A harangok szentelése előtt a kemping a szokásos életét élte. Fiatalok jöttek-mentek, előadásról előadásra, vagy éppen két programpont között szépítkeztek, netán valami finom harapnivalót főztek. A megkérdezett fiatalok mindegyike rendszeresen szokott járni az alkalomra. A magyarországi Borsod-megyéből, a szlovákiai Abara, Farnad, Komárom, Nádszeg, Párkány, Somorja településekről érkeztek. A többségüket a különféle kézműves foglalkozások, mint a batikolás, fazekas-korongozás érdekelte, és az esti koncerteken vettek részt szívesen, az előadások, beszélgetések bőséges kínálatából pedig a magánéleti kérdések, történelmi, politológiai, pszichológiai előadások iránt érdeklődtek.

Ahogy közeledett a harangok szentelésének időpontja, úgy gyarapodott a középkorosztály-beliek száma.

Középkorú házaspár, kézen fogva, csodálkozó szemekkel nézegette a táborozókat… kérdésünkre elmondták, hogy nosztalgiázni jöttek, ugyanis néhány évtizeddel ezelőtt még ők is aktívan részt vettek a gombaszögi előadásokon. Most kicsit csalódtak, mivel akkor egészen más volt légkör, mint manapság, amikor egy hetes tábor keretén belül zajlik minden….

Ünneplőbe öltözött, jó ötvenes úriember, hátizsákkal a hátán, látszott rajta, hogy jól esik leülnie…. Ő Magyarországról, Kazincbarcika mellől jött, és reggeltől buszozott, majd háromórás gyaloglás után érkezett meg Aggtelektől Gombaszögre, a harangok szentelésére. Kisé csalódott volt, mert az interneten azt olvasta, hogy a régi táborlakókat jegy nélkül is beengedik…Ő pedig régi táborlakónak számította magát, mert amint mesélte, a ’70-es években lelkesen látogatta az ifjúsági táborokat, akár Somodiban, akár Őrsújfalun.

Lassacskán érkeztek a gömöri reformátusok is, kisebb-nagyobb csoportokban, amint megtudtuk: Krasznahorka váraljáról, Jánosi, Rimaszécs, Rimaszombat és Szútor településekről. Egy hölgy könnyekig meghatódva nézte a két harangot… Elárulta, hogy jelenleg Rimaszombatban él, de szútori származású, és édesanyja életében még a templom tornyában laktak ezek a harangok. Sajnos az édesanya és a templom is már csak az emlékekben él…

A harangok szentelésére a hangtechnika is készen állt, és megérkezett Nagy Ákos Róbert a Gömöri Református Egyházmegye esperese, és Szarvas Erzsébet a Jánosi Református Egyházközség lelkésznője, aki egyben a szútori gyülekezet maradékának is gondját viseli. A lelkésznőtől megtudtuk, hogy a szútori harangok áthozatala ügyében még az ő elődjét szólította meg Orosz Örs. A megegyezés létrejött, és a templom tornyából megmentett két harang immár a gombaszögi, hajdani pálos kolostor mellé került. 

Az esperes, Nagy Ákos Róbert kissé meghatódva, de örömmel mondta el, hogy a szútori templom harangjai majd’ két évtizedes hallgatás után itt fognak megszólalni először. A jövőben pedig itt fognak istentiszteletre hívogatni. A gombaszögi táborban mindig voltak ökumenikus istentiszteleti alkalmak, és továbbra is keresik a lehetőségét, hogy rendszeresen legyenek alkalmak, majd így folytatta: „Azért került ide a harangláb, és lettek itt elhelyezve a harangok, hogy szóljanak, hívogassanak. Mert a harangoknak nem az a küldetésük, hogy hallgassanak, hiszen egy eléggé méltatlanul megcsonkolt templom tornyában lógtak. Most Isten kegyelméből ide kerültek, és talán majd a jövő értelmiségét hívogatják Istenhez. Egyébként az egyik harang felirata így szólt: Hívtalak, de nem jöttetek…”

Az ünnepi alkalom kezdetén Orosz Örs köszöntötte a jelenlévőket, majd a harangok áthelyezésének körülményeit ismertette. A hallgatóság megtudta, hogy a másfél éve – 2018. január 24-én – tett fogadalmukat teljesítik a harangok szentelése napján, bár a harangláb még nincs teljesen befejezve. Köszönetet mondott a református egyháznak, hogy a Gombaszögi Nyári Tábor határozatlan időre kölcsönkapta az egykori szútori templom két harangját. Az egyik harang 200 kg, és 1923-ban, az 1. világháborút követően öntette a gyülekezet, miután az egyházközség nagyobbik harangja megsemmisült, elvitték és beolvasztották. A régebbi harangok közül a kisebbik megmaradt, ez az itt lévő 165 kg-s, és Budapesten öntötték 1807-ben. A Gombaszögi Nyári Tábor szervezői birtokában van az a terület, ahol a pálos kolostor romjainak feltárása is folyik, és ahová a Szabó Krisztián által tervezett harangláb került. Mint már említette a harangláb nincs még teljesen kész, de mivel fogadalmukat szerették volna betartani, ezért a hét folyamán egy nyitott workshop keretén belül készült el, és került tető alá az építmény. Még faoszlopok kerülnek a belsejébe, ahol majd három szinten át, lépcső vezet fel egészen a harangokig, hogy az érdeklődő el tudja olvasni azok feliratát, és nem utolsó sorban jó kilátás nyílik a romkertre.

Az ünnepélyes harangszentelés elején Nagy Ákos Róbert, gömöri esperes köszönetet mondott Orosz Örsnek és csapatának az értékmentő munkáért, és kiemelte, hogy a keresztyének számára a harang nagy értékkel bír, hiszen az élő Istennel való közösségre hív. Egy ilyen ifjúsági táborban is fontos az Istennel való közelség. Nincs más út, mint Isten útja, és Krisztusra alapozva csakis ez az egy út létezik, majd felhívta a gyülekezet figyelmét arra: „Válasszuk Istent, fogadjuk a harangok hívását, és legyen az itt élőkön Isten áldása. A jövő értelmisége pedig találja meg egymással is és Istennel is szerető közösséget.” Majd hálát adott az alkalomért, a harangok megszólalásáért, kérte a Mindenhatót, hogy minden jelenlévő felismerhesse életében a Krisztussal való közösség szükségességét.

Szarvas Erzsébet, a jánosi és szútori gyülekezetek lelkésznője imában kérte Isten mindent megszentelő kegyelmét, hogy „imádkozva adjuk át az Ő dicsősége hirdetésére ezt a két harangot, melyek az új haranglábban lettek elhelyezve.”  Majd kérte Jézust Krisztust, cselekedje meg Szent Lelke által, hogy a harangok zengő hangja terelje a sokszor szétfutott nyájhoz hasonlító Isten népét a hívők gyülekezetébe. Végül a következőképpen szentelte fel a harangokat: „Az Úrnak szentelve legyen ez a két harang Isten dicsőségére, lelkünk épülésére. Áldott legyen mindenki, aki megszólaltatja a harangokat az Úr szolgálatában, és áldott legyen az a gyülekezet, amely megérti a harangok szavát, hogy Isten gazdagságának kegyelmét magasztalja, és hirdesse nemzedékről nemzedékre. Szólaljanak meg hát a harangok Isten dicsőségére!” A harangszó elhangzása utána nemzeti imádság éneklésével zárult a nem mindennapi ünnepi alkalom.

Végezetül Orosz Örs meghívta a jelenlévőket a nyári tábor záróestjére, és köszönetét fejezte ki a Kassa Megyétől kapott anyagi támogatásért is, mely jelentősen hozzájárult a 2018. januári 24-i, szútori istentisztelet alkalmával összegyűlt összeghez. Bizakodva tekint a jövőbe, hogy az elkövetkező két-három év alatt sikerül megvalósítani azt a tervet, mi szerint a harangláb és a hajdani pálos kolostor környéke parkosítva lesz, és az év minden szakában nyitva áll minden érdeklődő részére.

Szöveg: Fritz Beke Éva
Kép: Szarvas László