Különös napokat élünk. Mindenki feszült, tele van félelemmel és aggódással. Aggódunk életünkért, szeretteinkért, az idősebb nemzedékekért. Miért engedte, miért engedi mindezt? Olyan kérdések ezek, amelyekre nem könnyű felelni, hiszen mi nem mindig látjuk, ismerjük Isten akaratát.

Ő a teremtő, s mi a teremtmények, s bennünk csak rész szerint van meg a tudás, az ismeret. Ez alázatra kell intsen bennünket. Ugyanakkor a Biblia, amellett, hogy közel hozza a hit, reménység, szeretet ajándékát és annak forrását, betekintést ad, hogy legalább „rész szerint”, de megismerhessük Isten életünk felől való akaratát. Ezért idéztem egy rövid, reménységet adó Igét Ézsaiás próféta könyvéből. Jó tudnunk, mikor hangzottak el ezek a szavak és kiknek szóltak először. Isten népének: Izráelnek, akik nehéz napokat éltek, hiszen közeledett egy hatalmas sereg, hogy elfoglalja és lerombolja a fővárost és rabszolgaságba hurcolja a népet. Hogyan történhet ez meg? Elhagyta volna Isten az Ő népét? Nem, éppen fordítva történt: a választott nép, amely oly sok áldást kapott, fordult el az Istentől. De Isten nem mondott le róluk, küldött prófétákat, hogy figyelmeztessék őket, de azokra nem hallgattak. Ekkor levette a népről óvó, védő kezét az Isten, hogy rájöjjenek kire van szükségük.

A most ránk szabadult kényszerszabadság és elcsendesedés közepette érdemes azon elgondolkoznunk, hogy kire van szükségünk, nem szakadtunk-e el Istentől? Ha igen, itt az idő megtérni, visszatérni az Úrhoz. Isten közelségében ugyanis békességre találhatunk, s egy csodálatos ígéretre: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Nem kell félnünk. Pedig a mostani helyzetünk elég félelmetesnek tűnik, néptelen utcák, maszkos emberek, mintha egy katasztrófa filmbe csöppentünk volna. Mi lesz az életünkkel, családunk, gyermekeink jövőjével? E mellett még ott van életünk ezernyi gondja, problémája, kihívása. Mégis azt üzeni Isten: Ne félj! Ne félj, mert megváltottalak!

Mi, az Újszövetség népe tudjuk: valóban Isten megváltott gyermekei vagyunk, hisz ezért küldte el szent Fiát értünk, hogy megváltson bűneinkből, hogy visszavezessen az Istennel való közösségbe. Ahogyan János evangéliumában olvashatjuk: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.“

Krisztusban miénk a világot teremtő és megváltó Isten szeretete. S ezért szól az isteni üzenet Ézsaiás könyvéből: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!”  Isten név szerint ismer, előtte van életünk, örömünk és bánatunk, sikerünk, kudarcunk, félelmünk, reményünk, bűnünk és gyengeségünk, s az Ő szeretetével keres, szólít név szerint, mert előtte van, sőt Övé a mi életünk.

Nagy Ákos Róbert esperes, runyai lelkipásztor