Ötven éve konfirmáltakat köszöntötték

2018. szeptember 10., hétfő

2018. szeptember 2-án kettős örömünnepre hívogatott az újlóti harangszó. Hazahívta mindazokat, akik mintegy fél évszázada tettek hitükről vallást, miközben a kegyelem asztala hálát adva újkenyérre megterítve várta őket.

Sándor Veronika lelkipásztor Mt 14, 31-32 alapján szólt az ige hallgatóihoz, kiemelvén, hogy az életút során van, hogy úgy érezzük, kicsúszik lábunk alól a talaj, de mindazokat, akik az Úrra tekintenek, tőle kérnek és várják a segítséget, azokat megtartja! Elengedhetetlen, hogy Jézusra építve az alapot megvalljuk: „nem a magamé vagyok, hanem az én hűséges idvezítőmnek, Jézus Krisztusnak a tulajdona!” Ahhoz, hogy egy gyermek eljusson erre a hitvallásra, részben utat mutat neki lelkipásztora, a nagyszülő, szülő és keresztszülő. A jubiláns konfirmandusok figyelme ráirányult a megtartó kapcsolatokra is, melyek Isten eszközeként felemelhetnek, megtarthatnak, erőt adhatnak.

A jubiláns testvéreket Tóth Sofia köszöntötte szavalattal. Ezt követően a Remény énekkar szolgált „Hálát adok Uram, az életért” című énekkel.


A lelkipásztor az úrasztalától üdvözölte a jubilánsokat, ismertetve az egykori gyermekkonfirmációi névsort, majd egy néma perccel emlékeztek meg az egykori konfirmáltató lelkészre s azokra a néhai konfirmandusokra, akik már nem állhatták körül az úrasztalát, hogy megerősítsék egykori fogadalomtételüket. Ugyancsak kegyelettel emlékeztek a néhai felnőtt konfirmandusokra is, akik felnőttként kötelezték el magukat annak, hogy a református egyháznak lesznek hívei.

Ezután névsor szerint jöttek ki a jubilálók az úrasztalához. S miközben jobb kezüket szívükre téve erősítették meg az egykori fogadalmukat, a gyülekezet méltóságteljesen fennállva volt ennek tanúja.

Miután csoportosan vették a közös áldást, meghatóan fogadták külön-külön egyesével is az áldást az emléklap kíséretében, amelyre rá volt nyomatva a templom belseje, de megtalálható volt rajta a gyermekkonfirmációs csoportkép is, valamint az emléklap hátoldalán volt egy közös csoportkép a drága szülőkkel is. Az emléklap kíséretében fogadták a gyülekezet szeretetének jelét is, egy-egy virágszálat.

A gyülekezet énekkara örömmel köszöntötte a hitüket megerősített jubiláló konfirmandusokat az „Ó jertek zengjünk éneket a drága Úr előtt” című énekkel. Az énekkar vezetője, Bartko Judit egy versben hívta fel az ünneplők figyelmét arra, hogy a mában kell élni, mert a tegnap csak egy emlék, a holnap pedig csak álomkép, de ha most szépen élünk, a tegnapok boldog emlékké válnak, a holnapok pedig megtelnek reménnyel.

Papp Sándor gondnok, aki szintén jubiláló konfirmandus volt, megköszönte a jubilánsok nevében a lelkész odaadó szolgálatát egy csokor kíséretében, s köszönetet mondott a családtagoknak, hogy eljöttek és együtt osztoznak az örömökben.

Az úrasztalától szóló igehirdetésben elhangzott hálaadás a gondviselésért, a termésért, az újkenyérért. „Nagy ajándék a mindennapi kenyér ajándéka.”A bűnvallás előtt a Remény énekkar aznapi utolsó szolgálata következett, a „Sokszor úgy érzem összeroskadok” című éneke.

Az úrasztalát elsőként a jubiláns konfirmandusok állták körül. A templomi együttlét a himnusz eléneklésével ért véget.

Végül a gyülekezet megállt a temetőkert csendjében, hogy megemlékezzen azokról, akik jubilánsként már nem állhatták körül az úrasztalát. Mindhárom sírnál el lett helyezve a megemlékezés és a kegyelet virága.

Az emlékező sereg elénekelte a magyar reformátusság néphimnuszát, a 90. zsoltár első versét.

Az igehirdetés „Örökre emlékezetes lesz az igaz” (Zsolt. 112:6) igevers alapján lett megtartva. Elhangzott, hogy mélyen becsülendő, amikor valaki felnőttként tesz vallást hitéről, s ez nem csak egy személyre vagy épp egy családra tartozik, de egy egész gyülekezetre. Hálát adtak azokért is, akik támogatták és bátorították elhatározásukban hajdan a felnőtteket, hogy hitvallást tegyenek. Az igehirdetés Jézus szavait felidézve ért véget: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt” (Mt. 10:32).

Az együttlétet szeretetvendégség zárta a kultúrházban.

-sv-

Fotó: Mente Róbert

események továbbiak →