Búcsú a harangoktól

2018. január 22., hétfő

Vegyes érzések… Ez volt a leggyakrabban elhangzó szókapcsolat január 21-én, a Szútorban tartott istentiszteleten, amelyet követően a mára romossá vált templom két harangját leengedték a toronyból és Gombaszögre, új otthonukba szállították őket. Képriportunkban végigkísérhetik a harangok két utolsó szútori napját…

Így még senki se láthatta a szútori templomot: múlt és jelen egy képen! A gömöri falu etnikai és vallási összetétele jelentősen megváltozott az utóbbi évtizedekben. A gyülekezet szétszóródott, a templom kiüresedett, ami mozdítható volt, a tetőszerkezettel együtt, már rég elvitték. A két harang 1999 óta némán függ, és csak idő kérdése volt, hogy mikor tűnnek el, vagy dől rájuk a torony.


A harangok egyébként azért maradhattak meg a toronyban, mert a hozzájuk vezető lépcső túl hamar tűnt el! Mi is csak az alpinisták által felszerelt létrán, majd pedig a magasban levő falépcsőn jutottunk fel a toronyba.


 

Az 1810-ben épült templom tornyában egy kisebb és egy nagyobb harangot találtunk. Ezek hívták istentiszteletre a szútori hívőket. A kisebb 1814-ben készült, a nagyobb pedig 1923-ban. Ez utóbbi annak a harangnak a helyére került, amely 1857-ben öntetett, de az I. világháborúban elharácsolták. Az 1857-es harangon a következő felirat volt olvasható: Hívtalak, de nem jöttetek! 


A harangok 1999-es megkondulása után, amikor is gyászistentiszteletre hívtak, majd 20 évnyi hallgatás következett. Január 20-án, szombaton a Gombaszögi Nyári Tábor csapata szólaltatta meg ismét őket, hogy hangjukat rögzítsék az utókor, valamint a Kossuth Rádió Déli harangszó című műsora számára. A csapat fő célja azonban az volt, hogy előkészítsék a harangokat a vasárnapi istentiszteletre, az azt követő leengedésre és elszállításra.


Január 21-én, vasárnap a komoly havazás és a szeles idő dacára nagyjából 150 ember jött el a szabadtéri istentiszteletre. A harangok szavára jöttek falubeliek, a közeli falvak reformátusai, és az egykori szútori református gyülekezet időközben elszármazott tagjai is. 


Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Préd 3,5

Isten Igéjét Bihari László Richárd hirdette, aki annak a jánosi gyülekezetnek a lelkésze, amelyhez Szútor is tartozik. Igehirdetésében a vegyes érzésekről beszélt. A szomorúságról, amit a kövek szétszórása okozott: hogy egy elsorvadt gyülekezet, szétlopott temploma mellett énekeljük a 90. zsoltárt. Majd beszélt az örömről is, amelyet a harangok megmentéséért tett erőfeszítések, az összefogás, a kövek összerakása ébreszt. A vegyes érzések után az evangélium hirdetésének a feladatáról szólt: mert a romos templom alatti völgyben élő embereknek szintén szükségük van arra, hogy meghalják a mindeható Isten életet adó szavát.


Különösen is fájdalmas volt az istentisztelet mindazoknak az elszármazottaknak, akiket ebben a templomban kereszteltek, akik itt konfirmáltak, itt kötöttek házasságot.


„Kettős érzés, keserűség és öröm, szomorúság és bizakodás egyaránt ott van a szívemben. (…) Mint a mesebeli király: az egyik szeme sír, a másik nevet” – kezdte beszédét Nagy Ákos Róbert, a Gömöri Református Egyházmegye esperese. Majd két kérdést tett fel: „Kik követték el ezt a gyalázatot, melynek keserű gyümölcsét látjuk?! (…) Ez lenne a mi gömöri, apró falvaink sorsa és jövője?!”. A nehéz és elgondolkodtató kérdések után az esperes is kifejezte örömét: „De vannak jó szándékú emberek, és így ezek a harangok nem hallgatnak el örökre. Istentiszteletre fognak hívni!”


Istentiszteletre, mégpedig Gömör másik sarkában, Gombaszögön. Orosz Örs, a Gombaszögi Nyári Tábor főszervezője elmondta a jelenlevőknek, honnan is jött az ötlet, hogy a szútori harangokat megmentsék. 2010-ben jártak először Szútorban és már akkor tudomást szereztek a gyülekezet, a templom és a harangok állapotáról. Beszámolt róla, hogy a szútori harangokat a gombaszögi pálos monostor romjainál épített haranglábon szeretnék elhelyezni. Hívogatott mindenkit a harangok újraszentelési ünnepségére, július 17-re.


Az esemény utolsó megszólalója B. Kovács István, muzeológus volt, aki ismertette a szútori gyülekezet és a templom hányódásait, harcait, de dicső és szép évtizedeit is. A történelmi beszámoló is vegyes érzelmekkel teli emlékeket idézett meg. Rekviemjét a következő szavakkal fejezte be:

Azt kívánom, hogy az új helyén a [harang] hívását mindannyian meghalljuk, és legyen a hitét és önbecsülését megtartó felvidéki magyarság jelképe és egyben eszköze!


A harangok leeresztésére várva az elszármazott szútoriak régi fényképeket nézegetve beszélgettek és emlékeztek.


Az istentiszteletet követően utoljára szólaltak meg a szútori harangok falujukban. Kis idő múlva a szakemberek leeresztették a toronyból a kisharangot…


Majd negyven perccel később a nagyharang is útnak indult a szútori templom tornyából Gombaszögre. 


Elszállításra készen! A kis- és a nagyharang (1923-ból való) készen áll arra, hogy elinduljon új otthonába a gombaszögi pálos monostor haranglábának tetejébe.


A torony üres! A harangok új szolgálati helyet és új szolgálati lehetőséget kapnak július 17-én Gombaszögön. De vajon a szútori református templom és a két-három főből álló gyülekezet számára lesz még új lehetőség?! 

Szöveg és fotó: Szarvas László
A jobb oldalon található galériában még több fényképet láthat a szútori templomról és a vasárnapi eseményről.

események továbbiak →

Reformáció 500