát Buza Zsolt. Beszédében rámutatott arra is, hogy Mikó Jenő fontosnak tartotta a közösségi összejövetelek bensőséges légkörét, ezért ebből a célból gyülekezeti termet alakítanak ki. Az ő ideje alatt újult meg kívülről és belülről a református templom és a Széplak utcai bérház homlokzata, ahol a lelkészi hivatal és a lelkészi lakás is található, valamint tetőtéri beépítéssel és egy új helyiség kialakításával tették komfortosabbá a segédlelkész szolgálati lakását. Fontosnak tartotta az egyetemistákkal való foglalkozást is, de támogatta az idősek között végzett szolgálatot is” – mondta többek között a gyülekezet lelkipásztora.

Buza Zsolt Illyés Gyula nyomán Mikó Jenőt a puszták népének valóságos képviselőjének tartotta, aki életpéldájával mégis sok embert mozgatott meg maga körül. Nyolt évig volt a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke, amit még az Izdobabeszteri Keresztelési Anyakönyv is megőrzött. Gyülekezeti szolgálatának statisztikai eredménye 252 keresztelő, 83 házasságkötés, 218 temetési szolgálat, és 135 (az 1988 és 1991 közötti időszakról nincsenek adataink) ifjú konfirmációi fogadalomtételének a tanúja. Felesége származási helyén Gömörben, a vígtelkei református templomszentelés alkalmával megvallotta 1993. augusztus 18-án, Kálvin lelki arcvonásait magán hordozva, amikor értékelte a mögöttünk lévő rezsimnek sanyargattatását önreflexiót tartva: „Amikor egy nép újból élni akarásáról tesz tanúbizonyságot, akkor nekünk komoly töredelemmel és bűnbánattal kell feltennünk a kérdést: „mi hol követtünk el mulasztást, hogy népünk hátat fordított a templomnak, hátat fordított az iskolának és beállt az asszimiláció sodrásába?”

Minden gondolat, tett, mulasztás mögött azonban Mikó Jenő jelmondata áll: „Nagyobb felelősséggel”, amelynek alapja a lelki munka, hiszen Ő nemcsak leírta hivatalos közlönyünkben, hanem életével tanúsította: „Igen nagy szükség van minden egyes egyháztagunk felelős szolgálatára. Csak így alakul ki az a kegyességi forma, amelyik hitvalló őseinket korunk alkotó közösségévé avatta, s amelyik a mában is erőbázisa lesz a nagy terhek közös vállalásának és elhordozásának s megtanít istenfélelemre, egymás megbecsülésére, népünk, egyházunk szeretetére.”

Mikó Jenő közel 23 éven át, 2003. november végéig, több mint 72 éves koráig szolgált a pozsonyi gyülekezetben. Nyugdíjba vonulása után, haláláig Őrsújfalun élt feleségével.

„Minden dolgotok szeretetben menjen végbe“ – ezzel a Korintusbeliekhez írott igével köszöntötte a pozsonyi gyülekezetet Porubán Ferenc, az Egyetemes Egyház főgondnoka. „Meghallgatva a püspök igehirdetését és Mikó Jenő életrajzát az utódjától, az idézett ige csak megerősödött bennen. Teljes bizonysággal mondhatom: itt nem történt más, mint egy olyan emberre való emlékezés, aki egész életében minden erejével Krisztus ügyét szolgálta. A Zsinati Elnökség és a magam nevében csak ennyit szeretnék mondani: köszönöm. Öröm és megtiszteltetés itt lenni. Szívből kívánom, hogy továbbra is munkálkodjon életetekben az apostoli figyelmeztetés: Minden dolgotok szeretetben menjen végbe“.„Járj szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett téged, és önmagát adta érted“ – Görözdi Miklós, a Pozsonyi Református Egyházmegye esperese az alkalmon lelkészi szolgálatába való kibocsátásának az igéjét felidézte fel, amelyet Mikó Jenő püspök jegyzett fel számára. „Az akkor kapott Biblia mára már elhasználódott, de a bejegyzést mindig átmásolom az újba, mert számomra ez az ige nemcsak emlék tőle, hanem egyben útmutatás is“ – árulta el az esperes, majd hozzátette: Örömteli, amikor egy gyülekezet megemlékezik egykori lelkipásztoráról, mert ez azt is mutatja, hogy a közösség értékeli az általa elvégzett munkát. Olyat tett, amire jó visszaemlékezni, ami meghatározó volt sokaknak az életében. Meghatározó lehetett, hisz vasárnapról vasárnapra az ő szava által szólalt meg a gyülekezetben Istennek Igéje. Rajta keresztül jutott el Isten vigasztaló igéje, hogy erőt adjon, vagy akár bűnbánatra hívjon.„A gyülekezet kiállítást is rendezett azon korabeli fényképeből és kiadványokból, amelyek róla szólnak, de ez annak is a bizonyítéka, hogy szépek az emlékek. A tárlat túlmutat a tárgyi dolgokon, mert nem a kézzel foghatók irányítják a jelenünket. Ez a mai nap sok kedves emléket felidéz majd bennünk.  S nem szomorúságként tér vissza számunkra, hanem sokkal inkább felüdülésként, egyfajta örömként. Ezért áldott az emlékezés, s legyen áldott a mai alkalom" - mondta Görözdi Miklós esperes.

Az ünnepi istentisztelet Géresi Róbert püspök áldásával, és Cséfalvay Zsuzsanna kántor orgonajátékával ért véget.

Az érdeklődők megtekinthették a gyülekezeti teremben a családja vagy a gyülekezeti tagok által őrzött fényképekből, valamint hivatali dokumentumokból, jegyzékekből és sajtótermékekből álló Mikó Jenő püspök-lelkipásztor életének egy-egy mozzanatát bemutató kiállítást.

Iski Ibolya

Kép: Fritz Beke Éva, Fritz Rudolf, Iski Ibolya